december 31, 2011

Drága olvasóim,

órák kérdése és átérünk 2012-be. Hihetetlen, hogy repül az idő, ez lesz a 4. év, hogy blogot írok.
szeretném megköszönni, hogy itt vagytok és olvastok. Köszönöm a kritikákat, és a biztató szavakat. Nagyon hálás vagyok nektek!

BUÉK!

december 29, 2011

ébredések

Szentimentális lettem, érzem. Kezdem meglátni az emberekben a szépet is, nem csak a rosszat. Mintha egymástól lenne szép az élet. Nagyon sok embernek szép a lelke és a szíve, erre csak most jöttem rá. Azért csak most, mert a sok átlagos és semmilyen ember közül már kitűnnek az értékesek. Ennek nagyon örülök.
Ez segít azon, hogy én is jobbá váljak. Már tudom értékelni azt, amim van. Van családom, még ha nem is tökéletes. Vannak barátaim, akik igazak, és számíthatok rájuk. Van célom, van jövőm.
Jelen életemben minden más elenyésző jelentőségű!

Életem legszebb ajándékát kaptam ma: körhintás nyakláncot!

december 27, 2011

változás

Minél több dolog változik, annál több marad ugyanaz. Nem tudom ki volt az, aki legelőször mondta ezt. Talán Shakespeare, vagy talán Sting. De ebben a percben ez az a mondat, ami a legjobban megmagyarázza a hibámat. Képtelen vagyok megváltozni. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Minél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája.
Nem akarok megváltozni. Ameddig csak lehet, ilyen akarok maradni. Ettől jobban érzem magam. Mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom. Ha rászánod magad a változásra, mindig valami váratlan történik. Ki tudja milyen fájdalmak várnak rád odakint. Lehet, hogy ennél sokkal rosszabbak. Jobb neked a régi állapot. Válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz. Nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit. Kivéve talán saját magadat...
Amikor megváltozunk, a változás nem olyan mint egy földrengés vagy egy robbanás. Pedig hirtelen más emberek leszünk. Azt hiszem, a változás észrevétlen. A legtöbben fel sem figyelnek rá, hacsak nem néznek nagyon közelről. Hála Istennek ezt sosem teszik.
Te viszont észreveszed. Saját magadban látod a változást, és reméled, hogy jól érzed. Mert ez az a személy, aki örökre leszel. Akin már nem kell változtatni.

december 26, 2011

bomba robban

Régebben azt hittem, az evés büntetés. Azt nem tudtam ki részéről, és mi célból, de határozottan akaratom ellen kényszerítettek rá. Ez a gondolat egyik percről a másikra fészkelte be magát az agyamba. Mintha Leonardo di Caprio az én kis talizmánomat is megpenderítette volna.
Nemrégiben jött a felismerés, hogy eddig tévhitben éltem. Enni jó. A barátaim szeretnek enni, és jó időtöltés a közös ebédelés vagy vacsorázás. Kezdtek átértékelődni a fejemben a dolgok. Ugyan még mindig nagyon finnyás vagyok, de hamar belementem a főzésekbe, rendelésekbe, házhozszállíttatásokba. Még azt is elfogadtam, hogy ez általános társadalmi viselkedési norma.
Mindig is gyanítottam, hogy ne fogom sokáig értékelni a dolgot. Igazam is lett. Amint a mérleg többet mutatott az amúgy is gyűlöletes számomnál, kétségbe estem. Elrontottam mindent. A karácsony meg még egy lapáttal rátesz. Utána vizsgák. Nem tehetem meg azt amit régen. Nem lehetek gondatlanul a világban. Most nem csak magamra kell gondolnom.
Pedig mennyivel szebb volt akkor minden.

december 23, 2011

Karácsony 2011



Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Legyetek mámorosak a forralt bortól, tömjétek tele magatokat süteménnyel, hallgassatok Beatlest és szeretgessétek a családotokat!

december 22, 2011

óhaj-sóhaj

Ha tehetném, visszamennék a 20as évekbe. Egész álló nap cigarettáznék, innék, politizálnék és hallgatnám az isteni muzsikát. Minő kecsegtető gondolatok..!

december 20, 2011

Nem találok rá szavakat

Snow Globe Los Angeles from All Cut Up Films on Vimeo.

mielőtt a csapból is ez folyna

december 16, 2011

bazinga

2006-ban a világ akkori leggazdagabb emberének, Bill Gates-nek az egyévi jövedelme meghaladta Etiópia egyéves nemzeti jövedelmét.
Zsír a buli.

december 13, 2011

lenyűgöző

Hero from Miguel Endara on Vimeo.

december 12, 2011

szívás

Az egyetemisták többsége mindig panaszkodik a vizsgaidőszak miatt. Bár, hozzá kell tenni, a legtöbbnek azért sír a szája mert lusta vagy úgy érzi, meghaladja a képességeit a követelmény.
Én is szívesen panaszkodnék. De nem a fent említett okok miatt. Nagyon is szeretek tanulni, mert minden egyes tantárgyam érdekel, valamint tudom, hogy az anyag elsajátítása segít, hogy azzá váljak akinek lennem kell. És szeretnék nagyon jó lenni.
Ami zavar az az, hogy úgy érzem, ilyenkor a világ elhalad mellettem. Szorgalmi időszak alatt én nagyon sok dolgot csináltam. Minden nap jó volt felkelni, mert tudtam milyen jó lesz a délutánom, vagy az estém. Ha találtam egy jó könyvet, akkor inkább azt olvastam és nem mentem be iskolába. Nagyon sokat jártam konferenciákra és előadásokra. Rengeteg embert ismertem meg a 'szakmából'. Tényleg úgy éreztem, hogy azzal foglalkozom ami érdekel, amit később csinálni akarok. Nagyon boldog voltam tőle, ha politológusokat láttam, vagy hallgathattam. Sok érdekes ember lett az ismerősöm. Elkezdtem kiépíteni a kapcsolataimat.
De most, hogy tanulnom kell, mindezt meg kell vonnom magamtól. Kéne valami "nikotin tapasz" ezekre a hetekre, mert hülyét kapok az úgymond semmit tevéstől. Mert a tanulás ebből a szempontból tényleg az. Sorban hagyom ki az eseményeket, amiktől eddig zsúfolásig tele volt a naptáram. Most pedig üres. Azt érzem, hogy lemaradok valamiről. Mindig azok a legérdekesebb és legjobb dolgok, amikre az ember lánya nem megy el és kihagyja. Pont most tartanak iszonyat érdekes témáról vitákat, és olyan embereket hívnak meg, akiket abszolút tisztelek.

De még egy karácsonyi kávéra sincsen időm...!

december 11, 2011

nosztalgia

Arra az időre gondolok, amikor önfeledtem cigiztem és söröztem a Deákban órákon át. A barátnőimnek nem volt szerelmi bánatuk, még nem utaztak el, és egész nap röhögcséltünk az embereken.
Most pedig mindenki máshol tart. Más pasi, más iskola, más város. Mi köt még össze minket?
Képesek vagyunk ugyan órák hosszat telefonálni meg fecsegni. De azért nem mindegy 1 hónap után látni pár percre a másikat, vagy másnap a vállán sírni.

Én meg el vagyok foglalva a vizsgákkal; mi legyen az ebéd; van-e tiszta ruhám; ki vigye le a szemetet. Na meg a magánéleti ZŰRÖK. Mert bizony ezen a téren kesze-kusza minden.

december 07, 2011

december 06, 2011

Csodálatos estém volt. Komolyan. Nagyon rég voltam ennyire önfeledt!

december 05, 2011

kiút

Kifogytam. Komolyan kifogytam a témából és az írásképességből.
Ugyan történnek velem dolgok, de mind-mind olyan személyes és bensőséges, hogy jobb volna nem közszemlére tennem. Nagyon szívesen írnék arról mit csináltam ma este, mi van a suliban, a barátaimmal. Milyen Budapesten, milyen a politika.
De az utóbbi témák senkit nem érdekelnek, míg a legelsőről nem írhatok.
Benne van a pakliban, hogy én vagyok a paranoiás. Viszont túl sokáig éltem Sopronban ahhoz, hogy tudjam, veszélyes vizekre eveznék.
Nem tudom mi lesz a blogom sorsa. Nagyon szeretem és sokat köszönhetek neki, beleértve titeket is, akik olvastok. Az írás, viccen kívül átsegített életem legnehezebb időszakán.
Talán azért nem tudok írni, mert boldog vagyok. Ki tudja. Talán engem a szomorúság ihlet meg. Majd kiderül.
Ez nem búcsú, csak nem szeretnék pofátlan lenni, és hónapokig üresen hagyni a sorokat.

november 22, 2011



Úgy gondoljatok erre a dalra, hogy minden egyes szavát komolyan gondolom. Ha soha nem hallgattatok meg egy számot sem, amit ide kiraktam, az sem baj. Ez űbereli az összeset. Talán örökre is.

november 20, 2011

barátság

Fura ez a barátság dolog...Van egy srác, őt tartom a legkedvesebb barátomnak, mégsem olyan a viszonyunk, mint ahogy azt az értelemező kéziszótárnak le kéne írnia.
Én nagyon ritkán keresem őt, pedig egy utca választ csak el tőle. Régebben (vagy talán még most is), folyton elutasított, bárhogyan próbálkoztam. Azóta félek őt felhívni, elhívni valahova. Mindig megvárom, hogy ő keressen. Pedig talán nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Minden reggel azt várom, hogy összefussunk az utcán, a villamoson, bárhol.
Azonban amikor ő hív fel, persze, hogy mindig azonnal ugrom. Bármit szeretne csinálni. Sokszor azt szeretem a legjobbat ha csak tévézünk és beszél hozzám. Annyira ki tud ragadni a saját világomból. Arra a pár órára úgy érzem, legalább van akinek fontos vagyok.
Ja és igen: most is fel akarnom hívni. Csak nem teszem...

november 17, 2011

Hudson - Against The Grain from Dropbear on Vimeo.

november 04, 2011

útlevél - pipa

Ültem a kocsiban délután, édesanyám vezetett. Ausztriából tartottunk hazafelé, és anyám már a 10. percben járt hosszú monológjában. Én ilyenkor félfüllel figyelek csak, mindig elkalandozom. Szóval ültem a kocsiban és bevillant a gondolat: felnőttem. Megéreztem, hogy átléptem a határt. Már nem vagyok gyerek. Már jó ideje teljesen mások a gondolataim. Másképp vélekedem a világról, a társadalomról. Az átlagos fiatalkori gondolatkör elhagyta az agyamat. Nem az jár a fejemben, hogy mekkorát buliztam tegnap, tényleg rám mosolygott-e a srác előttem, mit kell tanulni holnapra.
Nem, mindennek vége van. Szerencsére látom, hogy ezt a szüleim is felismerték. Érzem, hogy partnerként kezelnek, és rájöttek, már nem tudnak nevelni engem. Nem tudnak beleszólni, hogy éljem az életem. Ezen a héten talán a büszkeség halvány fényét láttam megcsillanni egy 3 másodpercre; de végül kialudt.
Nem baj, kezdetnek ez sem rossz.

november 03, 2011

támblör

Itt Budapesten szinte mindenki tumblr-ön ügyködik az új ismerőseim közül. Kipróbáltam én is, ha van valakinek kedve, nézegesse:
www.korhinta.tumblr.com

november 02, 2011

A régi nóta

Annyira más akarok lenni, mint amilyen vagyok.
Élvezem az életemet nagyon is. Minden nap homlokon csókol a szabadság, a szórakozás, a kötetlenség. Imádom. Igazán, szívből imádom.
De ez nem illik hozzám. Nincsen rendszerem. Nem csinálok semmi fontosat, nem vagyok hasznos. Tényleg csak lebegek.
Szeretnék listákat, kitöltött naptárat. Tiszta szobát, rendezett szekrényt és konyhát. Egészségtelenül táplálkozom, megint nem érzem jól magam a testemben. Mohó vagyok. Nagyon mohó.
Azt is tudom, ha leülnék, írnék egy to do listát, azt sem tartanám be. Hiába. Reggel felkelek, kitalálom mit akarok ma csinálni, és így élek nap mint nap.
Helytelen, nagyon helytelen az életem.
Hol a változás ?!

október 24, 2011

családi perpatvar

Édesapám összeveszett 6 éve egyetlen nővérével. A részletek előttem nem publikusak, csak halvány sejtésem van a dologról. Sajnálatos módon a család ezen része tőlünk 300 km-re lakik. Na már most, én 6 éve nem találkoztam az unokatestvéreimmel és a nagynénémmel.
Most, hogy egyedül lakom, egyedül utazom, elhatároztam, hogy változtatok a helyzeten, és igenis látni szeretném a családomat. Ezen a hétvégén meglátogattam őket. Én sosem voltam nagyon családcentrikus. Mindig akadtak konfliktusok, amelyeket nem voltunk képesek kezelni és a kommunikáció mint olyan kihalt a családból. Azonban a 6 év távolság még rajtam is kifogott, és igenis pityeregtem. Elmondhatatlanul jó érzés volt átölelni őket, de már csak a puszta tény, hogy látjuk egymást és beszélgetünk, leírhatatlan.
Este elgondolkoztam a dolgokon. Tudom, hogy nincsen közöm hozzá, mi a veszekedés tárgya. Az sem rám tartozik melyiküknek van igaza, ki bántotta meg a másikat. Azonban ez irdatlan nagy önzőség a részükről.
Megosztották a családot, így nem csak rájuk van kihatással az, hogy nem beszélnek egymással.
Én is sokat veszekedtem mindig is a testvéremmel, nem a legjobb a kapcsolatunk. De nem tudom elképzelni, hogy ne beszéljünk egymással. 101%-ig biztos vagyok benne, hogy egy idő után mindketten meg fogják bánni. Főleg ha - ne adj Isten - valami komoly dolog történne.

Úgy gondolom elég idős vagyok ahhoz, hogy leüljek beszélni erről Édesapámmal. Bár, ki tudja, lesz-e elég bátorságom hozzá.

október 08, 2011

lomtalanítás magyar módra

október 05, 2011

zsongás

Fő érdeklődési köröm a politika és a nemzetközi kapcsolatok. Nem mondhatnám el, hogy tájékozott vagyok ebben a két dologban, sőt nem is tettem érte nagyon semmit, hogy az legyek. Olvastam ugyan heti politikai magazint, mégis elég tájékozatlannak számítok. Mindig is azt hittem, majd az egyetemen megtanulok mindent, jön az magától.
Persze koppant a fejem, és zuhant az önbecsülésem vagy több ezer kilométert. Az általános elvárás az, hogy mostani életkoromra legyen minden politikai eseményről véleményem, cáfolatom. Ámulva néztem azokat az embereket, akik fiatalabbak nálam, és fele annyi gyötrelemmel jutottak hozzá ahhoz az inteligenciaszinthez, ami általam áhított.
Amióta itt vagyok Budapesten, két politikai vitán illetve konferencián vettem részt. Állítom, hogy többet tanultam belőlük mint eddigi életemben bármit is. Vidéki mivoltomból adódóan tátott szájjal bámulom, milyen neves emberekkel voltam egy teremben ezeken az eseményeken. Ma például mellém ült egy alkotmányjogász, aki 33 éves lététre 2 doktorival rendelkezik és számos neves külföldi intézményekben oktatott. Minderre persze itthon jöttem rá, miután a fickóról a WIKIPÉDIÁN is volt bejegyzés. Pedig úgy ült mellettem mint egy ártatlan, hétköznapi ember: blackberryn smsezgetett, nézegette a könyvet amit olvastam, támaszkodott a széktámlámon. Végig azért imádkoztam szóljon hozzám, bár bennem volt a félsz is - csekély tudásommal nem tudtam volna elkápráztatni.
Nagyon be vagyok zsongva, gondolom ezt észrevettétek. Hogy rátegyek még egy lapáttal, jelentkeztem egy politológia szakkörbe. Kutyaharapás szőrivel

október 03, 2011

szerinted?

Ma szembesültem egy kérdéssel: melyik emberi tulajdonság örök?
Biztos voltam benne, hogy könnyű lesz értelmes választ sőt válaszokat adnom. Azonban próbálkozásaim a Dunába fulladtak. Bármire gondoltam, a végén meg tudtam cáfolni az állításomat.
Olyan világban élünk, ahol a tested minden apró részletét meg tudod változtatni, a személyiséged a divat függvényében napról napra de akár óráról órára változhat. Nincsen egy olyan állandó kapaszkodód, ami a támpontod, ahová mindig visszanézhetsz, amiben bízhatsz.
Szerencsések azok, akiknek előző mondatom után a családjuk ugrott be. Mindez szép gondolat, de kiskapuk és apró betűk mindenhol vannak.
Már a nemzeti identitás, vallás, politikai beállítottság sincs kőbe vésve.

Kiben vagy miben higgyünk, ha még magunkat sem ismerjük ?!

szeptember 30, 2011

Drága olvasómnak,

Lanunak nagyon boldog születésnapot kívánok! :-)

szeptember 29, 2011

hátrány

A tegnapi politikai vitán, amelyen voltam, az egyik politológus a következőt mondta: ha van olyan napod, amelyen nem olvastál semmit, nem tudtál meg új információkat, nem tanultál semmit, akkor az egy elvesztegetett nap. És ezt a napot soha többet az életben nem kapod vissza.
Kissé leamortizáltak a szavai. Hisz ezek szerint iszonyatosan sok napot ellébecoltam az életemből. Még ha a legnagyobb jóindulattal szemlélem az eddigi életemet, akkor is erre a döntésre jutok. Tudom, hogy jó eredménnyel zártam a középiskolát, és felvettek egy kitűnő intézményre. Mégis, pont itt a nagyvárosban érzem azt, mekkora hátrányom van a többiekhez képest. Nekem nem volt esélyem különféle előadásokra járni, kulturálódni a hét bármelyik napján. Nem volt könyvtár, ahol minden szakkönyvet megtaláltam volna. Nem találkoztam a szakirányomból inspiráló emberekkel. Beszélek 3 nyelven, más pedig haton.
Félek a nagy hátrányomat nem tudom behozni. Persze ez lustaságomból és kicsapongó életvitelemből is egyenesen adódik. Mégis nagyon szeretnék sokkal inteligensebb és tájékozottabb lenni. Azt hittem ezt az egyetem automatikusan hozza magával. Sajnálatos módon csak most szembesültem vele, hogy ismételten magamra vagyok utalva.

szeptember 28, 2011

Felkiálltójel

Hihetetlen, de ki merem mondani, boldog vagyok.
A költözéshez fűzött reményeim mind valóra váltak. Az életem pörög. Tele van kultúrával, új élményekkel, önfeled szabadsággal. Hátra hagyhattam az összes kételyemet, bánatomat, nehézségemet. Minden egy csettintésre megoldódott. Az eddigi gondterhelt életemet, a kalóriákkal vívott csatáimat, a beteljesületlen szerelmeket felváltotta az új dolgok megismerése. Kipróbálhatom miben vagyok jó, milyen képet mutatok magamról a világnak. Felfedezhetem önmagamat. Végre ki tudok alakítani egy sajátos világképet. Úgy érzem, részese vagyok valaminek, ami globális. Világalkotó tényező lettem mint bárki más. A magam ura vagyok, a saját szerencsém kovácsa.
Mostantól minden rajtam áll vagy bukik.
Eszméletlen...!

mit nem találni a Kálvin téren

szeptember 23, 2011

új körhintám van

szeptember 19, 2011

Benignának sok szeretettel Alföldi Róbert

Máris szereztem egy autogramot a legkedvesebb magyar színészemtől:

Budapest

Egy hete vagyok az egyetemen, végre kezdem érezni, hogy beindul a budapesti életem.
Rengeteg embert ismertem meg, szert tettem egy új barátra is. Felemelő érzés olyanokkal találkozni, akik teljesen más életvitelt követnek, más világnézetet vallanak, és teljesen más környezetben nőttek fel mint én.
Jelenleg bennem van az érzés, hogy hozzájuk képest még senki vagyok. Azonban csodálom őket, és próbálok minél többet tanulni, hogy tapasztalt lehessek a világ dolgaiban.
Eszméletlenül jól érzem magam.


szeptember 08, 2011

csodálatos

Recette filmée : Macarons from ))) datafone on Vimeo.

Bűnbánat

Elnézéseteket kérem a hosszú szünetért.
Augusztus végén sikeresen felköltöztem Budapestre. Azóta pörögnek a napok, az események, az emberek. Új lakásomban még nincsen internet így a gondolataimat nem tudom képernyőre vetni és megosztani veletek. A hétvégére hazautaztam Sopronba.
Amint bevezetik a világhálót, újult erővel informállak benneteket a világomról!

augusztus 21, 2011

augusztus 20, 2011

A kislány és a cigaretta

A felnőttkor volt a horizontunk és az ideálunk. A gyermekkor szigorú szabályoknak engedelmeskedett; hosszú éveken át úgy éltünk, mint a szabadulást váró rabok. A vakációk az önállóság múló érzetét hozták, a világ végtelen nagyságának sejtelmét, amely a tanévkezdet után hamar szertefoszlott a száraz levelekkel borított, szűk iskolaudvaron. Amikor kicsi voltam, hallgatnom kellett, engedelmeskednem, tanulnom, és legfőképpen, türelemmel várnom, hogy befogadjon a "nagyok" világa. Kamaszként a várakozás türelmetlenebbé, fájdalmasabbá, határozottabbá vált. Lassan araszoltam előre: első cigaretta, első zsebpénz, első buli, első csók... egyre azt a napot áhítva, amikor elkezdődik a nagykorúságnak nevezett, valódi élet. Mint minden kölyök, én is ezt a paradicsomot kémleltem, ahol majd eltűnnek a tilalmak, ahol az ember majd szabadon választhat és cselekedhet.

(Benoit Duteurtre)

augusztus 18, 2011

kritika

Eddig sajátos módon vélekedtem a magyar társadalomról és annak gazdasági helyzetéről. Amíg a legtöbb, semmit sem tudó ember szájából röpködtek az "ezért tart ott az ország ahol tart" féle közhelyek, addig én ezzel mit sem törődve inkább magát a forrást kérdeztem. Beleástam magam a heti lapomba, s próbáltam minél tájékozottabb lenni a mindennapokban. Ugyanis szentül hittem sőt hiszem, hogy egy korombelinek az élet minden területén jártasnak kell lennie. Mind a politikában, világban, tudományban, kultúrában. Ez segített a társadalomrajzom elkészítésében.
Mostanság nagyon gyakran tapasztalom, hogy az emberek megpróbálnak átverni. A büfében nem kapok számlát, a taxis úgy dönt borravalót ad magának, a buszsofőr nem hajlandó még arra sem, hogy közölje velem a jegy árát. Mivel igencsak felvágták a nyelvem, reklamálok. Nem szokott érdekelni a felettébb undok és öntelt válasz, hiszen ami jár, az jár.
Mégis, az utóbbi időben nem merek szólni. Félek, hogy leszállítattnak a buszról, a taxis nem visz hazáig vagy több pénzt számol fel, a pultos kever valamit az italomba. Valahol megértem ezeket az embereket. Igaz, nekem nincs munkám és nem adózom, nem vagyok az állam és a társadalom eleme. Azonban látom rajtuk, hogy állandó stresszben élnek. Egyik napról a másikra megszűnhet a munkahelyük, a megtakarított pénzük elúszik banki csőd miatt, a fizetésük nem elég a svájci frank alapú kölcsöneikre, egyre többe kerül a mindennapi megélhetésük. Ezek után nem csodálkozom, hogy ennyi baklövést követnek el a munkájukban. Mindez az életkedvükre is kihat, s így lesznek idővel megfásult nyugdíjasok, akik több évre visszamenőleg tudják a benzin árát, frissen informáltak mindenféle balesetről, betéve tudják a latin-amerikai sorozatokat.
Ha elgondolkozom, hány ilyen embert ismerek, megijedek. Ők a régi rendszert és az akkori jólétüket siratják. Sajnálatos módon azonban arról nem tudnak, az akkori életszínvonalukat most fizetik meg.
Kíváncsi vagyok, a mi korosztályunkkal mi lesz. Viszont mint ahogy mondtam, ez társadalomábrázolás. A politikai nézeteimet nem tartalmazza.

augusztus 13, 2011

az üregen innen az üregen túl

Nem vagyok pesszimista ember, csupán reálisan állok a dolgokhoz. Tudtam, hogy ketyeg bennem a bomba, s úgy érzem a mai napon kitört belőlem. Ültem a buszon, zenét hallgattam és néztem ki az ablakon. A világ már nem volt ugyanolyan. Ekkor döbbentem rá: kimásztam a nyúl üregéből. Véget ért az álom. Visszatértem az eddigi életembe. Újra előjöttek a problémák, a gondok amiken sosem tudtam túllépni, csak elkendőzni őket. Kamaszkorom rossz emlékei a mai napig kísértenek, s gondoskodnak a szenvedésemről. Szörnyű volt a felismerés. Pedig igazán boldognak éreztem magam az elmúlt 2 hónapban.
Jelenleg nincsen helyem az érzelmi világomban. A jövő még mindig a képzetem játékának tűnik, a múltamat letagadnám. A jelenem nem létezik. Csapdába estem.

augusztus 08, 2011

elnézést

Hanyagolom az írást. Tudnék miről nyilatkozni, de ez kényes téma. Még magamnak sem tudom beismerni mit érzek. Mert félelmetes. Igen, kivételesen szerelmi ügy. Legalábbis kezd azzá válni, attól tartok...

Ha valaki szívből süt

beet cake from tiger in a jar on Vimeo.

augusztus 02, 2011

imádnivaló

Caro Emerald_A night like this_Martini Moments from maaike dommershuijzen on Vimeo.

augusztus 01, 2011

elképesztő

július 31, 2011

rémültek háza

Az életem mostanában nagyon bonyolult. Az események csak pörögnek, nem tudok lépést tartani.
A napok és a hetek összefonódnak, az idő elvesztette jelentőségét.
Ezért nem írtam. Mire foglalkozni tudtam volna a bennem lévő érzésekkel és gondolatokkal, az újabb események újabb láncreakciót indítottak be.
Pedig nagyon sok minden történt. Az az érzésem lassan el vesztem önmagamat. Nem tudok foglalkozni az engem ért külső támadásokkal. Annyi sebem van, amelyről le kéne tépni a sebtapaszt mert félek, ha most nem teszem meg, soha nem fogom.
Volt régebben egy ' SMS ' bejegyzésem. Annyit elárulhatok, hogy a történelem megismételte önmagát, és amiről azt hittem régen vége van, még koránt sincsen. Csak most kezdődött el igazán...

július 22, 2011

Egyetemista lettem! :-)

július 17, 2011

átérzem

cocoon from alba&boy on Vimeo.

július 16, 2011

idegesítő

Akármennyire is igyekszem, még mindig nem vagyok elégedett. Hiába élvezem a nyaramat és a jelenlegi felhőmentes életemet. Hiányzik nekem egy rendszer. Több rendszert is megpróbáltam kialakítani, fejben nagyon szépen működött. De minden hiába, nem tudom megvalósítani. Ideje volna nem délig aludni, hanem már reggel is tevékenykedni. Diétába kéne fognom, mert a jelenlegi fizikai állapotom rémisztő. Futnom is kellene. Találni egy állást, pénzt keresni. Vagy legalább hobbiba fogni. Életemben nem lesz többet annyi időm mint most és én elherdálom alvásra és sorozat nézésre. Semmi értelmeset nem teszek.
Ez nagyon zavarba ejtő.

július 13, 2011

pillanatnyi

Mostanában úrrá lett rajtam a boldogság. Élvezem a jelenleg felhőtlen életemet. Sodródom a hetekben, és igazán mennyei érzés. Semmi kötöttség. A naptáram zsúfolásig van programokkal, találkozókkal. Hátra dőlök az ágyamban, és tervezem a jövőmet. Hiszen alig másfél hónap, és kiszabadulok a nagyvilágba. Vasárnap megejtettem egy lakáslátogatást, azóta sem térek magamhoz. Lassan visszaszámolom a napokat, és nem telik el úgy egy óra, hogy ne a szeptemberre koncentráljak. Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek karácsony előtt. Hihetetlen!

július 02, 2011

VOLT fesztivál II.

Ez a férfi az egész napot ebben a sapkában töltötte. (Az én fejem tabu téma....)

június 30, 2011

VOLT fesztivál

június 27, 2011

vétkek

Utálom ha hibázok. Végtelenül sok dolgot teszek, amit később megbánok.
Azonban vannak rossz dolgok, amiket egyszerre élvezek, de ki is törölném őket az életemből. Most pont ilyen élményben van részem. Tudom, hogy helytelen volt, hogy megtettem. De el nem tudom mondani, mennyire jó emlék. Arra vágyom, hogy visszatérhessek abba a pillanatba, és megtegyem újra meg újra. Csak sajnos nem áll módomban...

június 25, 2011

idő

Ha összevetjük az ember földön eltöltött életét azzal az idővel amelyről nincs tudomásunk, akkor ez az élet olybá tűnik , mint amikor egy fürge fecske átrepül egy tánctermen, egy téli napon. A fecske pár pillanatnyi megnyugvás után eltűnik a szemünk elől a téli világban, ahonnan érkezett. Noha az ember megjelenik egy időre ezen a földön. De arról, hogy mi történt az életünk előtt, vagy hogy mi jön később, semmit sem tudunk.
Minek az elvesztése leginkább visszafordíthatatlan? Az időé. Azt sosem szerezhetjük vissza.

június 23, 2011

az utolsó nyár

Mostanában kissé önző vagyok az élettel szemben. Szinte csak magammal foglalkozom, mindig csak akarok és követelek. De a környezetemnek nem adok semmit. Mégis az a nyilvánvaló érzetem, hogy nem cselekszem helytelenül. Miután fizikailag és mentálisan is felszabadultam a terhek és a nyomás alól, nekiláttam kezembe venni az életemet.
Rengeteg minden foglalkoztat, és rengeteg mindent csinálok. A napjaim nem telnek el semmittevéssel. Sokat vagyok másokkal, és kedvemre valóan töltöm az óráimat.
Azonban ha valaki az én életemet éli, úgyis tudja, hogy mindez rossz jel. Rossz ómen az önfeledt életélvezetem. Érzem, hogy ketyeg a bomba, ami nemsokára megszólal és nem hoz magával túl sok jót.
Az előérzeteim vészjóslóak!

június 19, 2011

Hátralévő életem első napja megkezdődött!

június 16, 2011

megesik

A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, égető fájdalom. Mindennapi eset. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le. Az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom. Feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj ami történt.
Hogy hogyan kezeljük a fájdalmat, az csak rajtunk múlik. Érzéstelenítünk. Elhessegetjük. Felvállaljuk. Letagadjuk.
De néhányunknak az a a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta.

június 13, 2011

most

Általában mindent halogatok. " Majd ha nem lesz itthon senki, majd ha elköltözöm, majd ha vége a sulinak, majd ha megtanultam a tételt, majd ha egy hét múlva lesz, majd,majd,majd. " De ennek véget vetek. Ez volt az utolsó majd. Június 16. az utolsó majd. Onnantól most lesz.
Kirámolom a szobámat, elmegyek biciklizni, fogok sportolni, nem lógok egész nap a gépen, nem nézek annyi sorozatot. Most élni fogok. Szívvel lélekkel.
Ezt már többször elhatároztam. De most meg tudom valósítani.

június 11, 2011

Jakwob - Here With Me - Offical Video from James Jacob on Vimeo.

átlag

Sokszor vágyom arra, hogy egyszerű lány legyek. Akivel minden teljesen rendben van. Hosszas gyermekkori szerelem, abbamarad egyetem előtt. Kisvárosi fiatal, sok baráttal. Átlagos iskola, átlagos élet. Minden olyan szép és boldog.
Erre itt vagyok én, aki szépen szólva nem tud másfél hónapnál hosszabb párkapcsolatot létesíteni, hiúsági okokból. További 18 évet húztam le az Isten háta mögötti falu legeldugottabb házában. Minden és mindenki távoli.
Mintha kevés lennék ahhoz, hogy szép és elégedett fiatalságom legyen. Velem mindig minden baj megtörténik. Különféle betegségek, önértékelési problémák, fura családi helyzet.
Lassan átmegy panaszblogba az ' Egyirányú utca ', de ne aggódjatok. 2,5 hónap van szeptemberig. Már kár rágódnom a múlton. Nem igaz?

június 10, 2011

kiborultam

Bármi amit teszek az rossz. Bárhogy nézek ki, az rossz. Elégedetlen vagyok, nagyon is. Nem sikerül sem megszoknom, sem megszöknöm. Iszonyat ami itt megy. Tényleg, sehogy sem jó !

június 08, 2011

doppelgänger

A mai napomon rájöttem, mi a gond velem. Kettős személyiségem van, amit sokszor nehéz összeegyeztetni. Hiszen a kettő ellent mond egymásnak. Nem is kicsit.
Egyrészt én vagyok a mosolygós lány, akiről azt gondolják kitűnő az iskolában. Nyilván több éves párkapcsolatban él egy szintén jólelkű fiatalemberrel és a szülei szeme fénye. Nem tudom miből gondolják ezt az emberek. Igaz, kerek fehér arcom és hosszú barna hajam elősegíti ezt a fajta előítéletet. Mindezt megcáfolom persze, amint szóba elegyedik velem valaki. Többször megkaptam, hogy titokzatos ember vagyok, és ez a legtöbb embernek tetszik is.
Hamar kiderül, hogy sok értelemben ugyanolyan vagyok mint a legtöbb fiatal. Én is a fogyasztói társadalom részese vagyok, a legtöbb pénzt alkoholra, ruházatra valamint kocsi fuvarra költöm.
A másik énem viszont céltudatos. Tudja mit kell tennie, merre halad. Jártas az irodalomban, jó neveltetést kapott. Viselkedése ugyan kifogásolható, de nem iszik sört a színházban. Intelligens nővé válni a célom.
Szeretem, hogy működik e kettő. Bevallom, sokáig dolgoztam azon, hogy ezt összehozzam. Persze korántsem tökéletes, de jelenleg jónak érzem. Sőt mi több, helyesnek.

szélsőséges helyzetek

Van egy rossz tulajdonságom. Sokszor gondolok dolgokat többnek és jelentékesebbnek mint kellene. Beleélem magam, elképzelem róla a jövőt. Működne a dolog, vagy sem. Kivetni való mindig akad, de abba nem gondolok bele, milyen nevetséges vagyok közben. Csak azért, mert nincsen gyakorlatom abban, hogy kimondjam szeretlek, még nem biztos, hogy nem is akarnám kimondani. Rossz tapasztalataim vannak róla. Ezért én már nem merek bevállalós lenni, és nyíltan odaállni valaki elé. Folyton arra várok, hogy a másik lépjen. Számomra ilyenkor megszűnik a világ, minden csak körülötte forog. Fondorlatos módon túl sok a véletlen találkozás és egybeesés.
Azt hiszem, meg is játszom magam. Próbálom az elérhetetlen, különleges nőt adni, akivé válni szeretnék, akinek minden oly egyszerű. Majd rájövök, hogy mindez túl átlátszó. Ha már magam sem hiszem el, hogy igaz, a másik miért tenné?
A legegyszerűbb lenné oda állni valaki elé, és a képébe mondani: kellesz. Én ezt nem merem és nem is tudom megtenni.
Csupán az a bökkenő, hogy így semmi nem lesz belőlem.

június 04, 2011

csalódás

Régóta vártam erre a számra, mégis szomorúsággal tölt el. Túl nagyok lehettek az elvárásaim. A Coldplay elvesztette a varázsát. Nem érzem ugyanazt, mint a régi számaiknál. Ott valahogy minden dal rólam szólt, volt kihez-mihez kötni.
Az új nóták nem szólítanak meg.

június 03, 2011

végre valahára

Jelentem, túl vagyok az emelt történelem német nyelven című érettségin!

május 30, 2011

hír

Nem kaptam ösztöndíjat Berlinbe.

május 29, 2011

álmok

Nem hiszek az esti álmokban. Rájöttem, hogy leggyakrabban olyan elemeket tartalmaznak, amik éppen mozgat minket, vagy a mindennapjainkat.
Vannak azonban olyan álmaim, amik mély nyomot hagynak bennem. Biztosan azért, mert arra vágyom, igazak legyenek. Reggel amikor felkelek, a rózsaszín köd eltűnik, és ott maradok az ágyamban, egyedül néhány halvány emlékkel. Bevallom, képes vagyok utána napokig rosszul érezni magamat. Hiányérzetem támad, mintha egy karnyújtásnyira lett volna minden, én pedig nem értem el.
Ma szintén így keltem. Borzasztó mennyire nem találom miatta a helyem.

május 27, 2011

poshadt

Ez a szám ma valamiért valami teljesen újat hozott ki belőlem. Vonz az ismeretlen, kalandokra vágyom, valamilyen teljesen új életvitelre. Szeretnék lelépni a kitaposott ösvényről, mellékút okon járni új emberekkel. Szeretnék több időt nyerni, élvezni az élet minden szépségét. Szeretnék különleges dolgok részesévé válni. Vágyom egy kis spirituszra, svungra. Stílusra.
De még mindig leköt Anglia kapitalizálódása!

május 23, 2011

rajt

Egy ideje lelkes nézője vagyok a Glee c. sorozatnak. Először szokásos amerikai giccsnek tűnt, ám ha jól belemélyedsz, rájössz mi az üzenete.
Én nem rég jöttem rá, hozzám miként szól. Sosem tudtam magamat elfogadni olyannak, mint amilyen vagyok. Nem volt önbizalmam, mert hamar lerombolták. Ez az életem minden területére kihatott. Voltak ugyan sikereim, de mindig is féltem a csalódástól. Nehezen álltam a lábamra, ha elestem. Azonban ennek véget vetek. Meg fogom tanulni, hogyan érezzem magam jónak, értékesnek. Meg akarom ismerni a határaimat, és túl akarok lépni rajtuk. Amint vége lesz a júniusnak, úgyis szabad ember leszek. De ebben az egy hónapban bizonyítanom kell saját magamnak, és a külvilágnak is. Ez lesz a jel.
Készen állok a változásra! Ideje kezembe vennem a sorsomat.

május 22, 2011

szünet

A középiskola egyfajta biztonságot ad. Mégis mindenki, ahogyan én is, menekül onnan. Pedig amíg odajársz, nem kell törődnöd a jövővel. Bármi is lesz, tudod, hogy másnap reggel felkelsz, és elmész az iskolába. Egyfajta értelmet ad a napjaidnak, tudod miért kelsz fel és mit csinálj. Ha hibázol, a legrosszabb amitől tarthatsz, az a szüleid rosszalló véleménye.
Az iskolában nem vagy egyedül. Ott még érezheted, hogy valaki törődik veled, még ha csak annyira is, hogy valamit a fejedbe verjenek. Én is sokszor hittem azt, hogy a gimnáziumnál csak jobb lehet. Hiszen borzalmasan unalmas tud lenni annak, aki tudja mit akar később csinálni.

Most mégis, úgy érzem, jót tenne az akkori felhőtlen létem. Szeretnék egy kis időd, legalább egy lélegzetvételnyi szünetet. Csak erre van most szükségem.

május 21, 2011

hunyd le a szemed...

...és merj nagyot álmodni!

egyetem

Kiskoromban megálmodtam magamnak egy jövőt. Most, a júniusi vizsgák előtt, a jövőm kapujában állok, és nem tudom mi lesz.
Mindig is a Corvinus egyetemre akartam menni. Mással nem vagyok hajlandó beérni. Nem azért, mert sznob vagyok. Hanem azért, mert nem olyannak születtem, akinek az ég való. Nekem a csillagok valók.
Azt akarom, hogy a legjobb dolgokban részesülhessek, hogy elismerjenek a világban, és részese legyek a dolgoknak. Olyan emberekkel akarok körülvéve lenni, akik mindezt értékelik, ugyanolyan törekvőek mint én. Magasztos helyen szeretnék élni.
Lehetséges, hogy túlontúl naiv vagyok, és ha egyetemen leszek, mindent másképp látok. Nem fognak számítani a koszos előadó termek, a nehéz vizsgák. Én is csak egy leszek a sok közül, aki hajnalokig bulizik, a próbákat meg éppen hogy átvészeli.

Mindenesetre, most nagyon jó érzés a tökéletességről ábrándozni.

ki nevet a végén?

Vannak emberek akiket megvetek. De ami azt illeti, félő, hogy így fejezem ki irigységemet. Számomra nem egy nehéz mutatvány más dolgok után vágyakozni, mint amim van; másmilyennek lenni; más életformát választani.
Lépéseket viszont nem teszek az irányukba. És miért? Mert talán csak külsőleg olyan kecsegtetőek. Talán az az élet ugyanolyan hamis, mint az enyém. Nem boldogabbak ezek az emberek, nem sikeresebbek, és nem jobb polgárok. Ők fognak pórul járni, amiért túl korán nőttek fel, amiért az életük nem állt másból, mint nem beszámítható pillanatokból.
Én építettem magamnak egy alapot, egy biztos bázist, amire később számíthatok, és amire tovább építem az életemet. Nem vagyok megfásult, begyöpösödött lány, akinek az élete csak az iskolából állt. Egyáltalán nem. De azért fontos szerepe volt ennek is.
Most a körülöttem lévő emberek érettségi eredményeit, és jövőképeit elnézve, nem is baj, hogy ilyennek neveltem magamat.
Nem árt, ha két lábon is tudok állni.

május 17, 2011

sms

Szörnyű dolog történt. Olyan rettenetes, hogy megváltoztatja talán örökre egy illetővel a kapcsolatom. Ha nem is örökre, de jó darabig. Ebben biztos vagyok. Persze, nem mondhatom el. Senki nem tudhatja.
Tehetetlen vagyok, belekeveredtem, és nem tehettem ellene semmit.
Kirohanok a világból!

május 15, 2011

káprázatos

SUPAKITCH & KORALIE - VÄRLDSKULTUR MUSEET GÖTEBORG from elr°y on Vimeo.

május 14, 2011

szerencse dolga

Mindent akarok. Méghozzá egyszerre. Nem értékelek semmit igazán, és nem tudom reálisan látni önmagam.
Hitetlen Tamás vagyok. Bele kéne gondolnom abba, hogy hányan irigyelnek olyan dolgokért, amik nekik nem adatott meg, nekem viszont igen. De én nem értékelem. Önmagamat sem értékelem. Pedig biztosan kell, hogy legyen bennem is valami szeretni való, valami különleges, valami irigylésre méltó. Csak jönnék rá mi az.
Mi az, ami nekem van, de másnak nincsen ?!

Szeretném számba venni, miért lehetek hálás. Van tető a fejem felett, van kezem lábam, tudok mozogni, nincsen halálos betegségem. Más ennek örülne, én pedig még károsítom is magamat mindenféle örömökkel.
Bár ne lennék ilyen...!

május 12, 2011

gondolat

Az egész egyetlen pillanatban dől el. De ez az egy momentum életre szóló. Nem fogsz rá emlékezni, nehogy azt hidd. Úgy érzed, a gondolat mindig is benned volt, ez nem újdonság. Pedig az.
Addig voltál normális, egészséges és szép ember. Mindaddig, amíg bogarat nem ültetnek a füledbe. Onnantól kezdve nem fogod jól érezni magad a bőrödben.
Velem is megtörtént, veled is megtörtént. Velünk megtörtént.

De mással ne tedd ezt.

május 11, 2011

felnőttem

Azt hiszem, ma ébredtem rá úgy igazán, hogy felnőttem.
Idős vagyok ahhoz, hogy rapszodikus módon felelőtlenül kövessek el butaságokat. Már nem tehetek meg dolgokat, mert abban a pillanatban kedvem támadt hozzá.
Kinőttem a gimnáziumot, a pletykákat, az ármányokat. Nagyjából megtettem mindent, amit egy fiatalkorú bűntett nélkül elkövethet. Nem szeretném részletezni, sokukra nem vagyok büszke.
Azonban már tudom, hogy ennek vége. Április 14. lezárt minden nyitott problémámat, nem kell megoldáson gondolkodnom.
Véget vetettem mindennek.

május 08, 2011

Már nekem is van egy!

április 30, 2011

ballagás

Ma végérvényesen is elballagtam. Búcsut vettem a 8 évig tartó gimnáziumtól.
Végül elvállaltama beszédet. Így utólag örülök a döntésemnek. A többi beszédtől eltérően az enyém szeméyles hangvételű volt, igyekeztem az osztályunkra koncentrálni.
Itthon mindenki kikelt magából, nagy banzájt rendeztek. Hihetetlen érzés volt, hogy végre egy nap csak rólam szólt, és minden körülöttem forgott.






április 29, 2011

szerenád

Eljött életem utolsó gimnazista napja. 8 éven keresztül jártam ugyanabba az intézménybe.
Minden hétköznapomat ugyanazokkal az emberekkel töltöttem. Együtt nevettünk, együtt örültünk, együtt szomorkodtunk. Együtt nőttünk fel.
Hova tűnnek ezek az évek? A reggelek az iskola előtti Széchenyi téren? Soha többet nem ülünk az osztálytermünkben ugyanúgy mint eddig. Nem keressük egymást a folyosón, nem megyünk többet a büfébe.
Elmúlt.
Az az érzésem, nem készültem fel rá.
Nem szerettem az iskolámat, sőt az egész osztályunk a szó szoros értelmében gyűlölte. Én ehhez hozzá voltam szokva, sőt vártam is a mai napot.
De nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.
Véget ért.

Enyém a középső, rózsaszín diszkó lufi

Lányok az évfolyamról

április 27, 2011

szerelem

április 26, 2011

ki tudja ?

április 23, 2011

Boldog húsvétot!

április 21, 2011

18

Szombaton tartottam a 18. születésnapomat. Ne várjatok semmilyen menő parti képet, ugyanis illuminált állapotban nem vagyok éppen fotogén (talán még józanul sem).
Viszont istenien éreztem magam. Drága barátnőm berendelt 6 órára Sopronba. Elmentünk pezsgőt venni, meg fagyiért, sütiért, buborékfújóért és kiültünk a sörházdombi kilátóba. Kaptam éneklést, koccintást. Az volt ott A tökéletes pillanat. Eszméletlenül boldog voltam.
A nagy bulimra eljött mindenki aki számít nekem. A társaság kissé vegyes volt, házigazdának pocsék voltam, de ez legyen a legkisebb problémám!

április 07, 2011

körhinta

Az igazság az, hogy beteges szeretetem van a körhinták iránt.
Nem tudom megmagyarázni miért. Mesebeliek, romantikusak, de valóságosak egyben. Hiszen ha felülsz a körhintára, utána nehéz leszállnod. Csak forogsz, forogsz. Minden gyorsabban mozog. Egyedül ülsz a körhintán. Senki sem fogja a kezedet, hogy ne félj.
Viszont, amikor a lábad újra a talajt éri, könnyen előfordulhat, hogy van kibe kapaszkodnod, mikor elszédülsz.
Én sajnos jó ideje a körhintán ülök. Egyedül, magányosan. És már nagyon unatkozom...

április 06, 2011

új

április 03, 2011

zene

Az volt az érzésem, hogy lassan több zenét és képet rakok be, mint szöveget. Így aztán megújítottam a mixiPodot, ha van kedvetek, hallgassatok bele!

április 02, 2011

pokol

Viccen kívül, az érettségi engem kikészít. Hónapok óta próbálom magam felkészíteni az emelt törire, de egyre inkább azt érzem, nem tudok semmit.
Olyannyira félek, hogy hajnalokig fenn vagyok, mert nem tudok elaludni. Enni sem tudok rendesen, folyton görcsben áll a gyomrom.
Az állandó fáradtságtól fáj a fejem, bűntudatom van, ha mást csinálok a tanulás helyett.

Megpróbáltam magam kikapcsolni egy kis időre, és gyűrűgyártásba kezdtem. Sikerült 5 db-ot elkészítenem, kicsit meg is könnyebbültem tőle. Épp ezért péntek este 6-tól szombat reggel 10ig aludtam.

Hála az égnek...!

Semmi különlegesség nincsen bennük, de nekem tetszenek.

március 31, 2011

arc

Ha kisvárosban élsz és tevékenykedsz, hamar unalmassá válhat minden. Egyszer csak azon kapod magad, hogy bár sokat jársz szórakozóhelyekre, mégsem ismersz meg új embereket. Ugyanazokkal az ismerősökkel mész el minden hétvégén bulizni, velük beszélgetsz, velük kávézol, velük cigizel.
Kezd hiányozni az újdonság varázsa. Pedig szükségem van arra, hogy megkedveljek új embereket, hogy elmondhassam nekik mit gondolok a világról. Ezek olyan izgalmas dolgok. Hisz bárki lehet a következő szerelmünk, barátunk, szinte már testvérünk. Bámulatos.
Ilyenkor valamilyen szinten tiszta lappal kezdhetünk. Nem ismerik a rossz tulajdonságainkat, mit rontottunk el a múltunkban, valamint életünk sötét foltjait.
Hiányzik ez a pezsgés!

március 29, 2011

ballagás

Ma az osztályfőnököm, aki egyben igazgató helyettes is, felkért a vezetőség nevében, hogy én tartsam meg a ballagási beszédet.
A feladat nagyon is megtisztelő, mégis ambivalens érzések dúlnak bennem. Nem szeretem az iskolámat. 8 éve koptatom a padjait, és meg kellett állapítanom, hogy egyre nehezebb a létfenntartás az intézmény falain belül. A színvonal esik, mind a tanárok mind a diákok részéről. Elveszik a tehetség, nem számít az egyén. Bármit csinálsz, a megbecsülés hiányával szembesülsz.
Az igazat megvallva, nem tudnék olyan beszédet írni, ami pozitív hangvételű lenne.
péntekig van időm dönteni. Mit tanácsoltok?

Nagy örömömre a szüleim beruháztak egy fényképtartóra, amely a szobám falán kapott méltó helyet. Készítettem egy képet, kérlek tekintsetek el a minőségétől, telefonnal készítettem.

március 27, 2011

meseszép

március 24, 2011

számvetés

Lassan eljön az április, és belépek a felnőttek sorába. Ha visszatekintek az eddigi éveimre, nem tölti el lelkemet a boldogság, s ennek több oka is van.
Édesanyám pedagógus. Heti 5 napot egy általános iskolában tanít, ahol 6-10 évesek veszik körül. Ennek okán rendelkezik egy bizonyos problémával, nem tud elvonatkoztatni gyerek és fiatal között. Persze amíg kisebb voltam, ez a probléma nem merült fel. Élveztem, hogy édesanyám gyerekcentrikus, sokat foglalkozott velem, és minden olyan tökéletesnek tűnt.
E tulajdonsága akkor kezdett el igazán zavaró lenni, amikor kis gimnáziumba kerültem. A barátnőim mind soproniak voltak, én egyedül vidéki. A szüleimnél már itt kiverte a biztosítékot, hogy el akartam járni otthonról a lányokhoz. Sorban jöttek az m betűs kérdések: miért,mikor megyek el, mikor jövök haza, stb.
Ez a mai napig így megy. Ez az egész folyamat építette ki végül a személyiségemet.
Nagyon keveset és lényegtelen dolgokról beszélgetek csak a szüleimmel. A legkevésbé sem szeretném őket bevonni az életembe. Annak hatására, hogy ők viselkedésükkel indirekt módon taszítanak engem, én ugyanúgy taszítom őket.
A családom végül páli fordulatot vett, s tönkrementünk. Meghalt a kommunikáció. Nem eszünk együtt, kivéve a vasárnapokat, de én akkor is hamarabb elmegyek az asztaltól. Nem nézünk közösen filmet, nem beszélgetünk a napunkról. Nem kíváncsiak arra, miként gondolkozom a világról, a hitről. Nem tudják a bánatomat, mi zajlik bennem. Amikor 16 éves koromban táplálkozási zavarokkal küzdöttem, sosem érdekelte őket, mi ennek az oka. Csak a tényekkel foglalkoztak, gyarapítani a kilóim számát.
Talán vétek ezt ki mondani, de nem is ismernek engem.
Ambivalencia tombol bennem.Nagyon örülök annak, hogy ennek az időszaknak pár hónap és vége lesz. Lehetséges, hogy ennek hatására jobb lesz a kapcsolatunk. Azonban néha olyan vagyok, mint egy kislány. Arra vágyom, hogy édesanyám átöleljen, vagy csak úgy odabújhassak hozzá. De azt a régi érzést, miszerint édesanyánknak bármit elmondunk, ő mindent megold, azt is szívesen átélném még néhányszor.

március 21, 2011

kérdés

Néha elgondolkozom azon, miért pont én vagyok a kivétel, és miért nem a szabály?

március 15, 2011

a katona felesége

Ezt a lélegzetvételnyi, szünetnek becézett hosszú hétvégét Mohácson töltöttem a nagypapámnál és annak lassan több mint 20 éve meglévő feleségénél. A családunk nem is tudja, minek köszönje ezt a nagy szerencséjét, hogy Isten megáldott minket vele.
Képzelhetitek, magával a tökéletességgel van dolgunk. Akár hiszitek, akár nem, ez a nő mindenről olvasott, vagy hallott eddigi életében. Minden betegség előfordult már a családjában, de ezeket valamilyen csoda folytán orvosolni is tudta ő maga, méghozzá gyógynövényekkel. Olyan tág ismeretekkel rendelkezik, hogy egy ültő helyében elemezni tudta nagypapám orvosi leleteit. Sőt, mind e mellett, még a történelem feladatsoromhoz kinyomtatott megoldókulcsot is felül tudta bírálni. Politikai nézetei is tökéletesen fedik a valóságot, s nem rendelkezik a rátukmálás tulajdonságával. Nagy szerencsém, hogy kitűnő az ízlése, így már tudom, hogyan alakítsam át a ruhatáramat, vágassam le a hajamat és adjam le a felesleges kilóimat. Bár utóbbinak nem tehettem eleget a hétvégén, hiszen ő annyira jól tud főzni, hogy háromszor is repetáztam ebédkor.

Minő kár, hogy félévente csak egyszer utazunk hozzájuk!

március 09, 2011

egyetlen egy

Szeretném megtalálni azt az embert, aki mellett én is szép, különleges és tökéletes lehetek.

március 08, 2011

régi varázslat

Coldplay pillangókkal álmodom!

március 07, 2011

válság

Van egy bizonyos téma, ami körül zajlik az életem. De nem merem leírni. Inkább körülírom.
Tegyük fel, hogy világ életedben a nyarat szeretted. Soha nem gondolkoztál el rajta, hogy más évszak legyen a kedvenced. Ám történik valakivel valami, és elgondolkodsz rajta, a tél milyen csábító. Mennyivel jobban éreznéd magad, ha a telet preferálnád. Kipróbálod. Majd nem tudod magad leszoktatni róla. Jön a krach. A barátaid megtudják, hogy a telet szereted. Szerintük ez beteges, és minden erejükkel azon vannak, hogy visszaszokj a nyárra.
Sikerül is. Ismét normális vagy, a nyarat szereted mint mindenki más. De havonta egy-két hétre titokban átállsz a tél oldalára. Nem szólsz senkinek róla. azt hiszed sokáig csinálhatod, előtted a cél: boldogabb tudsz lenni. Ám kiderül, hogy túl gyenge vagy hozzá. Visszatérsz a nyárhoz.
Ez így működik 2, lassan 3 éve. Minden egyes hónapban szembesülsz a problémáddal. Akarod, nem vagy elég erős. Mindig elhatározod, hogy igen, most sikerülni fog. De mindig kudarcot vallasz egy hét után.
Azonban ott a nagy kérdés: ha minden hónapban nekiállsz, mert akarod, akkor ez a sorsod, nem? Muszáj erősnek lenned, és sikerülnie. Mert annyira akarod. Újra és újra nekiállsz teljesíteni a küldetésed.
Igazam van? vagy nincs ??

március 05, 2011

március 01, 2011

sziporkázás

Nem szeretnék évek múltán arra ébredni, hogy unalmas és átlagos életet éltem.
Hiányzik egy kis spiritusz, egy kis svung!

számok

A számok világában élek. Nem elég, hogy az elérhetetlent tűzik ki céljaikul, de a mindennapjaimon sem hagynak békén. Meglapulnak a ruhaméretemben, a mérlegen, a barátaim számában (ahol a kevesebb néha több). Meghatározzák, hány órakor keljek fel, mikor jöjjek haza; mennyi időt tudhassak be szabadidőnek, és mennyit írhassak a kötelesség rovására.
A képembe kiáltanak az iPod kijelzőjén, a HVG lapjain, de a pénztárcámban is elég otthonosan mozognak. Tudomást adnak róla, hány évad van még hátra a Grace klinikából, hányadik Beethoven szimfóniát hallgatom, hány nap múlva lesz a VOLT fesztivál.

A sors fintora, hogy pont matek illetve történelem faktra jelentkeztem?

u.i.: de ha nem lennének, nem süthetnék süteményt!

február 27, 2011

értem/érzem

Vannak ritka pillanatok az életben. Amikor megérted, hogy jó helyen vagy és jó emberekkel. És neked tényleg akkor és ott és abban a társaságban kell lenned.
Én ekkor vagyok boldog.
Tegnap boldog voltam!

február 25, 2011

one

Szeretnék egy napot. Egyetlen egyet.
Amikor úgy nézek ki mint a képeken a lányok. Szeretném magam annyira tökéletesnek és jó stílusúnak érezni mint amilyenek ők.
Tudom, hogy az egész átverés, amit a divatszakma a külvilágnak sugall.
Mégis, egy nap önbizalomra és ragyogásra vágyom.
Jelenleg semmi többre.

február 24, 2011

lakat ujjaimon

Néha kínosan érzem magam, ha a blogról van szó. Nem tudom hol vannak a határok. Meddig mehetek el, mennyire lehetek személyes. Írhatok-e neveket, konkrét helyeket, szituációkat. Sokszor nem merek leírni valamit, hátha negatív színben tüntetem fel magam előttetek.
Nem mondanám, hogy paranoiás vagyok, mégis félek, hogy illetéktelenek szeme elé kerülök. Sopron kisváros, sok az ismerősöm, az iskola tanulóinak java része is ismer. De ennél is kellemetlenebb, hogy akadnak rosszakaróim is.
Nem szeretnék pletykák tárgyává válni. Bár, nem egyszer részesültem már bennük.

Eddig próbáltam mértéktartó lenni, és úgy fogalmazni, hogy ne tárulkozzak ki a nyilvánosság előtt. Nem neveztem senkit nevén, s nem egy dologról nem írtam, pedig akartam.

Veszély fenyeget?

február 20, 2011

február 19, 2011

teli vagy üres?

Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk: elég. Elmosódik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak is kizárólag az egyéntől függ, na meg attól, hogy mi az, amit a pohárba töltenek. Néha csupán csak kóstolót akarunk. Máskor pedig, nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen?
... és mindig egyre többet akarok!

szombat délután

február 17, 2011

meglepetés!

Vannak dolgok, amiket nem mondunk el senkinek. Nem azért, mert titkokról van szó, hanem mert nincsen az a szituáció, amelyben ildomos lenne ezeket megemlíteni.
Nem mondhatod el a srácnak, aki elhív, hogy milyen számodra a tökéletes randi. Nem tudhatja, hogy körhintázni szeretnél vele. Szeretnéd, ha azt a filmet ajánlaná fel, ami titokban a kedvenced; pont úgy készítené a spagettit, ahogy szereted, vagy neked adná az ananászait a pizzájáról.
Ugyanígy nem mondhatod el a barátaidnak, milyen szülinapi meglepetésre vágysz. Hiszen, honnan tudnák, hogy egy olyan szobába szeretnél érkezni, ami tömve van lufival, mint a Patch Adams-ben; vagy éppenséggel arra vágysz, hogy megsüssék a kedvenc tortádat.
Oda szoktam figyelni az ilyen kis apróságokra. Rendeztem már bulit, kitaláltam a tökéletes ajándékot, szerveztem ezt-azt. Azt remélem, egyszer valaki viszonozza a precizitásomat.

Én már azzal is meg lennék elégedve, ha az emberek tudnák, mit adjanak nekem ajándékba. Folyton csokikat kapok.
De kérdem én, senki nem veszi észre, hogy nem eszem csokoládét ?!

február 14, 2011

valentin nap

Megtapasztaltam, mi a világ legborzalmasabb érzése: amikor valakinek azt akarod mondani, hogy szeretlek. De tudod, hogy nem mondhatod...

február 13, 2011

szélcsengő receptre

Az orvosom tanácsára hobbiba kellene fognom. Bármilyen tevékenység megtenné, ami kicsit is kikapcsol, s még kedvem is lenne hozzá. De mint tudjuk, nem rendelkezem különösebben tehetségek tárházával, ezért elég szerények a lehetőségeim.
Szombat délelőtt kitaláltam, hogy feldobom a szobámat. Elővettem az ezer éves HVG-imet, és kivágtam belőle minden olyan kis felületet, aminek érdekes mintája vagy szép színe volt. E mellé kerestem olyan képeket, amelyek a kedvenceimet ábrázolják. Került a szélcsengőre Budapest, Vogue, Chanel, Dior Párizs, Berlin,Beatles, Audrey Hepburn... Egészen estig dolgoztam a "remek"művemen:


február 12, 2011

Berlin calling!

Tegnap kaptam meg az e-mailt Németországból. Továbbküldték Magyarországról az ösztöndíjas papírjaimat. Bekerültem a szűk körbe!

február 11, 2011

kipróbáljuk?

február 08, 2011

levegőt!

Éreztétek már, hogy nem kaptok levegőt? Mintha minden egyes lélegzeted több levegőért ordítana? Én igen.
Azonban ma csoda történt. Este 6kor sétáltam hazafelé. Fülemben a We plants are happy plants ment, az égbolt beborult, a szél süvített. Hirtelen szabadság vágyam támadt, és sikerült igazán fellélegeznem.
Mosolyra is fakadtam, annyi megdöbbentem.
Kesze-kusza ez a bejegyzés, nehéz átadnom a felszabadult érzéseimet!
Futni támadt kedvem...

február 07, 2011

bűbájos

február 06, 2011

bál

Az utolsó gimnazista bálom.

(én a bal oldali vagyok)

február 05, 2011

gének

Elképzeltem magamnak egy világot. Nem volt nehéz. Összeraktam pár fotót városokról, hangulatokról, ruhákról, emberekről. Ennek már 5 éve. És cseppet sem reális.
Bármit, amire vágytam, sikerült valakinek tönkretennie. Az eredendő elégedetlenségemet is tudom honnan gyökereztetni. Azokra az emberekre vezetem vissza, akik meghatározták a gén állományomat, és azt hitték, az emberi tulajdonságaim, mint pl. az akarat, ízlés, életfelfogás, az is öröklődik, akárcsak a szemünk színe. Még mindig nem fogják fel, hogy tévedtek.
Én a családban a jó kislánynak számítok. Mert céltudatos vagyok, épp ezért mindig jó jegyeim voltak, mert hosszú barna hajam van, mert sokat mosolygok... és mert ilyennek akarnak beállítani. 16 éves koromban nagyon megelégeltem ezt a fajta megítélést, és új vizekre eveztem. Elkezdtem rossz dolgokat tenni, azzal a céllal, hogy megváltozzon a rólam kialakított képük. Több veszélybe is belekevertem magamat. Azonban, ennek során kivesztek belőlem az eddigi gátjaim. Sokszor nem érzek bűntudatot. Nem gondolok arra, mekkora fájdalmat okozhatok ezzel nekik, vagy károsítom a magam egészségét, vagy akár olyan dolgokat tehetek, amelyeket később nagyon megbánnék.
De a családom még mindig nem tud a tevékenységemről. Egyszerűen nem érdeklem őket? Két éve űzöm ezeket a károsító hobbikat, és mégsem tűnik fel nekik semmi. Eleinte azt hittem, hamar észreveszik, és úgysem kell folytatnom az akciót. De nem így történt. Nemtörődömségükkel sajnos még mélyebbre taszítottak, ahonnan tudom, hogy nincsen visszaút.
Elvesztettem az önmagamba vetett hitemet. Nem érzem magamat sem különlegesnek, sem szépnek, sem határozottnak. A régi kedves barátom - tükör - mára az ellenségemmé vált.
Új barátaimról pedig ne is essék szó. Jól nevelt lány nem beszél ilyenekről.

február 04, 2011

muzsika

ki tudja?

Hogy is fogalmazzak... : nem érzem mostanában jól magam a bőrömben. Még ha azokkal a számokkal ki is egyeztem éppenséggel. Unom a monoton hétköznapokat. Folyton apró dolgokba tudok csak kapaszkodni, mint egy vicc, egy nevetséges sztori, egy jó jegy, vagy valamilyen sikerélmény. Pedig mostanában jól összejöttek a dolgaim. Meglett mindkét nyelvvizsgám, behívtak az ösztöndíj szóbeli elbeszélgetésére, felélénkítettem egy régi kapcsolatot, és még báli ruhám is van szombatra. Örülnöm kéne a fejemnek, de mégsem tudok.
Nehezen tudok tanulni itthon. A szobám annyira egyhangúvá vált. Próbálom feldobni egykét átrendezéssel, de semmi komoly. Nem hiszek a feng-shuiban, de ha létezik, az én szobám biztosan elégtelent érdemelne minden követelménnyel szemben. Az íróasztalom olyan negatív energiát sugároz, amitől azonnal elmegy minden kedvem és életunt leszek.
Kéne valami pozitív változás. Valami, ami kizökkent a mostani állapotomból. Valami nagyszerű, vagy valaki nagyszerű.

Je ne sais pas!


január 30, 2011

színkombináció

5 év!

Azt hiszem, számtalanszor adtam hangot ama meglátásomnak, hogy nem vagyok ragaszkodó típus.
17 évembe telt, mire találtam egy pontot a világban. Egy személyt, aki biztosan áll a földön. Akibe kapaszkodhatok, a mércém, akihez viszonyíthatom a dolgokat. Ő az, aki tökéletes a szememben, aki úgy él, úgy érez, és úgy szeret, ahogy én szeretnék. Ő különleges
Annyira különleges az én szememben, hogy elmondhatom, őt félek elveszíteni.
Kórházban voltam keddtől péntekig. Már az első nap bejött hozzám látogatóba. Akkor találkozott először a szüleimmel, pedig már 5 éve barátok vagyunk. Ámulatba ejtően viselkedett velem és velük is. Jól esett a törődése. Segített felkészülni a szóbeli meghallgatásomra, behozta a saját laptopját és gondoskodott arról, hogy minden nap halljon hírt felőlem.
5 éve vagyunk barátok, de ezt a gondoskodást a részéről most tapasztaltam meg először.
Végül tegnap, lefekvés előtt elgondolkoztam rajta. Rájöttem.
Már nekem is van kihez ragaszkodnom!

Pardonez-moi!

A szalagavató nem hozta meg a várva várt pihenésemet. Éppen hogy elkezdtem élvezni a hétköznap délutáni semmittevéseket vagy kávézgatásokat, kórházba kerültem. Egy se internet se társaság nélküli világ nem hagyott sok lehetőséget a szocializálódásra sem a kommunikációra.
Szombaton pedig Budapestre voltam hivatalos. Jelentkeztem egy német ösztöndíjra. Az országból velem együtt csak 12 embernek fogadták el az esszéjét, és minket hívtak be egy szóbeli meghallgatásra. Nagyon vágyom a nyerésre, ugyanis ez azt jelentené, hogy egyetemi éveimet Berlinben tölthetném el. Drukkoljatok, kérlek!

Bocsánattal tartozom amiért januárban elhanyagoltam a blogírást. De újult erővel vágok bele!

január 24, 2011

várlak szeptember!

szalagavató

Az osztályunk halmaza egyenlő klikkek sokaságával a térben. Én abba a csapatba tartozom, akik meghatározzák az osztály milyenségét és ügyes-bajos dolgait. Egészen nagy szerepem van a szervezésben és ügyek intézésében. Így, amikor a szalagavatóra került a sor, mondanom sem kell, kik vállalták magukra a felelősséget. Azonban, mi korántsem úgy gondoltuk, hogy ez megegyezik 8 ember robotmunkájával. A többi 18 ember viszont így gondolta. 2 héten keresztül készültünk a január 21.-i ünnepségre. Előtte való nap óriási vita kerekedett. Mentek a k, a p, és a f betűs szavak.
Szerencsére péntekre megemberelte magát majdnem mindenki (egy kivétel), és sikerült emlékezetes műsort összehoznunk.
Megmondom őszintén, én sírva is fakadtam. Ugyanis, mi 8-an tudtuk, hogy nem másokért, hanem magunkért dolgoztunk annyit. És miattunk tényleg megérte!



(ha már több képpel rendelkezem, megmutatom azt is!)

január 15, 2011

télgyilkos

Meguntam a telet. Kezdek ugyanolyan sivárrá és élettelenné változni, mint ő. Utálom, hogy hiába takarítok a szobámban, az ugyanolyan szürkének és koszosnak tűnik. Nem süt be a nap, amitől ragyognának a zöld falaim, és amitől visszajönne az életkedvem. Mostanában minden napom rohangálással és késő estébe nyúló tanulással telik. Meguntam.
Szeretnék megint tornacipőben és egy pulcsiban ülni a parkokban. Kezemben kávé és könyv. Szeretnék szombat este "jó hangulatban" császkálni a városban barátaimmal.
Szeretném végre azért kinyitni az ablakot hogy megcsapjon a tavasz illata.
Szeretném újra boldognak érezni magam.

Vége lehetne már!

január 09, 2011

vasárnap este

január 07, 2011

Stylish blogger award

Hű a mindenit, nagy megtiszteltetés ért! Köszönöm neked Orsy a kitüntetést, nagyon jól esett! Örülök neki, ha másnak akkora öröme van a blogom olvasásában, mint nekem az írásában!

Jöjjön a 7 érdekesség:
1., Tériszonyom van
2., Ha esik az eső, mindig almás lepényt szoktam sütni
3., Imádok utazni, és szívem szerint minden hónapban valahol máshol laknék
4., Van egy négyzet alakú anyajegy a bal csuklómon
5., Jelenleg 74 cm hosszúságú a hajam. Ez nem azért van mert növesztem, hanem mert félek a fodrászoktól. Ezért nem merek elmenni levágatni
6., A legtöbb ember szerint titokzatos és kiismerhetetlen vagyok. Szerintem ez nem igaz, csupán nem vagyok az a fajta, aki a nap bármely percében hülyeségekről tudna fecsegni
7., Oda vagyok az orosz realizmusért

A rossz hírem az, hogy nem olvasok 15 blogot, ezért csak egy- két embernek tudom továbbadni a stafétát:

http://olvadocukor.blogspot.com/
http://rokokoko.blogspot.com/
http://bertavideoblogja.blogspot.com/
http://szucsorsi.blogspot.com/

január 03, 2011

érettségi 2011 !

Amilyen gyorsasággal közelít a május, olyan nagy léptekben távolodom a terveimtől. 14 éves koromban megterveztem előre a maradék 4 tanévemet, a hónapokat, a heteket, a napokat. A tervem mostanra csak egy pontszerű fénynek tűnik a távolban. A fénye pislákol, és érzem, hogy hamar el fog tűnni. Haragszom ezért magamra. Olyan céltudatos voltam. Mára már csak azt tudom melyik egyetemre szeretnék járni, és milyen szakot jelöljek meg.
Eddig magabiztos voltam. Úgy gondoltam, lazán összehozom az érettségit. Úgyis fel fognak venni, hiszen szorgalmas vagyok, értelmes, és jó a memóriám.
Úgy gondoltam, jót tesz, ha történelem és matek faktra jelentkezem. Ez a tervem is dugába dőlt, ugyanis történelem fakton nem tanulunk semmin, a matekhoz pedig nem vagyok eléggé okos.

Január elsején rádöbbentem, hogy 4 hónapom van hátra a nagy megmérettetésig. Most újult erővel vágtam bele a tanulásba. De mint azt tudjuk: nem akarásnak nyögés a vége!

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo