kapcsolatok

Lassan beleivódik a társadalmunkba, hogy egy korombeli, 17 éves lánynak kapcsolatban kéne élnie, vagy legalább rendelkeznie szerelmi múlttal.
Ha a nagyszüleimhez utazom, az első kérdésük mindig ugyanaz. Van udvarlód?
Én szépen mosolygok, és azt válaszolom nincs. Annyi merszem már nincsen bevallani, hogy azért nincs mert az előzőekkel pórul jártam, illetve, hogy én jól érzem magam kapcsolat nélkül is.
Bennem nem él a vágy, hogy függjek valakitől, hogy kiszolgáltatva legyek, valamint , hogy mindig gondolnom kelljen egy másik emberrel is.
Eddigi viszonyaimban általában önző voltam. Ugyanis szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogy én akarom. nekem vannak elvárásaim és elképzeléseim, és szeretném ha minden pontban megfelelnének neki. E mellett pedig, a másik nagy igazságra nem régiben jöttem rá. Kialakítottam egy élet stílust, amit nagyon nehéz megbontanom, egy másik ember kedvéért.

Elvagyok a hétvégi "kalandjaimmal" (nem negatív értelemben). Persze ezt a családom előtt nem tálalhatom ki. Pedig ha tudnának róluk, végre békén hagynának.

A nagy gond csupán akkor van, amikor megtetszik valaki. Én pedig hoppon maradok. Lassan, de biztosan már neki álltam kezelni tudni az ilyen ügyeket is.