december 11, 2011

nosztalgia

Arra az időre gondolok, amikor önfeledtem cigiztem és söröztem a Deákban órákon át. A barátnőimnek nem volt szerelmi bánatuk, még nem utaztak el, és egész nap röhögcséltünk az embereken.
Most pedig mindenki máshol tart. Más pasi, más iskola, más város. Mi köt még össze minket?
Képesek vagyunk ugyan órák hosszat telefonálni meg fecsegni. De azért nem mindegy 1 hónap után látni pár percre a másikat, vagy másnap a vállán sírni.

Én meg el vagyok foglalva a vizsgákkal; mi legyen az ebéd; van-e tiszta ruhám; ki vigye le a szemetet. Na meg a magánéleti ZŰRÖK. Mert bizony ezen a téren kesze-kusza minden.

1 megjegyzés:

lanu írta...

az élet nagybetűje...(minden jó ha a vége jó)

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo