december 12, 2011

szívás

Az egyetemisták többsége mindig panaszkodik a vizsgaidőszak miatt. Bár, hozzá kell tenni, a legtöbbnek azért sír a szája mert lusta vagy úgy érzi, meghaladja a képességeit a követelmény.
Én is szívesen panaszkodnék. De nem a fent említett okok miatt. Nagyon is szeretek tanulni, mert minden egyes tantárgyam érdekel, valamint tudom, hogy az anyag elsajátítása segít, hogy azzá váljak akinek lennem kell. És szeretnék nagyon jó lenni.
Ami zavar az az, hogy úgy érzem, ilyenkor a világ elhalad mellettem. Szorgalmi időszak alatt én nagyon sok dolgot csináltam. Minden nap jó volt felkelni, mert tudtam milyen jó lesz a délutánom, vagy az estém. Ha találtam egy jó könyvet, akkor inkább azt olvastam és nem mentem be iskolába. Nagyon sokat jártam konferenciákra és előadásokra. Rengeteg embert ismertem meg a 'szakmából'. Tényleg úgy éreztem, hogy azzal foglalkozom ami érdekel, amit később csinálni akarok. Nagyon boldog voltam tőle, ha politológusokat láttam, vagy hallgathattam. Sok érdekes ember lett az ismerősöm. Elkezdtem kiépíteni a kapcsolataimat.
De most, hogy tanulnom kell, mindezt meg kell vonnom magamtól. Kéne valami "nikotin tapasz" ezekre a hetekre, mert hülyét kapok az úgymond semmit tevéstől. Mert a tanulás ebből a szempontból tényleg az. Sorban hagyom ki az eseményeket, amiktől eddig zsúfolásig tele volt a naptáram. Most pedig üres. Azt érzem, hogy lemaradok valamiről. Mindig azok a legérdekesebb és legjobb dolgok, amikre az ember lánya nem megy el és kihagyja. Pont most tartanak iszonyat érdekes témáról vitákat, és olyan embereket hívnak meg, akiket abszolút tisztelek.

De még egy karácsonyi kávéra sincsen időm...!

0 megjegyzés:

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo