november 22, 2009

hibák

Ha jól megfigyeljük,szinte ugyanazt az általános következtetést vonhatjuk le az összes filmből. Mindegyik egy bizonyos szinten a hibákról szól: hogyan lépünk bele a csapdákba, hogyan mászunk ki belőlük, hogyan ismerjük fel, és hogyan vélekedünk illetve döntünk róluk.

Azt nem szeretem a filmekben, hogy míg eredetileg a valós életet festik le, mégis a szereplők probléma megoldó képessége sokkalta fejlettebb mint a miénk,átlagos embereké. Minden hiba a film végére elcsitul és marad a boldogságos happy end (bár botor ötlet a két ugyanazt jelentő szót egymás mellé rakni). A filmbeli hősök rossz tetteiket sosem egyedül ismerik fel, oldják meg vagy teszik éppenséggel rendbe. Áll mellettük egy okos,bölcs ember. Párhuzamot vonhatnánk Moliére komédiáival, ahol a rossz tulajdonságú embereket mindig egy bölcs szereplő kúrálja ki. Hm, ez a gondolat még nekem is új.
Milyen jó lenne,ha lenne egy anti énünk, aki csak ebben az egy dologban segítene. Felismerné a hibát és rendbe is rakna. Hát nem lenne boldogabb az élet?
Kiindulok most magamból. A hibáimat nagyon későn észlelem, és gyakorta elsiklok mellettük. De ez nem egyenlő azzal,hogy nem szerzek róluk tudomást és úgy teszek mintha nem léteznének. Nem kendőzöm el mások előtt, ha rákérdeznek, vállalom őket. De ahogyan a reagáló képességem a grafikon negyedik síkjában van, a hibáimra sem tudok reagálni. Ugyanakkor pont ezért,belső rágódáson és vívódáson megyek keresztül. Szerintem összefügghet azzal,hogy milyen internetcentrikus világban élünk. A veszekedéseket is megoldhatjuk chateléssel,e-mailezéssel. Így sok időnk van minden egyes mondat minden egyes szavát jól megformázni, többször átrágni mgunkat rajtuk. Ezért sikeresebb elérni a diplomácia határain belüli kommunikációt,mint szóban amikor számít a gesztus, a mimika, azaz minden ami a nem verbális kommunikációhoz tartozik.
A bejegyzésem második részében szeretnék kitérni az érem másik oldalára is. Lehetséges-e,hogy a hibáink éltetnek? A hibáinkból tanulhatunk-e, amivel sikerül a többi hibát elkerülnünk.Ebből következtetve mi van akkor, ha mi magunk vagyunk az én és az antién egyszerre? A hibák egyszerre építik a személyiségünket és rombolják a kapcsolatainakat?Hiszen nem mindenki képes felismerni és reagálnia a hibáira,ezért rendbe sem hozhatja őket. Így mennek szét barátok,családok,házastársak,országok,nagy hatalmak...
Sikerült eljutnom megint ahhoz a ponthoz, hogy szeretnék egy filben élni.Bár magamat és a társadalmat ítélve, akkor meg a valódi életbe kívánkoznék. Azt hiszem bátran kijelenthetem: az élet nem egy tündérmese.

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo