Azt hiszem, most nagyon elvesztettem a kontrollt önmagam fölött. Bizarr dolgok történnek. Lassan önmagamnak sem merem bevallani őket.
október 12, 2010
október 10, 2010
október 08, 2010
időzítés
Van egy ismerősöm, akire sokat gondolok, ha Sopron utcáin sétálok. Valahogy sosem botlunk egymásba, pedig viszonylag sok a közös ismerősünk, ugyan azokat csinálja iskola után mint én, valamint a gimnáziuma közel van az enyémhez.
Akaratlanul azon gondolkoztam, vajon máshogy alakulna az életem, ha átmennék néha a piros lámpán? Vagy ha nem sietnék mindig mindenhova?
Tényleg minden az időzítésen múlik? Talán többször látnám ezt az ismerőst? Vagy esetleg teljesen más lenne a múltam?
Nem tudom. Kicsit félek ezen gondolkozni.
Hiszen, ha biztosan tudnám a választ, örökké bánkódhatnék a múltamon.
október 07, 2010
október 05, 2010
események
A magánéletem nagyon zavaros. Talán még sosem éreztem úgy mint most.
Amikor az eszem mindent felfog, de az agyam... az agyam az nem. Nagyon visszavágyom a hétvége eseményeibe. Szeretném őket újra és újra, vagy akár örökké is átélni.
De ennek nem csak a fizika törvényei mondanak ellent, hanem egy bizonyos személy is.
Milyen kár. Pedig most aztán igazán változhatott volna valami!
október 04, 2010
október 03, 2010
alzheimer-kór
Az az érzésem van, hogy az életem hasonlít az alzheimer-kórban szenvedőkére.
Időm nagy részét a nagyobbik halmaz teszi ki, azaz az irreális világ. Pont mint a betegek, én sem a valóságban élek. Ők benne ragadnak egy bizonyos időben. Nekem is bekattan valami, ami aztán napokig, sőt akár hónapokig úgy marad. Nem tudom magam helyesen felmérni, sem másokat. Az el nem érhetetlen vágyaimnak élek. Ilyenkor siklik el mellettem az életem.
A kisebbik halmaz a reális világ. Ritkán fordul elő, hogy benne élek. A fogas kerekek ismét jól működnek, s mint a betegek, hirtelen én is ráébredek hol vagyok. Vagy mit kéne tennem, miért kell küzdenem, és a legfontosabb, mit kell értékelnem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
