június 15, 2010

Cogito ergo sum

Ez volt az első latin mondat, amit 7.-ben meg kellett tanulnom. Ha arra gondolok,mennyi kíntól és fájdalomtól menthettem volna meg magamat, sőt másokat is, inkább befogtam volna a fülemet.
Mindig is reál beállítottságú voltam. Szeretem a matekot, mert ott csak olyan lépéseket tehetsz, amire van magyarázat. Nem kell félned tőle, hogy meglepetés ér. Tudod, ha két számot összeadsz, egy harmadikat kapsz. Nincsen olyan, hogy a szám eltűnik, vagy sztrájkba kezd, vagy fogja magát és átmegy a betűvilágba. A szám szám marad. Se több se kevesebb.
Viszont az élet más. Folyton kérdésekbe ütközöm,amiket magamnak teremtek. Miért nem tudok cselekedni? Miért nem élek úgy, hogy just do it ? Na tessék, újabb kérdések.
Azt hiszem, félek. Félek a rossz döntésektől, és attól amit okoznak. Félek minden egyes hibámat elkövetni. Pedig abból sok van.
De mióta megy ez így? Mióta nem tudok úgy tükörbe nézni, hogy valami ne szúrná a szememet? Mióta nem tudok reggel felöltözni? Mióta,miért,hogyan? Véget vetek a kérdéseknek. Leszámolok mindegyikkel.
Nem keresem önmagam. Kiforrott vagyok. Van véleményem, érdeklődési köröm, emberek akik értékelnek és szeretnek úgy ahogy vagyok.
Nem félek attól,hogy egyedül leszek, vagy hogy mindig lesz egy szám a mérlegen ami nincs a helyén, vagy hogy hátralévő életemben gyógyszereznem kell magamat.
Olyan vagyok,mint a folyadék. Kitöltöm a teremet és összenyomhatatlan vagyok.

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo