június 05, 2010

Sopron, a páros város

Kétségek között élünk. Melyik ruhát vegyük fel, melyik hajszín passzol hozzánk, fogyjunk vagy hízzunk, szépek vagyunk vagy rondák, egyedül vagy párban éljünk. Ezekről a kérdésekről mindenki máshogy vélekedik. Én úgy gondoltam, hallgatok az előttem élő bölcsekre, és Vörösmarty tanácsát követem. Miszerint Csongor és Tünde akkor találja meg a boldogságot, ha végre egymásé lehetnek. Így aztán, bennem is élt a gondolat, hogy az ember társas lény, és még gondolnom sem szabad arra, hogy egyedül bármit is csináljak. Ne biciklizzek egyedül, ne nézzek egyedül filmet, ne menjek el egyedül egy kiállításra. Azonban ha az embert maximum két ember veszi körül, akiket viszont többen, rájön, hogy ez a metódus mégsem túl eredményes.
Ma volt bátorságom mindennek az ellenkezőjét tenni. Felültem a buszra, és elsüvítettem Sopron városába. Sikeresen vettem magamnak egyedül egy kávét, majd leültem a tóhoz. Na és kopp, mit csináljak egyedül a tónál 1 órán keresztül. Persze, hogy semmit. Utána egy másik helyen próbálkoztam,de szintén eredménytelenül. Velem szemben egy apuka evett fagyit az elbűvölő kislányával. Majd mellém leült egy fiatal pár és egy fagyit ettek közösen. Majd jött egy hölgy kutyát sétáltatva. Aztán egy család, majd végül egy menyasszony és egy vőlegény. Nem bírtam tovább, hazamentem.
Bíztam benne, hogy mindez a véletlen műve, de még Fertőrákoson is egy ikerbabakocsit láttam. Hihetetlen volt az egész délután.
Beismerem, megijedtem. Félek ettől az életformától. De talán majd megtanulom ezt is.
Ha már a cipőmet betudom kötni, talán ez is sikerülni fog.

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo