augusztus 21, 2011

augusztus 20, 2011

A kislány és a cigaretta

A felnőttkor volt a horizontunk és az ideálunk. A gyermekkor szigorú szabályoknak engedelmeskedett; hosszú éveken át úgy éltünk, mint a szabadulást váró rabok. A vakációk az önállóság múló érzetét hozták, a világ végtelen nagyságának sejtelmét, amely a tanévkezdet után hamar szertefoszlott a száraz levelekkel borított, szűk iskolaudvaron. Amikor kicsi voltam, hallgatnom kellett, engedelmeskednem, tanulnom, és legfőképpen, türelemmel várnom, hogy befogadjon a "nagyok" világa. Kamaszként a várakozás türelmetlenebbé, fájdalmasabbá, határozottabbá vált. Lassan araszoltam előre: első cigaretta, első zsebpénz, első buli, első csók... egyre azt a napot áhítva, amikor elkezdődik a nagykorúságnak nevezett, valódi élet. Mint minden kölyök, én is ezt a paradicsomot kémleltem, ahol majd eltűnnek a tilalmak, ahol az ember majd szabadon választhat és cselekedhet.

(Benoit Duteurtre)

augusztus 18, 2011

kritika

Eddig sajátos módon vélekedtem a magyar társadalomról és annak gazdasági helyzetéről. Amíg a legtöbb, semmit sem tudó ember szájából röpködtek az "ezért tart ott az ország ahol tart" féle közhelyek, addig én ezzel mit sem törődve inkább magát a forrást kérdeztem. Beleástam magam a heti lapomba, s próbáltam minél tájékozottabb lenni a mindennapokban. Ugyanis szentül hittem sőt hiszem, hogy egy korombelinek az élet minden területén jártasnak kell lennie. Mind a politikában, világban, tudományban, kultúrában. Ez segített a társadalomrajzom elkészítésében.
Mostanság nagyon gyakran tapasztalom, hogy az emberek megpróbálnak átverni. A büfében nem kapok számlát, a taxis úgy dönt borravalót ad magának, a buszsofőr nem hajlandó még arra sem, hogy közölje velem a jegy árát. Mivel igencsak felvágták a nyelvem, reklamálok. Nem szokott érdekelni a felettébb undok és öntelt válasz, hiszen ami jár, az jár.
Mégis, az utóbbi időben nem merek szólni. Félek, hogy leszállítattnak a buszról, a taxis nem visz hazáig vagy több pénzt számol fel, a pultos kever valamit az italomba. Valahol megértem ezeket az embereket. Igaz, nekem nincs munkám és nem adózom, nem vagyok az állam és a társadalom eleme. Azonban látom rajtuk, hogy állandó stresszben élnek. Egyik napról a másikra megszűnhet a munkahelyük, a megtakarított pénzük elúszik banki csőd miatt, a fizetésük nem elég a svájci frank alapú kölcsöneikre, egyre többe kerül a mindennapi megélhetésük. Ezek után nem csodálkozom, hogy ennyi baklövést követnek el a munkájukban. Mindez az életkedvükre is kihat, s így lesznek idővel megfásult nyugdíjasok, akik több évre visszamenőleg tudják a benzin árát, frissen informáltak mindenféle balesetről, betéve tudják a latin-amerikai sorozatokat.
Ha elgondolkozom, hány ilyen embert ismerek, megijedek. Ők a régi rendszert és az akkori jólétüket siratják. Sajnálatos módon azonban arról nem tudnak, az akkori életszínvonalukat most fizetik meg.
Kíváncsi vagyok, a mi korosztályunkkal mi lesz. Viszont mint ahogy mondtam, ez társadalomábrázolás. A politikai nézeteimet nem tartalmazza.

augusztus 13, 2011

az üregen innen az üregen túl

Nem vagyok pesszimista ember, csupán reálisan állok a dolgokhoz. Tudtam, hogy ketyeg bennem a bomba, s úgy érzem a mai napon kitört belőlem. Ültem a buszon, zenét hallgattam és néztem ki az ablakon. A világ már nem volt ugyanolyan. Ekkor döbbentem rá: kimásztam a nyúl üregéből. Véget ért az álom. Visszatértem az eddigi életembe. Újra előjöttek a problémák, a gondok amiken sosem tudtam túllépni, csak elkendőzni őket. Kamaszkorom rossz emlékei a mai napig kísértenek, s gondoskodnak a szenvedésemről. Szörnyű volt a felismerés. Pedig igazán boldognak éreztem magam az elmúlt 2 hónapban.
Jelenleg nincsen helyem az érzelmi világomban. A jövő még mindig a képzetem játékának tűnik, a múltamat letagadnám. A jelenem nem létezik. Csapdába estem.

augusztus 08, 2011

elnézést

Hanyagolom az írást. Tudnék miről nyilatkozni, de ez kényes téma. Még magamnak sem tudom beismerni mit érzek. Mert félelmetes. Igen, kivételesen szerelmi ügy. Legalábbis kezd azzá válni, attól tartok...

Ha valaki szívből süt

beet cake from tiger in a jar on Vimeo.

augusztus 02, 2011

imádnivaló

Caro Emerald_A night like this_Martini Moments from maaike dommershuijzen on Vimeo.

augusztus 01, 2011

elképesztő

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo