június 02, 2010

mese

Bruno Bettelheim " A mese bűvölete és bontakozó gyermeki lélek " c. művében a mesék fontosságáról írt. Kis korunk óta mesékkel tömnek bennünket. Mindenki ismeri a csúf békát aki daliás herceggé változott, Hamupipőkét, akit megtalált a herceg, vagy Csipkerózsikát, akit az örök szerelem hozott vissza az élők sorába. Bruno Bettelheimnak nem volt igaza. Nincsen szükségünk ilyesfajta mesékre. Semmi álomvilágra,semmi happy endre. Csupán a szín tiszta valóságra.
Andersen horrorisztikus meséit feljavították. A Grimm testvérek történeteiből csak a nevek maradtak meg. A könyveket hamisan filmesítik meg.
Egyedül a mitológiának hihetünk. Amiben a valóságot írták le. Az emberek hittek benne, és ez volt valóságos életük alapja. Erkölcsi tanulságot ültettek meséikbe, amelyet minden generáció hordozott magával.
Bezzeg mi, fiatalok, hiszünk az amerikai csoda filmeknek, a lányok megtalálják bámulatos és gazdag mesebeli hercegeiket, és chanelben mondják ki a boldogító igent.
Legalább elmondhatom, a hiba nem bennünk keresendő, hanem a Bruno Bettelheimban, aki Hermionét játszott, s nem nyugodott amíg ezt mindenki észre nem vette.



0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo