naracs/cseresznye

Emlékszem arra a napra,amikor hétköznap reggel ment a tv suliba indulás előtt. Attól a naptól talán megváltozott minden. Azóta hanyatlunk?

Mint történelmet heti 6 órában tanuló egyed, muszáj azt mondanom,hogy nem tudok anélkül élni, hogy a jelenlegi korunkat történelemnek ne tekintsem. Külső szemmel vizsgálódva igazán szép feleletet lehetne kanyaríntani belőle, mint ahogy a francia forradalomból. Tudjuk kik nyomták el az embereket,tudjuk a gazdasági problémákat,ismerjük a bel- ill. külpolitikát. Tudjuk kik az alulnyomottak,ismerjük a a születési- és halálozási rátát, sőt a megélhetési problémákkal is tisztában vagyunk.

Azon a bizonyos napon megfogadtam,hogy mindenki aki becsmérlő dolgot mond kis hazánkról, vagy azt a politikai nézetet vallja,mint mindenki, azt magamban kinevetem. Így tettem egész életem során. Ha valaki megkérdezi,miért szeretnék politológus lenni, vagy milyen a politikai beállítottságom, általában egy viccel ütöm el, mert bármilyen választ is adok, két irányba tudnak csak besorolni. Vagy a narancscsoportba, vagy a cseresznyecsoportba. Pont mint az óvodában, de ezzel a jelképpel más párhuzamot is lehetne húzni.

Szóval,bár megfogadtam,hogy én nem leszek a túlnyomó többség,és nem "papolok" a nemzeti identitásról, ma mégis megfordult bennem egy-két gondolat,aminek muszáj lesz napvilágot látnia.

Első jelenet: az orvosi rendelő. Mivel falun lakom,egyetlen orvos van szolgálatban, aminek igazából hálát kéne adnunk,semmint szidnunk. Mehetnénk akár Sopronba is állandóan, de nem, van saját orvosunk. A doktor urat kihívták egy beteghez. Súlyos lehetett az állapota,ugyanis 1 órát el volt. Ezalatt a nép azon sopánkodott, hogy "igen,azért tart ott az ország,ahol tart,mert itt mindent meg lehet csinálni" . Nem vagyok sznob,de ezt egy bolti eladó mondta arra,hogy az orvos elment egy súlyos beteghez,itt hagyva a rendelését. Ironikusnak éreztem a helyzetet,mert fordított esetben arról hadoválnának,hogy még a betegekhez sem képes kimenni a doktor. Sajnáltam szegényt,mert velem mindig kedves, nem érdemelné meg,hogy ilyet susmusoljanak a háta mögött.

Második jelenet: családi ház nappalija. A szüleim egy főző műsort néztek,amiben egy sztár házigazda vendégül látja sztár barátait. Pontosabban "sztár" barátait. Azon beszélgettek az "őseim",hogy miért van az,hogy sosem főznek magyaros ételt,mindig csak külföldit. A műsor képéből az jön le,hogy folyton csak keressük a más ízeket, a magunkét pedig hanyagoljuk, pedig állítólag a magyar konyha is nagyon jó. Sajnos nem tudok túl sok véleményt hozzáfűzni,ugyanis nem eszem túl sokat így nincs lehetőségem kipróbálni a különféle hagyományos főztöket. Valahol igazat adtam a szüleimnek. Igazából már kevés dologra mondhatjuk azt,hogy megőriztük benne a magyar vonalat. Lássd a gasztronómia, a Győri édes, a Pilóta keksz, a cukorgyárak, a divat, a zene. Még Ákos, akit talán igényes magyar zenésznek tartunk (én minden esetre igen), ő is a Depeche Mode-ot utánozza. A városok próbálnak 'európaiasodni' kisebb-nagyobb sikerrel. Ugyanolyan ruhákat kapni Budapesten mint Bécsben. Mink van még? Kolbász,paprika, gyümölcs.

Az nevetséges az a bejegyzésemben, hogy én pont erre vágyom. Érezni Európa szívének dobogását.