képek

Túl sokat ábrándozom. Olyan dolgokra vágyom, amik elérhetetlennek tűnnek. Van két kedvenc fotós blogom. Ahogy elnézem az egyszerű, ám stílusos életet ábrázoló képeket, elönt egy különös érzés. Talán irigység. Azt hiszem. Olyan apró dolgok iránt, amiket én sosem teszek meg. Sosem ülök kint a teraszon és olvasgatok. Sosem heveredek le a fűben, pedig a mező közepén lakom.
Mindig találok valami kifogást. Például, ehhez idősebbnek kell lenni, ehhez más városban kell lakni, ehhez önállónak kell lenni. Éppen ezért annyira hamis képet alkotok a jövőmről. Azt képzelem, hogy az enyém pontos mása lesz a képeknek. Holott elég nagy rá az esély, hogy olyan leszek akkor is, mint most. Talán nem tudok megváltozni.
Talán másról kéne fantáziálgatnom.