június 27, 2010

csak egy hétvége

Ha a véletlenek az anyák kezébe kerülnek, egy olyan hétvége marad hátra,aminek a legszívesebben minden részletét kitörölnéd az emlékeid közül. Én kézrátételes gyógy tanfolyamra mentem.
Ha az előbbi sorokból nem derült volna ki a negativitásom, akkor most ezt jelzem.
Szerintem kevesen éreznénk jól magunkat két napig egy terembe zárva, ahol az érzéseidről beszélgetsz... Háromszor kellett meditálni, majd kielemezni az érzéseinket, a zenét és a tapasztalatainkat. Én arra támaszkodtam,hogy egyedüli gyerek vagyok a csoportban, így nevettek rajtam egy jóízűt,majd befeléfordultak.
Az egyik hölgy arról mesélt, hogy a meditáció alatt találkozott egy piros köpönyeges szerzetessel, és leültek beszélgetni. Leírta az emberünk arcát, mozdulatait, szavait, milyen érzéseket váltottak ki belőle.
Másikunk pedig imitálta, hogyan nyíltak ki képzeletbeli szárnyai a megnyugvás alatt.

Én szokás szerint ellenálltam a kezelésnek. A vezetett meditáció alatt semmit nem úgy csináltam, mint kellett volna, sőt pont, hogy az ellenkezőjét.
Ha dombon voltunk én városban, ha ettünk én ittam, ha megújultunk, én meghaltam. Hihetetlennek tűnik,hogy más emberek ezt élvezzék, sőt megnyugvást találjanak benne.
Tudom,hogy cinikus vagyok. De azt hiszem....ez több volt a sok(k)nál.

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo