megváltoztam

Sokat és sokszor írtam már a változásról. Ez az egyik dolog,amivel hadilábon állok. Az éremnek két oldala van. Ez igaz is !
Az életem fenekestül felfordult. Még térképpel sem igazodnék ki rajta. Az ágyam és az emberek közötti főutakon elvesztem, de a mellékutakon egyenesen el is tűntem. 3 éve ugyanazt a pizzát rendelem az utcánkban lévő étteremből. Tegnap azon kaptam magam, hogy átváltottam a 13-ról 5-re. Szomorúan tapasztaltam, hogy ízlett a változás, pedig nem kellett volna.
Néha elgondolkodtam azon, mi lenne ha egy internetes társkereső oldalon mesélnem kéne magamról. Minden ember különlegesnek szeretné magát beállítani, olyannak ami rögtön megfogja a másikat, de mégsem tűnünk kétszínűnek. Régebben azt hittem ez menne is. Sőt még szívesen szeretem most is azt hinni. De az a tapasztalatom, hogy a hobbik és az érdeklődési körök listája egyre rövidebb lesz.
Megváltoztam. Elvesztettem a régi önmagam. És bár nagyon sokáig jól éreztem magam így, de amikor rádöbbensz mit fel nem adtál mások kedvéért, nem fogod magad rózsásan érezni.
Megtanultam más zenéket hallgatni, más filmeket nézni, más ruhákba öltözni, más szókincset használni. De legfőképpen annyira tökéletesen megtanultam a leckét, hogy az álarc lassan az én arcommá vált.
Igyekszem lemosni magamról a sminket, és visszatalálni azokhoz az emberekhez, akik jó hatással vannak rám.
Hiszen a vakolat alatt, azt hiszem, túl szép bőr leledzik ahhoz, hogy ne engedjük mutogatni.
Viszont, vissza kell szoknom a régi életembe. Amikor egy héten csak egy dolog történt, amikor órák előtt zenét hallgattam, és amikor még nem voltak kétszínűek a barátaim.