Hibák

Pár száz évvel el ezelőtt Benjamin Franklin megosztotta a világgal sikerének titkát. Amit ma megtehetsz - mondta, ne halaszd holnapra. Ez az ember fedezte fel a villamosságot. azt hinnénk, többen is megfogadjuk a szavát. Nem tudom miért halogatjuk a dolgokat. De ha tippelnem kéne, azt mondanám, a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk. Mert hogy, mi van, ha tévedünk. Mi van, ha helyrehozhatatlan hibát követünk el. Akármitől is félünk, egy dolog tuti biztos. Idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit, nagyobb mint a félelem, hogy megtegyük.
Ki korán kel, aranyat lel. Kétszer ad ki gyorsan ad. Aki sokat markol, keveset fog. Nem csinálhatunk úgy mint akinek nem szóltak. Mind ismerjük a közmondásokat. Hallottuk a filozófusokat, a nagyszüleinket akik a rohanó időről beszéltek. Ugye ismerős a mondat: ragadd meg az alkalmat. Mégis néha magunknak kell rájönnünk. El kell követnünk a saját hibáinkat. Meg kell tanulnunk a leckét. A ma lehetőségeit besöpörjük a szőnyeg alá. De egyszercsak nem megy. És akkor végre tényleg felfogjuk miről beszélt Benjamin Franklin. Hogy jobb tudni, mint sötétben élni. Hogy jobb az ébredés, mint az alvás. És hogy a legnagyobb bukásnál is a legcsúnyább, a legszörnyűbb hiba is jobb, mintha mégse próbáljuk.

Edith Piaf - La foule

hivatás

Már kiskorom óta bennem van a vágy, hogy cukrász lehessek. De hát ha az ember lánya gimnáziumba jár, önkéntelenül is csak az egyetemek között keresgél.
Voltak napok, amikor 3 süteményt is megsütöttem. Mostanra túl vagyok tortákon, fagylaltokon, saját recepteken is. Pozitív visszajelzések miatt megnőtt az önbizalmam, és erősödött bennem a vágy, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Nézegettem az interneten tanfolyamokat. Találtam is egyet, 8 hónapos. A gond az, hogy a nyáron megkeresendő pénzemet jogosítványra, vagy cukrász tanfolyamra költsem.
Nehéz kérdés.
A mai nap 2 féle süteményt sütöttem, holnapra is kilátásban van egy.
Egyszerűen ismételten belebolondultam a kavarásba, habverésbe, kóstolásba.
De végre megint irányt látok az életemben! És ez nagyszerű.

tapasztalat

Kezdem érezni, hogy nem azért leszek egyre tapasztaltabb az életben, mert például minden bulin ott vagyok, vagy ismerem azt akit ismernem kell. Nem. Hanem azért mert történnek velem ezen kívüli dolgok is, vagy ezen kívüli emberek is.
Hiszem, hogy az emberek taníthatnak meg az életre.
Azért lesz jó az érettségid, mert tanultál, és nem azért, mert másra bíztad magad; ergo, hogy nem lesz senki sem olyan kegyetlen, hogy érthetetlen feladatot rakjon be.
Azért nem fogsz pofára esni, mert nem hagyod, hogy mások kijátszanak.
Akkor jössz rá, hogy a körülötted élő világ valótlan, amikor mások megmutatják, hogy te nem illesz bele.
Akkor jössz rá, hogy semmi sem számít, amikor megmutatják, hogy te nem számítasz.
És végül akkor jössz rá, hogy mégsem vagy olyan elveszett, amikor valaki puszit nyom az arcodra annak ellenére, hogy nem szereted ezt a társadalmi "közlési" formát.
Én hálás vagyok mindenkinek, ha rosszat tesz, ha jót, azért, hogy a végén tapasztalt legyek. De neked, aki elviseli,ha imitálom az emberek tánc mozdulatait a nappaliban, neked a legjobban!

!

Olyan vagyok, amilyen ! :)

jómagam

A nevem Nina.
16 éves koromig tudtam ki vagyok, mit akarok és hova tartok. Mostanra magamra maradtam a már nem létező gondolataimmal.
A szüleim egyszerű polgárok. Kiskoromban elhitették velem,hogy én nem vagyok az, és hogy nagy dolgokra hivattam. Amint hazavittem az első rossz bizonyítványomat tavaly, a rózsaszín köd szertefoszlott, és maradt a lebecsmérlés.Ezek után szokásos önbizalom nélküli kamasszá váltam. Sosem leszek elég vékony,elég szép,elég okos magamnak. De talán másnak sem.
Úgy gondolom,előző életemben egy király lehettem akit 14 évesen koronáztak meg. Ötlete sok, de nem tudja őket megvalósítani. Hiányzik belőle az önbizalom, és az elhatározás.
Sok gondolatom van,de nehezen fogalmazom meg őket. Sokszor logikátlannak tűnik.
Az időm legnagyobb részét kitölti az,hogy azon gondolkozom, miért vagyok magányos és boldogtalan.
Vannak emberek,akik megszületnek és élik az életüket. Buták,rondák. De ők legalább nem törik a fejüket olyanokon, ami minket boldogtalanná tesz. Pl.: kilátástalan a jövőnk, nincsenek barátaink, mi az élet értelme, miért nem tetszem neki, miértmiértmiért? Én túl sokat spekulálok. Talán nem is vagyok életre való. Vagy talán ebbe is belenövünk?