november 04, 2011

útlevél - pipa

Ültem a kocsiban délután, édesanyám vezetett. Ausztriából tartottunk hazafelé, és anyám már a 10. percben járt hosszú monológjában. Én ilyenkor félfüllel figyelek csak, mindig elkalandozom. Szóval ültem a kocsiban és bevillant a gondolat: felnőttem. Megéreztem, hogy átléptem a határt. Már nem vagyok gyerek. Már jó ideje teljesen mások a gondolataim. Másképp vélekedem a világról, a társadalomról. Az átlagos fiatalkori gondolatkör elhagyta az agyamat. Nem az jár a fejemben, hogy mekkorát buliztam tegnap, tényleg rám mosolygott-e a srác előttem, mit kell tanulni holnapra.
Nem, mindennek vége van. Szerencsére látom, hogy ezt a szüleim is felismerték. Érzem, hogy partnerként kezelnek, és rájöttek, már nem tudnak nevelni engem. Nem tudnak beleszólni, hogy éljem az életem. Ezen a héten talán a büszkeség halvány fényét láttam megcsillanni egy 3 másodpercre; de végül kialudt.
Nem baj, kezdetnek ez sem rossz.

4 megjegyzés:

lanu írta...

nagyon szerencsés ember vagy.

Nina írta...

Azt azért nem mondanám. Felkelek reggel, és elölről kezdődik minden...

lanu írta...

egy szigetkört tudok ajánlani hátha segít valamennyire! persze zenével

Nina írta...

lehet kipróbálom :)

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo