január 30, 2011

5 év!

Azt hiszem, számtalanszor adtam hangot ama meglátásomnak, hogy nem vagyok ragaszkodó típus.
17 évembe telt, mire találtam egy pontot a világban. Egy személyt, aki biztosan áll a földön. Akibe kapaszkodhatok, a mércém, akihez viszonyíthatom a dolgokat. Ő az, aki tökéletes a szememben, aki úgy él, úgy érez, és úgy szeret, ahogy én szeretnék. Ő különleges
Annyira különleges az én szememben, hogy elmondhatom, őt félek elveszíteni.
Kórházban voltam keddtől péntekig. Már az első nap bejött hozzám látogatóba. Akkor találkozott először a szüleimmel, pedig már 5 éve barátok vagyunk. Ámulatba ejtően viselkedett velem és velük is. Jól esett a törődése. Segített felkészülni a szóbeli meghallgatásomra, behozta a saját laptopját és gondoskodott arról, hogy minden nap halljon hírt felőlem.
5 éve vagyunk barátok, de ezt a gondoskodást a részéről most tapasztaltam meg először.
Végül tegnap, lefekvés előtt elgondolkoztam rajta. Rájöttem.
Már nekem is van kihez ragaszkodnom!

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo