megfelelni

A következő eszmefuttatásom színhelye ismételten a "hőn szeretett" falum utcái, útban hazafelé. Távoli szomszédommal a megfelelni vágyról vitatkoztunk. az egész egy hajviseletből indult, és lám hova ki nem lehet lyukadni, méghozzá egy hímnemű egyeddel.

Véleménye szerint mindenki meg akar felelni valakinek, de a mérce számít a legjobban, azaz ki is az illető, és mennyire színvonalas az ő vívója.

Ezek hallatán tovább gondolkoztam a dolgon, mikor egyedül sétáltam az utcának nem nevezhető utcánkban. Tényleg így van? Ennyire számít a mások véleménye? Ha elfogadjuk az állítást, és tovább gondoljuk, honnan tudjuk,hogy jó ember véleményét szemeltük ki? Ösztönös vagy tudatos a választásunk? Van-e olyan ,aki nem akar megfelelni senkinek és semminek?

Én mindig is úgy gondoltam, hogy a társadalomnak szeretnék megfelelni, ugyanis az olvasmány- és filmélményeim alapján ez a lehető legjárhatóbb út. Az is lehet, hogy csak én gondolom rosszul és pont a végzetes csapdák egyikébe sétáltam be?

Barátom az értelmező kéziszótár címmel fellapoztam az említett lexikont. Megfelel alatt a következőt találtam:a követelményeknek eleget tesz,alkalmas.

Életünket vajon mennyire befolyásolja az, hogy sikerül-e megfelelnünk a követelményeknek?.Honnan tudjuk,hogy megfeleltünk, vagy éppenséggel ne agy isten nem.

Szeretném hinni,hogy vannak kivételek. Vannak akik úgy boldogok ahogy vannak. Nem számít nekik sem a társadalom,sem egy barát vagy szülő esetleg más családtag. De semmi képmutatás. Kívülről önálló életüket,stílusukat, gondolkodásmódjukat dicsőítik, de titkon mikor másra néznek, kikaparnák a szemét is irigységükben,amiért tökéletesebbnek,jobbnak,sikeresebbnek gondolják őket.

Hát hölgyeim és uraim, ez a világ rendje.A megfelelni akarás végeláthatatlan sorozata,amelyből győztesek még nem kerültek ki. Ha meg igen, olimpiát mégsem nyertek.