május 21, 2011

ki nevet a végén?

Vannak emberek akiket megvetek. De ami azt illeti, félő, hogy így fejezem ki irigységemet. Számomra nem egy nehéz mutatvány más dolgok után vágyakozni, mint amim van; másmilyennek lenni; más életformát választani.
Lépéseket viszont nem teszek az irányukba. És miért? Mert talán csak külsőleg olyan kecsegtetőek. Talán az az élet ugyanolyan hamis, mint az enyém. Nem boldogabbak ezek az emberek, nem sikeresebbek, és nem jobb polgárok. Ők fognak pórul járni, amiért túl korán nőttek fel, amiért az életük nem állt másból, mint nem beszámítható pillanatokból.
Én építettem magamnak egy alapot, egy biztos bázist, amire később számíthatok, és amire tovább építem az életemet. Nem vagyok megfásult, begyöpösödött lány, akinek az élete csak az iskolából állt. Egyáltalán nem. De azért fontos szerepe volt ennek is.
Most a körülöttem lévő emberek érettségi eredményeit, és jövőképeit elnézve, nem is baj, hogy ilyennek neveltem magamat.
Nem árt, ha két lábon is tudok állni.

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo