február 05, 2011

gének

Elképzeltem magamnak egy világot. Nem volt nehéz. Összeraktam pár fotót városokról, hangulatokról, ruhákról, emberekről. Ennek már 5 éve. És cseppet sem reális.
Bármit, amire vágytam, sikerült valakinek tönkretennie. Az eredendő elégedetlenségemet is tudom honnan gyökereztetni. Azokra az emberekre vezetem vissza, akik meghatározták a gén állományomat, és azt hitték, az emberi tulajdonságaim, mint pl. az akarat, ízlés, életfelfogás, az is öröklődik, akárcsak a szemünk színe. Még mindig nem fogják fel, hogy tévedtek.
Én a családban a jó kislánynak számítok. Mert céltudatos vagyok, épp ezért mindig jó jegyeim voltak, mert hosszú barna hajam van, mert sokat mosolygok... és mert ilyennek akarnak beállítani. 16 éves koromban nagyon megelégeltem ezt a fajta megítélést, és új vizekre eveztem. Elkezdtem rossz dolgokat tenni, azzal a céllal, hogy megváltozzon a rólam kialakított képük. Több veszélybe is belekevertem magamat. Azonban, ennek során kivesztek belőlem az eddigi gátjaim. Sokszor nem érzek bűntudatot. Nem gondolok arra, mekkora fájdalmat okozhatok ezzel nekik, vagy károsítom a magam egészségét, vagy akár olyan dolgokat tehetek, amelyeket később nagyon megbánnék.
De a családom még mindig nem tud a tevékenységemről. Egyszerűen nem érdeklem őket? Két éve űzöm ezeket a károsító hobbikat, és mégsem tűnik fel nekik semmi. Eleinte azt hittem, hamar észreveszik, és úgysem kell folytatnom az akciót. De nem így történt. Nemtörődömségükkel sajnos még mélyebbre taszítottak, ahonnan tudom, hogy nincsen visszaút.
Elvesztettem az önmagamba vetett hitemet. Nem érzem magamat sem különlegesnek, sem szépnek, sem határozottnak. A régi kedves barátom - tükör - mára az ellenségemmé vált.
Új barátaimról pedig ne is essék szó. Jól nevelt lány nem beszél ilyenekről.

1 megjegyzés:

lanu írta...

pedig az igaz barátokra nagy szükséged van.

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo