március 29, 2010

jelzőtáblák

Világosan megmutatják, hogy itt vagy. Akkor is, ha nem itt akarsz lenni.
Tudjátok, ha az életetek közel sem arra tart, amerre szeretnétek hogy tartson, bármikor irányt lehet változtatni. Ne ijedj meg, ha semmi sem mutatja az utat. Csak bízz a belső iránytűdben, és kövesd a nyilat ! A lényeg, hogy vedd át a kormányt és vezess. Néha mellékutakon éri az embert a legnagyobb meglepetés.
Ez játék, ugye? Nem nyerhetünk, ha nem kockáztatunk.

március 25, 2010

memoir

Elég nagy meló a nulláról újjáépíteni az életedet. Főleg, ha már az alapok sem biztosak. A legfontosabb ehhez az önbecsülés, hogy képesek legyünk a tükörbe nézni, és szeressük azt, akit ott látunk.
Az önbecsülés megteremtésének egyik módja, ha olyanokkal vagyunk akiket csodálunk és akik csodálnak minket. Ám a nap végén mindegy hányan szeretnek minket, magunkat is szeretnünk kell. Hogy másnap is képesek legyünk tükörbe nézni.

március 23, 2010

család

Nem mi választjuk a családunkat. És talán így a legjobb. Ha választhatnánk, szigorúan kéne szabályozni a visszaváltás feltételeit.
Igen. Egyik család sem tökéletes. nem választhatunk családot. Velük kell beérnünk jóban, rosszban. De nem baj, mert a rossz rokonok ismeretével jobban értékeled a jókat. Azokat, akik egész életükben vigyáztak rád.

emberek

Vannak olyanok akik mellett nem él senki. Nincs kihez hazamenniük. Nincs kivel eltölteniük a napot.
Jó,ha vannak az életünkben emberek. Csak azt ne felejtsük el, hogy ők a felelősek a sorsukért. Nem lehet őket irányítani,bármennyire is szeretnénk.És ha ők szeretnék, hogy átvedd az irányítást, ne csináld. Annyit tehetsz, hogy a helyes irányba tereled őket és reméled a legjobbakat. A jó hír, hogy így több időd marad a saját életedre, a saját problémáidra. Kicsikre és nagyokra.

És milyen jó lenne, ha mi lennénk a szövegben azok, akiket irányítanak és nem azok, akik irányítanak.
Milyen egyszerű lenne minden...

március 20, 2010

Gazok

A lányok már kiskoruk óta arra vágynak,hogy férjhez menjenek, gyereket szüljenek, kertes házba költözhessenek egy nagyváros agglomerációjába, és család anyák lehessenek. Én erre sosem vágytam. De nem azért mert én is a 21. századi karrierista nő akarok lenni, hanem mert nem érzem magamban a képességet, hogy magamon kívül másvalakiért is vállaljam a felelősséget. Nem szeretnék magányos farkasként egyedül megöregedni, vagy hogy a legtartósabb kapcsolatom egy macskával legyen. Vágyom a szerelemre, a férfira aki mellett biztonságban érezhetem majd magam, de jelenleg nem tudom elképzelni a jövőmet. Kislány korom óta mindig mindent előre megterveztem. Tudtam mi következik nap-nap után, év-év után. Iskola, érettségi, egyetem. Éppen ezért zavar annyira,ha valami homályos marad. Márpedig a jövőm szociális élete, még a balladai homályon is túl hat!
A
növénygondozás jó tesz az egészségnek. Csökkenti a vérnyomást. Összekapcsol a világ egyetemmel. Olyasmi,amit szeretni kell. Az én gazaim nem tudnak szeretni. Lehet,hogy kamaszok. Mindent megteszek, de nagyon nehéz egyszerre az anyjuknak és az apjuknak lenni.
Hihetetlen, hogy bennünk van a gondoskodás ösztöne. Hogy felneveljünk egy másik lényt. Fontosnak akarjuk érezni magunkat, hogy más világának a középpontja legyünk? Lehet, hogy így akarjuk átváltoztatni magunkat olyanná, akik lenni szeretnénk?Egyszer talán. De még nem. Szülőnek lenni elsősorban lemondás. Amíg nem tudom valakinek megadni azt, amire szüksége van, maradok a virágaimnál. Róluk legalább mindig tudom, hol vannak.

Időutazás

Olyan ski-fi-sen hangzik. Pedig minden nap átéljük. A gyermekkori emlékek mindig visszarángatnak minket a múltba. Elmerülni az emlékeinkben izgalmas utazás lehet és talán az elménk tényleg tudja, hová szabad repítenie és hová nem. Legalábbis amíg nincs itt az ideje. A vágyaink pedig a jövőbe vezetnek. A legnehezebb mégis a jelenben maradni. Itt és most.

március 14, 2010

tükör

Egyszer el kell jutnunk a felismerésig, hogy hiába irigylünk másokat, attól még nem leszünk olyanok mint ők. És amíg azt keressük,milyenek lehetnénk, azt kell megtalálnunk, milyenek vagyunk.

Nekem ez még nem megy.

március 04, 2010

illik

Kurt Tucholsky

Augen in der Großstadt

Wenn du zur Arbeit gehst
am frühen Morgen,
wenn du am Bahnhof stehst
mit deinen Sorgen:
da zeigt die Stadt
dir asphaltglatt
im Menschentrichter
Millionen Gesichter:
Zwei fremde Augen, ein kurzer Blick,
die Braue, Pupillen, die Lider -
Was war das? vielleicht dein Lebensglück...
vorbei, verweht, nie wieder.

Du gehst dein Leben lang
auf tausend Straßen;
du siehst auf deinem Gang, die
dich vergaßen.
Ein Auge winkt,
die Seele klingt;
du hast's gefunden,
nur für Sekunden...
Zwei fremde Augen, ein kurzer Blick,
die Braue, Pupillen, die Lider -
Was war das? Kein Mensch dreht die Zeit zurück...
Vorbei, verweht, nie wieder.

Du mußt auf deinem Gang
durch Städte wandern;
siehst einen Pulsschlag lang
den fremden Andern.
Es kann ein Feind sein,
es kann ein Freund sein,
es kann im Kampfe dein
Genosse sein.
Er sieht hinüber
und zieht vorüber ...
Zwei fremde Augen, ein kurzer Blick,
die Braue, Pupillen, die Lider -
Was war das?
Von der großen Menschheit ein Stück!
Vorbei, verweht, nie wieder.


igazság

nem szeretek pacsuli lenni egy chaneltől illatozó teremben.

március 02, 2010

?

Mi a határ a naivitás és az igazi szerelem között ?




 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo