március 29, 2011

ballagás

Ma az osztályfőnököm, aki egyben igazgató helyettes is, felkért a vezetőség nevében, hogy én tartsam meg a ballagási beszédet.
A feladat nagyon is megtisztelő, mégis ambivalens érzések dúlnak bennem. Nem szeretem az iskolámat. 8 éve koptatom a padjait, és meg kellett állapítanom, hogy egyre nehezebb a létfenntartás az intézmény falain belül. A színvonal esik, mind a tanárok mind a diákok részéről. Elveszik a tehetség, nem számít az egyén. Bármit csinálsz, a megbecsülés hiányával szembesülsz.
Az igazat megvallva, nem tudnék olyan beszédet írni, ami pozitív hangvételű lenne.
péntekig van időm dönteni. Mit tanácsoltok?

Nagy örömömre a szüleim beruháztak egy fényképtartóra, amely a szobám falán kapott méltó helyet. Készítettem egy képet, kérlek tekintsetek el a minőségétől, telefonnal készítettem.

1 megjegyzés:

Judi írta...

Nem tudom, hogy lehet-e ebben a témában megfelelő tanácsot adni. Ez egy megtisztelő feladat mindenképp, ha kihagyod lehet később bánni fogod, de az is lehet, hogy semmi jelentőséget nem fogsz neki tulajdonítani. Erről a Rory Gilmore féle pro és kontra lista jut eszembe, aki végül megtartotta az évzáró beszédet.

Nyugtató színe van a szobádnak és nagyon tetszik a képkeret is; a minőségen pedig nem feltűnő, hogy mobilos. :)

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo