november 20, 2011

barátság

Fura ez a barátság dolog...Van egy srác, őt tartom a legkedvesebb barátomnak, mégsem olyan a viszonyunk, mint ahogy azt az értelemező kéziszótárnak le kéne írnia.
Én nagyon ritkán keresem őt, pedig egy utca választ csak el tőle. Régebben (vagy talán még most is), folyton elutasított, bárhogyan próbálkoztam. Azóta félek őt felhívni, elhívni valahova. Mindig megvárom, hogy ő keressen. Pedig talán nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Minden reggel azt várom, hogy összefussunk az utcán, a villamoson, bárhol.
Azonban amikor ő hív fel, persze, hogy mindig azonnal ugrom. Bármit szeretne csinálni. Sokszor azt szeretem a legjobbat ha csak tévézünk és beszél hozzám. Annyira ki tud ragadni a saját világomból. Arra a pár órára úgy érzem, legalább van akinek fontos vagyok.
Ja és igen: most is fel akarnom hívni. Csak nem teszem...

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo