az utolsó tangó

Az utolsó évem következik a gimnáziumban. Ma elgondolkodtam rajta, hogy 12.-es leszek. Amikor kisebb voltam, folyton megbámultam őket. A lányok magasak, csinosak és tökéletesek voltak. Jó érzés öntött el, ha az én jövőmre gondoltam.
Tessék. Én is a 18. élet évemben vagyok. Elvileg pont olyan vagyok, mint akkor ők. Mindig rácsodálkozom arra, hogy felnőttem.
Hiszen nem elég az, hogy hajnali 4kor járok haza, vagy hogy annyit ittam, amennyit már egy férfi sem szégyellne.
A felelősség, az hiányzik belőlem. Még félelemmel élek. Félek felhívni valakit telefonon, vagy ajtót nyitni a postásnak. Még most is sokszor elbújok ha vendég jön, vagy izgulok amikor beszédet kell tartanom.
Ez a felnőttség még nem jött el. Viszont nagyon akarom. Nem arról van szó, hogy önálló vagyok, magamra főzök, egyedül élek egy nagyvárosban és azt csinálok amit akarok. Szeretném ha ez a félelem már elmúlna, és én is érett magabiztos nő lehetnék.

19 perc

Egy közgazdász matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per Vá. Azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből következik, hogy a boldogsághoz két út vezet. Az ember javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja Vágyait.
Mi van akkor ha valakinek nincsenek vágyai? Hiszen, ugye, nullával nem lehet osztani. Eszerint, ha az ember csak úgy sodortatja magát, és állja a csapásokat, akkor nem lehet boldog?

Egyáltalán mi a boldogság, és én miért hajkurászom ?????

Oasis - Songbird

tökéletes !

valaki csütörtököt mondott !

Nem szokásom hinni a különféle teológiai tételeknek. Mindegyik annyira különböző, no meg összeegyeztethetetlen. Általában azokon szoktam elgondolkozni, amelyek ráhúzhatóak az életemre. Papír szerint római katolikus vagyok, mégis jobban szimpatizálok a többi vallással.
Kálvin János elmélete szerint, Isten már születésünk előtt ítélkezik rólunk. Hamar eldől, hogy jók vagy rosszak vagyunk-e, és ezek alapján kapjuk meg a sorsunkat.
Határozott állításom, hogy Isten engem boldogtalanságra és magányra ítélt. Éppen ezért nem engedhetem meg magamnak az olyan luxusokat, mint öröm vagy elégedettség.
Isten valószínüleg szabadságon volt szerdán, mert olyan érzést tapasztaltam meg,amit szinte még soha.
Egy régi, ám borzasztóan fontos barátomat kaptam vissza. Ez az érzés leírhatatlan. Aznap este mosoly ült az arcomra. Nem szoktam ennyit mosolyogni,mint akkor.
El sem hiszem, hogy megtörtént. Ugyanis, nagy jelentőséggel bír a kapcsolatunk. Tudom, hogy vissza fogok találni régi önmagamhoz. Már látom a fényt az út végén, még ha egy távoli csillagnak tűnik, akkor is.
Érzem, hogy sikerülni fog !

The Cure - Just Like Heaven

üres napok

Nem igazán teng túl bennem az írói ihlet. A napjaim üresek, semmi kézzel fogható nem történik. Kezdek ellaposodni.
Másfél hét van hátra a nyárból. Még nem mertem számvetésen gondolkozni, nincs hozzá elég merszem. Nem sok minden jót csináltam ezen a nyáron. Olyan volt mint az eddigiek.
Szürke.

képek

Túl sokat ábrándozom. Olyan dolgokra vágyom, amik elérhetetlennek tűnnek. Van két kedvenc fotós blogom. Ahogy elnézem az egyszerű, ám stílusos életet ábrázoló képeket, elönt egy különös érzés. Talán irigység. Azt hiszem. Olyan apró dolgok iránt, amiket én sosem teszek meg. Sosem ülök kint a teraszon és olvasgatok. Sosem heveredek le a fűben, pedig a mező közepén lakom.
Mindig találok valami kifogást. Például, ehhez idősebbnek kell lenni, ehhez más városban kell lakni, ehhez önállónak kell lenni. Éppen ezért annyira hamis képet alkotok a jövőmről. Azt képzelem, hogy az enyém pontos mása lesz a képeknek. Holott elég nagy rá az esély, hogy olyan leszek akkor is, mint most. Talán nem tudok megváltozni.
Talán másról kéne fantáziálgatnom.