köröm

Had meséljek el egy történetet. Egyik hétvégén a végeláthatatlan lehetőségek városának végeláthatatlan szórakozóhelyei közül az egyikben ücsörésztem, egy barátnőmet várva. Természetesen késett. Na jó,ez hazugság, én érkeztem korán.Túl korán. Amint mondtam ücsörésztem egyedül,és hogy ne legyek túlságosan szánalmas, úgy tettem mintha a mobilomban borzasztóan fontos dolgok lennének,és éppen azokkal lennék elfoglalva. (Bevallom a 2007-es sms-eimet nézegettem). Nos kezdtek sokan lenni az emberkék, én pedig elfoglaltam egy egész négyfős asztalt. Két "fiatalember" megkérdezte, nem zavar-e ha leülnek. Persze nemet mondtam,mit tehetne ilyenkor még az ember lánya, azt leszámítva,hogy nem mer igent mondani. Szóval már hárman ültünk ott, és egy bő 5 perc után hozzámszóltak, hogy ne legyek annyira magányos. Persze a történetből nem azt akarom kihozni,hogy 2 pasi leállt velem beszélgetni és ontani az élet bölcsességeit. Az egyik srác, ha jól emlékszem Ákos, meglátta a kezemen,hogy pirosra vannak lakkozva a körmeim. (igazából bordóra de édesmindegy). Majd így szól: Anyukád mit szól hozzá,hogy lakkozod a körmöd? Ezen annyira csodálkoztam,hiszen amíg anyu ténylegesen nem engedte meg, ezt a kérdést nevetségesnek találtam. De most viszont annyira kiborítónak. Hirtelen úgy éreztem magam, mint amikor a filmekben az ember körül megszűnik létezni a világ, csak ő van, és a hátteret borzongatónak mutatják, és kihangsúlyozzák azt a bizonyos dolgot, amire ilyenkor ráeszmélt az illető. Na én ugyanígy voltam vele. Körbenéztem,és minden lány körmén a piros valamely árnyalata jelent meg. Ilyenkor bevillan az egykekomplexusom,ami eléggé paradox,hiszen nem vagyok egyke.És minden világos lett. Azért hordtam a piros színt,mert elegánsnak,nőiesnek,stílusosnak tartottam.De most, hogy ennyire elterjedt és populáris lett, elvesztette azt a hatását,amiért kedveltem. Pedig az igazi dámák pirosat viselnek.
Másnap reggel már tiszta volt a körmöm.