spontán

Tegnap sikerült leküzdenem a spontanaitástalanságomat,és spontán lettem. Klárival ketten felutaztunk Budapestre. Végre végre kiléphettem a falusi lepelből, abból,hogy a buszra vagyok hagyatkozva,hogy itt Fertőrákoson nincs semmi és senki,minden emlék/dolog/ember Sopronhoz köt,amit abban az értelemben szeretek,hogy az az énem legalább városi. Szóval ha most elrugaszkodom attól a szimpla ténytől,hogy Budapest a kedvenc városom és már az felemelő,hogy ott lehettem (nekem olyan,mint másnak ha eljuthat Párizsba),csodálatos volt. Most csak is a spontánság - a városi élet - a városiadás éltetett.Semmi több. Metróztam,buszoztam,villamosoztam.Egy ember még budapestinek is nézett ami -mondanom sem kell- óriási örömöt okozott. Szóval volt egy szép napom, és kicsit ki is léphettem a világomból