Közöny

Mostanság nem ismerek magamra. Belenézek a tükörbe, és nem látom benne önmagamat.
Mintha minden megváltozott volna. Közönyös lettem. Olyan dolgokat teszek, bármilyen érzés nélkül, amit régebben el sem tudtam volna képzelni. Vagy akár már a gondolattól is rosszul éreztem volna magam.
De most.... Nem érdekel lassan senki és semmi. Nem félek és nem aggódok a tetteim következményeitől.
Sok dologról tudom, hogy tönkretesz engem, vagy ha a szűk környezetem megtudja, óriási bajom lehet belőle. Mégsem érdekel.
És mi a legrosszabb...? Az, hogy élvezem.