ismerős

Egyik nap bolyongok Sopron utcáin, mikor is egy illető jön velem szemben. Névről tudtam is,hogy kicsoda,és eszembe is jutott, hogy bejelölt az egyik internetes, ismerősöket bejelölgetős honlapon. Van egy olyan sajnálatos módon rossz tulajdonságom,hogy néhány helyzetet rosszul kezelek. Mint például,nem tudom,hogyan kell köszönni. Ezalatt azt értem, hogy kínosan viselkedem a köszönésekkor. Ezért előre rá kellett készülnöm, sajnos megint bakot lőttem. Ránéztem az illetőre,még mosolyogtam is, ő gyorsan elfordította a fejét és tovább ment. Én meg kínos helyzetben maradtam magammal, arcomon még mindig a mosoly. Ezért aztán egész nap az ismerősök szón gondolkoztam. Olyannyira,hogy még a szótárban is utánanéztem annak a dolognak,ami hála az internetnek nap mint nap előfordul. Bejelölnek én visszaigazolok,ha legalább arcról felismerem az illetőt. De hol marad a köszönés? Annyira elavult lenne a 21. században?Vagy én kezelem rosszul a dolgokat? Szóval hazaértem előkaptam a szótárat,fellapoztam az i betűnél, és meglepetten kell közölnöm, hogy az ismerősök szó nem található meg a magyar értelmező kéziszótárban. Van olyan,hogy ismer, ismeret, ismeretes, ismeretkör, ismeretlen, ismeretség. De olyan ,hogy ismerős,olyan nincs. De nézzük csak az ismeretséget: az a kapcsolat, hogy valakik ismerik egymást. Mi az ismer? Valakiről, valamiről tudja,hogy kicsoda,micsoda vagy milyen.

A kérdésemre még mindig nem kaptam választ. Miért kezeljük ilyen rosszul az ismeretséggel járó ügyes bajos dolgainkat? Hol van leírva,hogyan bánjunk ismerőseinkkel, ismeretségeinkkel. Mi számít már ismeretségnek? Miért nehéz köszönni?

Válasz híján visszatérek az ismerősökkel teli életbe, és jobb ha visszaigazolok mindenkinek, nehogy bunkónak higgyenek. Vagy ez például a lehető legrosszabb megoldás?