február 24, 2011

lakat ujjaimon

Néha kínosan érzem magam, ha a blogról van szó. Nem tudom hol vannak a határok. Meddig mehetek el, mennyire lehetek személyes. Írhatok-e neveket, konkrét helyeket, szituációkat. Sokszor nem merek leírni valamit, hátha negatív színben tüntetem fel magam előttetek.
Nem mondanám, hogy paranoiás vagyok, mégis félek, hogy illetéktelenek szeme elé kerülök. Sopron kisváros, sok az ismerősöm, az iskola tanulóinak java része is ismer. De ennél is kellemetlenebb, hogy akadnak rosszakaróim is.
Nem szeretnék pletykák tárgyává válni. Bár, nem egyszer részesültem már bennük.

Eddig próbáltam mértéktartó lenni, és úgy fogalmazni, hogy ne tárulkozzak ki a nyilvánosság előtt. Nem neveztem senkit nevén, s nem egy dologról nem írtam, pedig akartam.

Veszély fenyeget?

3 megjegyzés:

Berta írta...

Tőlem nem. Én nem ismerlek, igaz. Viszont tetszik az írói stílusod, így várom az újabb irományokat. Tőlem konkrétan is lehet, de akár homályosíthatsz is.

lanu írta...

azért az jó ha kezdesz ellazulni és őszinte lenni.én nem ismerem az ismerőseidet, de mégis volnának olyan alattomosak, akkor se tudnak sok mindent felhozni ellened.a te blogod a te gondolataid.
legrosszabb esetben pedig tedd meghívóssá a blogod ;-)

lanu írta...

bocsi az alattomosat inkább olyan mókás értelemben írtam :)

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo