november 20, 2009

Film

Ha az ember leánya beteg, az ideje nagy részét az emészti föl,hogy mégis mit csináljon? Így van ez velem is. De gyakorlott betegként, én 1 percnél tovább nem gondolkodom, és beteszem a Szívek szállodája 2. évadát. Most sem volt ez másképp. De minek után már második napja vagyok itthon, még a 3. évadra is jutott időm. És ha kivégeztem a Szívek szállodáját, a Szex és New Yorkot az Így jártam anyátokkal-t és a Jóbarátokat is, csak a filmek maradnak hátra. Azonban ma reggel annyira unatkoztam, hogy filozofálni is maradt időm. Ezért is írok most.

Azon tűnődtem,ki játszhatna el engem, ha az életem egy film volna.Ilyenkor a legtöbb ember a kedvenc színésznőit sorolná fel.Elvileg. De végig fut az agyunkon a 380 km/h-ás TGV a következő gondolatot szállítva: őket tökéletesnek látjuk,de magunkat korántsem. ezért elvetettem Sarah Jessica Parkert (túl kedves és vidám), Kate Hudsont (túl szép és sportos). Anne Hathaway-t (túl szép és magas) na és persze Jennifer Aniston, Marion Cotillard. ETC.
De végül muszáj volt kiegyeznem valakiben, ezért választottam Drew Berrymore-t. De nem a Charlie anygalaiban,vagy a Bambanőben. Nem nem nem. A Zene és szövegből. Nem csak azért mert egyforma magasak vagyunk,vagy mindkettőnket kerek fejjel áldott meg a sors. Hanem mert róla el tudom képzelni, hogy képes lenne mindent feladni egy váratlan új ötletért, hogy vannak olyan furcsaságai és hülyeségei mint nekem (mint az,hogy csak bal kézzel vagyok hajlandó enni). Végül pedig azt képzelem bohémsága szintén egyenes arányban van az eddig eltöltött percei számával. Pont mint nekem.
A filmet nem képzelem egy vígjátéknak, sem egy egész estét betöltő filmnek. Egy helyes kis apró film, aminek túl sok mondanivalója nincsen, nem nyálas,nem romantikus. Olyan , amit megnézhetünk ha betegek vagyunk,vagy egy esős napon egy bögre forró tea mellett.

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo