csak egy hétvége

Ha a véletlenek az anyák kezébe kerülnek, egy olyan hétvége marad hátra,aminek a legszívesebben minden részletét kitörölnéd az emlékeid közül. Én kézrátételes gyógy tanfolyamra mentem.
Ha az előbbi sorokból nem derült volna ki a negativitásom, akkor most ezt jelzem.
Szerintem kevesen éreznénk jól magunkat két napig egy terembe zárva, ahol az érzéseidről beszélgetsz... Háromszor kellett meditálni, majd kielemezni az érzéseinket, a zenét és a tapasztalatainkat. Én arra támaszkodtam,hogy egyedüli gyerek vagyok a csoportban, így nevettek rajtam egy jóízűt,majd befeléfordultak.
Az egyik hölgy arról mesélt, hogy a meditáció alatt találkozott egy piros köpönyeges szerzetessel, és leültek beszélgetni. Leírta az emberünk arcát, mozdulatait, szavait, milyen érzéseket váltottak ki belőle.
Másikunk pedig imitálta, hogyan nyíltak ki képzeletbeli szárnyai a megnyugvás alatt.

Én szokás szerint ellenálltam a kezelésnek. A vezetett meditáció alatt semmit nem úgy csináltam, mint kellett volna, sőt pont, hogy az ellenkezőjét.
Ha dombon voltunk én városban, ha ettünk én ittam, ha megújultunk, én meghaltam. Hihetetlennek tűnik,hogy más emberek ezt élvezzék, sőt megnyugvást találjanak benne.
Tudom,hogy cinikus vagyok. De azt hiszem....ez több volt a sok(k)nál.

semmiotletem.blogspot.com !

Abban sem vagyok biztos, hogy ide valaha is írnom kéne....!

game

Egy izgalmas foci meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amelyeket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok és a fejtörők mind időtöltésre valók. Hogy feldobják az életünket, és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről.
Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, döntetlen az állás- A játékban benne vagyunk. Akár akarunk, akár nem.
Tessék csak. Perelj a bírókkal. Írd át a szabályokat. Csalj egy kicsit, pihenj meg, és figyelj a sebeidre. De játssz ! Játssz erősen és gyorsan. Játssz lazán és szabadon. Játssz úgy, mintha nem lenne holnap.
Nem az számít,hogy nyerünk-e vagy sem. Hanem, hogy hogyan játszunk.
Igaz?

semmi

A legszívesebben eltűnnék pár órácskára. Vagy akár örökre is. Csak úgy....eltűnnék !

A legjobbat reméljük, de a legrosszabbat tartjuk szem előtt

Egyedül

Azt hiszem, semmi nem fog változni e téren. Nagyon remélem, ha egy ici - pici esélyem is lesz arra, hogy valakiben megbízzam, elüt egy autó, öngyilkos leszek, vagy éppen megöl a kutyám.
Ezen a hétvégén ismételten elkövettem egy óriási hibát. Egy emberre bíztam magam, aki ismételten ugyanúgy számba se vett, mint a többi 6,5 milliárd ember a Földön. Nem sajnáltatom önmagam, csupán ha mással történne ez, szánalmat éreznék iránta. Szánalmas egyedül egy diszkó közepén állni, ahol mindenki táncol, te azt sem tudod hol vagy, és a cigi mámorában úszol. Borzasztó érzés egy teljes órát így eltölteni.
Hát velem minden megtörténik. Ismeretlen betegség, pszichiátriai problémák, magányosság, és a vonatoktól való félelem.
Nem. Ezt nem fogom kinőni.
Örökre egyedül maradok!

utóirat: kiborultam

kommunikáció

Ez az első dolog, amit életünkben megtanulunk. A vicces az, hogy ahogy nősz, értesz szavakat és kezdesz beszélni, egyre kevésbé tudod, hogyan beszélj vagy hogyan kérdezd azt, amit szeretnél.
Lesznek dolgok,amiken nem segíthetsz, csak beszélsz róluk. Vannak dolgok, amiket nem akarunk hallani, és dolgok, amiket mondunk, mert nem akarunk tovább hallgatni. Van, amikor több van a szavaid mögött, mégpedig az, amit teszel. Vannak dolgok,amiket elmondasz, mert nincsen választásod. Vannak dolgok, amiket megtartasz magadnak.
És nem túl gyakran, vannak dolgok, amik magukért beszélnek.

Cogito ergo sum

Ez volt az első latin mondat, amit 7.-ben meg kellett tanulnom. Ha arra gondolok,mennyi kíntól és fájdalomtól menthettem volna meg magamat, sőt másokat is, inkább befogtam volna a fülemet.
Mindig is reál beállítottságú voltam. Szeretem a matekot, mert ott csak olyan lépéseket tehetsz, amire van magyarázat. Nem kell félned tőle, hogy meglepetés ér. Tudod, ha két számot összeadsz, egy harmadikat kapsz. Nincsen olyan, hogy a szám eltűnik, vagy sztrájkba kezd, vagy fogja magát és átmegy a betűvilágba. A szám szám marad. Se több se kevesebb.
Viszont az élet más. Folyton kérdésekbe ütközöm,amiket magamnak teremtek. Miért nem tudok cselekedni? Miért nem élek úgy, hogy just do it ? Na tessék, újabb kérdések.
Azt hiszem, félek. Félek a rossz döntésektől, és attól amit okoznak. Félek minden egyes hibámat elkövetni. Pedig abból sok van.
De mióta megy ez így? Mióta nem tudok úgy tükörbe nézni, hogy valami ne szúrná a szememet? Mióta nem tudok reggel felöltözni? Mióta,miért,hogyan? Véget vetek a kérdéseknek. Leszámolok mindegyikkel.
Nem keresem önmagam. Kiforrott vagyok. Van véleményem, érdeklődési köröm, emberek akik értékelnek és szeretnek úgy ahogy vagyok.
Nem félek attól,hogy egyedül leszek, vagy hogy mindig lesz egy szám a mérlegen ami nincs a helyén, vagy hogy hátralévő életemben gyógyszereznem kell magamat.
Olyan vagyok,mint a folyadék. Kitöltöm a teremet és összenyomhatatlan vagyok.

véletlenek

Az év legtöbb napja jelentéktelen. Elkezdődnek és befejeződnek. S a kettő között nem születnek örök emlékek. A legtöbb nap nincs hatással egy élet folyására. Ha valamit megtanultam, hát azt, hogy nincs kozmikus jelentőségük a földi eseményeknek. Véletlen, minden csak véletlen. Semmi több. Nincsenek csodák. Végzet nem létezik.

Sopron, a páros város

Kétségek között élünk. Melyik ruhát vegyük fel, melyik hajszín passzol hozzánk, fogyjunk vagy hízzunk, szépek vagyunk vagy rondák, egyedül vagy párban éljünk. Ezekről a kérdésekről mindenki máshogy vélekedik. Én úgy gondoltam, hallgatok az előttem élő bölcsekre, és Vörösmarty tanácsát követem. Miszerint Csongor és Tünde akkor találja meg a boldogságot, ha végre egymásé lehetnek. Így aztán, bennem is élt a gondolat, hogy az ember társas lény, és még gondolnom sem szabad arra, hogy egyedül bármit is csináljak. Ne biciklizzek egyedül, ne nézzek egyedül filmet, ne menjek el egyedül egy kiállításra. Azonban ha az embert maximum két ember veszi körül, akiket viszont többen, rájön, hogy ez a metódus mégsem túl eredményes.
Ma volt bátorságom mindennek az ellenkezőjét tenni. Felültem a buszra, és elsüvítettem Sopron városába. Sikeresen vettem magamnak egyedül egy kávét, majd leültem a tóhoz. Na és kopp, mit csináljak egyedül a tónál 1 órán keresztül. Persze, hogy semmit. Utána egy másik helyen próbálkoztam,de szintén eredménytelenül. Velem szemben egy apuka evett fagyit az elbűvölő kislányával. Majd mellém leült egy fiatal pár és egy fagyit ettek közösen. Majd jött egy hölgy kutyát sétáltatva. Aztán egy család, majd végül egy menyasszony és egy vőlegény. Nem bírtam tovább, hazamentem.
Bíztam benne, hogy mindez a véletlen műve, de még Fertőrákoson is egy ikerbabakocsit láttam. Hihetetlen volt az egész délután.
Beismerem, megijedtem. Félek ettől az életformától. De talán majd megtanulom ezt is.
Ha már a cipőmet betudom kötni, talán ez is sikerülni fog.

mese

Bruno Bettelheim " A mese bűvölete és bontakozó gyermeki lélek " c. művében a mesék fontosságáról írt. Kis korunk óta mesékkel tömnek bennünket. Mindenki ismeri a csúf békát aki daliás herceggé változott, Hamupipőkét, akit megtalált a herceg, vagy Csipkerózsikát, akit az örök szerelem hozott vissza az élők sorába. Bruno Bettelheimnak nem volt igaza. Nincsen szükségünk ilyesfajta mesékre. Semmi álomvilágra,semmi happy endre. Csupán a szín tiszta valóságra.
Andersen horrorisztikus meséit feljavították. A Grimm testvérek történeteiből csak a nevek maradtak meg. A könyveket hamisan filmesítik meg.
Egyedül a mitológiának hihetünk. Amiben a valóságot írták le. Az emberek hittek benne, és ez volt valóságos életük alapja. Erkölcsi tanulságot ültettek meséikbe, amelyet minden generáció hordozott magával.
Bezzeg mi, fiatalok, hiszünk az amerikai csoda filmeknek, a lányok megtalálják bámulatos és gazdag mesebeli hercegeiket, és chanelben mondják ki a boldogító igent.
Legalább elmondhatom, a hiba nem bennünk keresendő, hanem a Bruno Bettelheimban, aki Hermionét játszott, s nem nyugodott amíg ezt mindenki észre nem vette.

megváltoztam

Sokat és sokszor írtam már a változásról. Ez az egyik dolog,amivel hadilábon állok. Az éremnek két oldala van. Ez igaz is !
Az életem fenekestül felfordult. Még térképpel sem igazodnék ki rajta. Az ágyam és az emberek közötti főutakon elvesztem, de a mellékutakon egyenesen el is tűntem. 3 éve ugyanazt a pizzát rendelem az utcánkban lévő étteremből. Tegnap azon kaptam magam, hogy átváltottam a 13-ról 5-re. Szomorúan tapasztaltam, hogy ízlett a változás, pedig nem kellett volna.
Néha elgondolkodtam azon, mi lenne ha egy internetes társkereső oldalon mesélnem kéne magamról. Minden ember különlegesnek szeretné magát beállítani, olyannak ami rögtön megfogja a másikat, de mégsem tűnünk kétszínűnek. Régebben azt hittem ez menne is. Sőt még szívesen szeretem most is azt hinni. De az a tapasztalatom, hogy a hobbik és az érdeklődési körök listája egyre rövidebb lesz.
Megváltoztam. Elvesztettem a régi önmagam. És bár nagyon sokáig jól éreztem magam így, de amikor rádöbbensz mit fel nem adtál mások kedvéért, nem fogod magad rózsásan érezni.
Megtanultam más zenéket hallgatni, más filmeket nézni, más ruhákba öltözni, más szókincset használni. De legfőképpen annyira tökéletesen megtanultam a leckét, hogy az álarc lassan az én arcommá vált.
Igyekszem lemosni magamról a sminket, és visszatalálni azokhoz az emberekhez, akik jó hatással vannak rám.
Hiszen a vakolat alatt, azt hiszem, túl szép bőr leledzik ahhoz, hogy ne engedjük mutogatni.
Viszont, vissza kell szoknom a régi életembe. Amikor egy héten csak egy dolog történt, amikor órák előtt zenét hallgattam, és amikor még nem voltak kétszínűek a barátaim.