Furcsán fog hangzani,de azért nem írtam egy ideig,mert túl sok mindenről tudtam volna filozofálni. Az agyam pedig csak kattogott,kattogott. Most pedig újra normálisan,egybemarnak a fogaskerekek.
Ez az 50. bejegyzésem,ennek tiszteletére valami nem hétköznapit kéne írnom. De csak kéne,ugyanis nem sikerült. Még véletlenül sem lett az.
A nagy kérdésem az,hogy mennyire határoznak meg minket a véletlenek. Kezdjük a legegyszerűbbel. Ha a szüleink más iskolába iratnak be,mások lesznek az osztálytársaink.Mások a barátaink. Sokaknak nem lesz baráti körük mert az adott csoport,amely mindennapjai során körülveszi,nem kedveli őt és nem fogadja be. Ha más iskolába adják a gyereket,mások a tanárai.Mások lesznek a mentorai,akik segítik a tanulásban,és a pályaválasztásban. Talán a kémia is menne neki,és ő lehetne a legismertebb vegyész az országban,ha jó iskolába íratják...
Temérdeknyi dolog indul ki abból,ha csak annyit tesz az ember anyja-apja,hogy máshova iratja a gyerekét.
Ha a szüleim nem Fertőrákost választják Sopron helyett,én boldogabb lány lennék. Ha nem laknék ilyen messze mindentől, jobban élvezhetném az életet. Ha Sopronban laknánk, élhetnék olyan társadalmi életet,amelyre vágyom.
Magam is tudom,kár ezen gondolkozni. Előre kell nézni,és nem hátra.
Most bizonyára az,aki olvassa cikket,azon töpreng,vajon vele mi történt volna. Remélem,érdekes dolgok.
Emberek is lehetnek véletlenek. Ha az iskolában más mellé ülök,most nem lennék ebben a helyzetben. Ha egy bizonyos eseményen hamarabb ott vagyok,és máshol is jutott volna szék,most nem ismerném életem legkedvesebb ismerősét. Neki köszönhetem azt,ami a fejemben játszódik nap mint nap, és neki köszönhetem,ha eljutok oda,ahova megálmodtam.
Viszont felvetődik még egy kérdés.Ezeket véletlennek hívjuk?Vagy ez a sors? Mi számít véletlennek és mi nem? Létezik-e a sors nagy könyve? És vajon kitérhetünk eme véletlenek elől?Ha igen,hát hogyan?
A véletlenek határozzák meg életünket?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése