évzáró

Az idei karácsonyom olyan volt mint egy Jennifer Lopez film. Könnyen jött, könnyen ment, és nem hagyott mély nyomot.
Minden szokás szerint alakult. Nagy lakomák, ajándékátadás. Folyton csak azt vettem észre, hogy este van, megyek aludni. A nap java részében pedig nem csinálhattam semmit, mert ugyebár hiába van szünet, karácsonykor nem szórakozunk a barátainkkal.

Várhatóan már csak a jövő évben fogok írni. Nem tudom mit írhatnék az év összegzéséül, hiszen ismeritek az összes gondolatom, ami átfutott az agyamon 2010-ben. Nem volt egy sikeres év. Történtek ugyan szép és emlékezetes dolgok, de javarészt inkább negatív hangulatba burkolózott.
Nagyon remélem, hogy 2011-ben változik valami. Tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok nem egy szempillantásról a másikra fognak megváltozni. Igyekszem tenni is a saját érdekemben. Ki kell lábalni a tehetetlenségből.
Apropó, 2 új évi fogadalmam van: megszabadulok egy káros szokásomtól, valamint sportot viszek az életembe.

Nem kívánok boldog új évet. Sokkal inkább erőt és akaratot kívánok. Remélem, ha én nem is, ti erősek lesztek, és olyan életetek lesz, amilyet megálmodtatok!
Jó szórakozást Szilveszterre!

képeslap

Drágáim!
Mézeskalácsban gazdag karácsonyt kívánok mindannyiótoknak. Remélem szépen fog telleni mindenkinél ez a pár nap.
Szeretném ismét megköszönni, hogy itt vagytok nekem!
Sok puszi és ölelés!

ragaszkodás

Ma anyukám szembesített a kemény valósággal. Én nem vagyok ragaszkodó típus. Sem emberhez, sem állathoz, sem tárgyhoz nem ragaszkodom. Legalább 1 órán keresztül gondolkoztam azon, talán kihez vagy mihez fűződhet pótolhatatlan kapcsolatom, de nem találok ilyet. Kétségbeesésemben már a cipőimet és ruháimat vettem számba, de nincs olyan, ami nélkül ne lennék meg.
Több állatom is volt. Kutya, macska, halak. De rajtam a gondoskodás halvány jelei sem látszanak. Nem tudok róluk gondoskodni. Pedig igazán jó volna. Egyetlen olyan embert sem tudnék mondani, akiben feltétel nélkül megbízom, aki még sosem csapott be, és hagyott cserben. Végtelenül pocsék érzés, hogy ezek után a bizalmam és a ragaszkodásom is odavész.
Remélem, hogy egyszer majd fordul a kocka, és lesznek emberi érzéseim, mint a ragaszkodás...

ajándékok

Sikeresen beszereztem, majd be is csomagoltam a családomnak szánt ajándékokat :-) Ezt a procedúrát szeretem a legjobban a karácsonyban. Persze a szobám olyan, mintha bomba csapott volna be. A " kreatívkodós " ládikámat felbolygattam évekkel ezelőtt vásárolt csomagolópapírokért és szalagokért. Mindenhol papírfecnik, az asztal pedig teleragasztva celluxszal.
Öröm az ürömben: legalább megérte!

ami leköt

Évek óta nincsen semmilyenféle hobbim. Nem sportolok, már zeneiskolába sem járok, nincsen ügyességem a rajzoláshoz sem, sőt semmilyen gyűjteménnyel nem rendelkezem.
Ma álltam a könyvesboltban, és megtaláltam az új hobbimat. Útikönyveket fogok gyűjteni. Mindez úgy kapcsolódik a személyiségemhez, hogy amióta az eszemet tudom, azt tervezem, hogy érettségi után bejárom Európát. Imádok utazni, és a legszívesebben a Föld összes országába ellátogatnék.
Remélem, ha az egyetem is úgy akarja, felvesznek szeptemberben, majd olyan képesítéssel ellátott emberke leszek, aki szinte minden hónapban máshol dolgozik.
Ugyanis, nem bírok egy helyben maradni.

Krakkó 2010

Megérkeztem Krakkóból. Felejthetetlen hétvégém volt. A csapat felével sikerült megismerkednem. Hihetetlenül jó emberek. Régen találkoztam már ilyen feltétel nélküli tisztességgel, kedvességgel, és jósággal.
Maga a város is gyönyörű volt. A karácsonyi vásárban kicsit csalódnom kellett, fel sem ér a számomra megszokott bécsi vásárral.
Sok képet nem csináltam, de azért készült pár megörökített pillanat.

helyzetjelentés

Évről évre észrevettem, hogy az ünnepek előtt fura feszültség lesz úrrá a házban. Idén már most elkezdődött. Engem nagyon frusztrál, és az egész napomra rányomja a bélyegét. Nehéz úgy vidámnak lenned, ha otthon senki nem beszélget veled, vagy nem kérdezi meg, hogy vagy, mi történt.

Holnap karácsonyi osztályvacsoránk lesz az egyik pizzériában. Régi hagyomány az osztályunkban. Én magam nagy híve vagyok.
Éjfélkor pedig kezdetét veszi a várva várt utazás: megyek Krakkóba a hétvégére.

Remélem minden jól fog alakulni, igyekszem később beszámolni róla.

Cserháti Zsuzsa - A boldogság és én

Olyan szép.

mézes

A mai délután nagy örömömre, mézeskalács készítésével töltöttem. Hiányzott ez a pepecselős munka. Szerencsére kiélvezhettem "ferde hajlamaimat" a sütemények díszítésében. Nincsen köztük extra minta, vagy nem mindennapi. A képek minőségétől legyetek szívesek és tekintsetek el, ugyanis lámpafénynél és telefonnal készültek.

karácsonyi láz

Nagy lázban égek. Neki láttam kigondolni, kinek mit adok karácsonyra. A családom tagjainak javarészt sikerült mit kitalálnom, annak a pár barátomnak, akivel pedig szorosabb a kapcsolatom, a jövőhétvégi krakkói látogatásom során szeretnék ajándékot keríteni.
Nagyon remélem, hogy idén nem futok ki az időből, és nem 24-én fogok csomagolni.

El-elnézegettem délután a hangulatos karácsonyi videókat. Azon gondolkodtam, vajon csak nálunk nem ilyen meghitt a karácsony? A mi hagyományainkból hiányzik a nevetgélős, boldog fadíszítés, nem sütünk együtt, nem sétálunk a hóban, a lakást is anya díszítette fel egyedül. Amin idén nagyon kiborultam: anyukám nem engedi, hogy mézeskalácsot süssünk. Ezek után kicsit képmutatásnak és árulásnak érzem a mi karácsonyunkat. Amúgy is kevés tradícióval rendelkezik a család, nagy bánatom, hogy ezt is elveszítjük.

spiritusz

Manapság egyre több fiatal ír blogot. Meg is értem miért, hiszen én is imádom. Viszont egyesek kezébe nem adnék blogspot jelszót. Az tuti biztos.

Mindegyikünk azt hiszi, hogy nem mindennapi gondolatai vannak, és nem hétköznapi események történnek vele. Úgy gondolják, egyedi a stílusuk, amelyet megpróbálnak fényképekkel és idézetekkel reprezentálni. Azonban, ami igazán lényeges az elveszik. A legtöbb ember megelégszik azzal, hogy olyan fényképekkel fölényeskedik, amit nem ő készített, valamint hírhedt sorozatok és filmek monológjait, valamint elmélkedéseit írja le.

Mindezt átverésnek érzem. Hiszen ezekkel a blogokkal a szerző csupán azt éri el, hogy mindenki irigykedve bámulja nap mint nap, izgalommal várja az új bejegyzéseket. Mindezt azért, mert elhisszük, hogy a másiknak megadatott ez a hihetetlenül stílusos életforma, és ha rendszeres olvasóivá válunk, mi is elsajátíthatjuk a fortélyokat, amely a mi boldogságunkhoz vezethetne.

Kevés ember látja viszont be azt, hogy ezek a blogerek is ugyanarra vágynak mint mi. Szeretnének olyanná válni, mint a képeken a lányok. Ugyanolyan szenvedélyesnek, boldognak, netalántán szerelmesnek lenni.
Ők is csak űzik a spirituszt.

jelen - jövő

Amíg gyerekek vagyunk, egy bizonyos önkénytelen szituációban találjuk magunkat. Nem tudjuk befolyásolni, hol éljünk, mit tanuljunk, mit tegyünk sok helyzetben. A szüleink keze nagyon messzire ér el.
Azonban, talán pozitívan is felfoghatjuk mindezt. Ha már tudjuk mit nem szeretnénk, könnyebben rá találunk arra, ami igazán nekünk való.
Felépíthetünk magunknak egy olyan életstílust, ami minden egyes pontjában illeszkedik a személyiségünkhöz. Csinálhatunk olyan programokat, amik igazán szórakoztatónak. De még arra is rájöhetünk, hogy muszáj elmosogatnunk vacsora után.

Csak ne volna annyira távol a jövő. Csak ne vágynék minderre már most. Bárcsak tudnám értékelni a jelent, és kihasználni ezt az időt arra, amit később nem tehetek meg.
Hiszen, mikor leszek annyira felelősségmentes, mint most? Mikor raknak tetőt a fejem fölé, és vacsorát az asztalomra?

Sosem tudom értékelni azt, amim van.

rövid haj

8. éve járok ugyanazzal a busszal. Reggel a negyed8-kor indulóval, hazafelé pedig általában a fél 3as busszal. Körübelül fél óráig tart, mire hazaérek. Ha nagyon nincsen mit csinálnom, megszoktam figyelni az embereket. Az tetszik a legjobban, hogy az utasok túlnyomó többsége egyszerű ember. Olyan nők és férfiak, akik képesek 20 éve ugyanazt a csizmát és kabátot télen hordani. És ami bámulatos, hogy ez igazán nem zavarja őket. Mégis, nem a hanyagság és igénytelenség jeleként mutatkozik meg náluk, csupán nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget külsejüknek. Egyen rövidre nyírt hajak, vörös melír, szőrmés kabát. Nekik nem kell ennél több.
Azt ugyan nem tudom, hogy ők vajon mit tartanak fontosnak az életükben. Mivel én a 21. század gyermeke vagyok, nekem választásom sem volt. Kötelességem, hogy rosszul érezzem magam rossz külsővel.
Persze, még mindig nem tudom eldönteni, melyik a jobb élet. Örökké elégedetlennek lenni úgy, hogy egy látszólagos színvonalat fenntartunk, vagy elégedettnek lenni egy a társadalomtól elítélt világban.
Egyszer talán egy kis időre beállnék az ellentáborba is, de ahhoz nagy bátorság kellene.

Ezzel szemben azonban ott van Dosztojevszkij féreg elmélete. Mindenki szeretne a különleges, az értékes ember típusba tartozni (megjegyzem, ez kissé a nemzeti szocialista ideológiára hasonlít). Az elején talán még mindenkiben benne van az akarat a különlegességre, az egyediségre, és arra, hogy megváltsa a világot. Mikor vesznek ki belőlünk ezek a csodás gondolatok? Mikor kezdünk úszni az árral? Mikor jövünk rá, hogy nem vagyunk eléggé harcedzettek ahhoz, hogy akaratunkat érvényesítsük?
Kezdem én is elveszíteni a rendíthetetlen akaratomat!

végre!

Első nyelvvizsga letudva, kedden jön a következő. Utána végre hangolódhatok a karácsonyra!

news

Nagyszerű hírem van!
Sopronban indul egy ifjúsági internetes újság, 14 évesek részére. Viszont, szükségük van, korombeli 17-18 éves emberkékre is. Nem rég kaptam a hírt, hogy engem is felkérnek szerkesztőnek és írónak is egyaránt. Az internetes újságot valószínűleg februártól üzemeltetik.
Igaz, mindezt addig csinálhatom, amíg középiskolás vagyok, de remélem, hogy élvezni fogom azt a pár hónapot.

köszönöm

Szeretném elmondani nektek, drága Olvasóim, hogy mennyire hálás vagyok nektek. Emlékszem azokra az időkre, amikor még csak magamnak írogattam, most pedig 13an kíváncsiak a gondolataimra. Nagyszerű érzés :)

futok egy érzés elől

Hónapok óta menekülök valaki vagy inkább valami elől. Egy érzés elől, amit egy bizonyos ember vált ki bennem. De ma, ez a gyötrelem utolért, és borzalmas pillanatokat éltem át.

Tökéletes szám:

vegyes

Meg vagyok lőve. A határidő naplóm zsúfolásig tele van tennivalókkal. Azonban semmi erőm nekiállni a feladatoknak. Pedig nem szabadna lazsálnom.
Valamint, mindjárt itt a karácsony. Következő hétvégén elutazom Pécsre, utána hétvégén Krakkóba, és máris szünet lesz. Addig pedig 2 nyelvvizsgán és egy elsősegély vizsgán kell átesnem. Nem könnyű a helyzet.

Pénteken az ELTE-n jártam. Nyílt nap volt az állam- és jogtudományi karon. Nem igazán vagyok elragadtatva az ott látottaktól és hallottaktól.

Igyekszem a blogomat ellátni karácsonyi hangulattal, azonban engem ez még kissé idegesít. Tudom, hogy ma gyújtottuk meg az első gyertyát, de még csak november van. Mire ténylegesen beköszönt a tél, ígérem, pompázni fogok!

fénykép

Ma volt a tablófotózásunk. Talán annyira nem is lett vészes!:)

Johnny Come Home

radír

Mától, úgy döntöttem, új szabály lép érvénybe. Olvastam egy pszichológiai metódusról, miszerint ha valami rossz dolog történt veled, egyszerűen kitörlöd az emlékezetedből. Úgy teszel, mintha nem történt volna meg. Megfogsz egy radírt, és az élményeidből kitörlöd a negatív tényezőket. Így csak örömteli pillanataidat fogod érezni. Semmi többet.
Tudom, hogy ez irreálisnak és naivnak hangzik, de jobb ötletem nem volt. Valaminek változnia kell az életemben.
Ma kipróbáltam. Működött. Igaz, fura érzés. Ürességet érzek magamban, de különös módon, jól eső ürességet. Mintha erre vágytam volna évek óta.

elmúlt

Mostanában hatalmába kerített egy régi gondolat, amelyet magaménak tudhattam még 2 évvel ezelőtt. Bár eddigi életem talán legsötétebb korszaka volt. Nem voltam boldogabb mint most, nem ment jobban az iskola, nem volt több barátom. Mégis minden annyival jobb volt.
De ehhez tennem kéne valamit. Ami akkoriban még egyszerűen ment. 16 éves voltam. Megtehettem, hogy az érzelmeimnek élek. De manapság, az érettségi előtt, nem engedhetném meg magamnak azt a luxust, hogy foglalkozzam a problémáimmal.
És.... amitől mindig is féltem: elmúlt. Már nem vagyok rá képes, hogy újra megtegyem. Senki nem is emlékszik az akkori énemre. Úgy tartottam tőle, hogy ez lesz. Megfeledkezik róla mindenki. Már nem illetnek egy bizonyos jelzővel, már nem mindenkinek ez az első gondolata rólam.
Nem vagyok hozzá elég erős, hogy megtegyem.

külsőség

Hazugság minden. Hiába próbálnak azzal hitegetni, hogy nem a külső számít, Marilyn Monroe is teltkarcsú volt, az önbizalom a lényeg... Átverés. Mindannyian rájövünk erre, amikor a strandra nem merünk kimenni, rosszul érezzük magunkat az uszodában, aerobik előtt is magunkat takargatva öltözünk fel.
Önámítás karcsúsító tükrökkel telerakni a lakást, vagy szorító harisnyát hordani. Hiábavaló. Hiszen mindig is lesz egy természetes, racionális szám, ami megmutatja mennyire nézel ki jól.
Gyűlölöm a mérlegeket.

marketing

November 15. van, több mint egy hónap karácsonyig. DE, Sopron már ráhangolódott az ünnepekre.

kérlek

filozófia

Hérakleitosz szerint a bánat és a betegség az élet megédesítője. Félő, hogy egy páran cukor betegségben fogunk elhalálozni!

perfekt

Talán, nehéz nekem lenni. Nehéz lehet úgy érezni, ahogy én érzek. Nehéz lehet ennyire elfogadhatatlannak lenni.
Régóta keresem, sőt űzöm a tökéletességet. Tökéletes alak, tökéletes ruha, tökéletes külső, tökéletes élet, tökéletes barátok, tökéletes minden.
De sajnos egyre inkább hajkurászom, annál inkább távolodom tőlük az elégedetlenségbe. Az én világomban lehetek bármilyen vékony is, nekem az sosem lesz elég. Lehet bármennyi ruhám, mindig a másé fog kelleni. Lakhatok a nagyvárosban, és majd csendre vágyom. Lehetnek barátaim, én mégis egyedül akarok lenni. Semmi sem jön össze.
Végülis... igen, esetleg. Kisebbségikomplexusban szenvedek. Amikor otthonról eljövök, magabiztosnak érzem magam. Meglátom az első embert akinek tetszik a haja, és lealacsonyodva érzem magam. Elég az is, ha tv-t nézek. Mivel nem látom önmagamat a nap 24 órájában, irigykedve nézem az embereket a varázs dobozban, miközben lehet, hogy feleannyira sem vékonyak vagy szépek vagy jól öltözöttek mint amilyen éppen akkor én vagyok.
Nagyon nem tetszik ez nekem.

vasárnap délután

Minden annyira..... törékeny. Hát nem jöttél még rá?

Kanye West - Homecoming

újabb őrület!

emberek

Mindig is úgy tartottam, hogy koromhoz képest eléggé problémás alkat vagyok. Velem sok minden rossz megtörtént, ami nem kellene egy 17 éves, épeszű lánnyal megtörténnie. Éppen ezért sok dolog teljesen természetes és normális, ami másnak nem.
Valójában nagyon nehezen tudom elviselni, amikor mások, az én dolgaimat abszurdnak tartják, és ha megtörténik velük, akkor világgá kürtölik, ők is a "problémás ember típusba" tartoznak.
Bővebben kifejtve: nem szeretem ha a facebookom jajj de másnapos vagyok kiírásokkal van tele, méghozzá olyan emberektől, akik engem lenéznek hétvégi tevékenységeimért.
Valahol talán... szánalmat érzek irántuk.

kapcsolatok

Lassan beleivódik a társadalmunkba, hogy egy korombeli, 17 éves lánynak kapcsolatban kéne élnie, vagy legalább rendelkeznie szerelmi múlttal.
Ha a nagyszüleimhez utazom, az első kérdésük mindig ugyanaz. Van udvarlód?
Én szépen mosolygok, és azt válaszolom nincs. Annyi merszem már nincsen bevallani, hogy azért nincs mert az előzőekkel pórul jártam, illetve, hogy én jól érzem magam kapcsolat nélkül is.
Bennem nem él a vágy, hogy függjek valakitől, hogy kiszolgáltatva legyek, valamint , hogy mindig gondolnom kelljen egy másik emberrel is.
Eddigi viszonyaimban általában önző voltam. Ugyanis szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogy én akarom. nekem vannak elvárásaim és elképzeléseim, és szeretném ha minden pontban megfelelnének neki. E mellett pedig, a másik nagy igazságra nem régiben jöttem rá. Kialakítottam egy élet stílust, amit nagyon nehéz megbontanom, egy másik ember kedvéért.

Elvagyok a hétvégi "kalandjaimmal" (nem negatív értelemben). Persze ezt a családom előtt nem tálalhatom ki. Pedig ha tudnának róluk, végre békén hagynának.

A nagy gond csupán akkor van, amikor megtetszik valaki. Én pedig hoppon maradok. Lassan, de biztosan már neki álltam kezelni tudni az ilyen ügyeket is.

apróság

Tapasztalatból tudom, hogy nem szabad köz szemlére tennem azt, ha legalább egy kicsit jól érzem magam.
Viszont, leküzdöm most a babonámat, és annyit elárulhatok, hogy a dolgaim kezdenek pozitív irányt venni. Az életem fenekestül megváltozott, amit élvezek.
Tetszik most minden!

Közöny

Mostanság nem ismerek magamra. Belenézek a tükörbe, és nem látom benne önmagamat.
Mintha minden megváltozott volna. Közönyös lettem. Olyan dolgokat teszek, bármilyen érzés nélkül, amit régebben el sem tudtam volna képzelni. Vagy akár már a gondolattól is rosszul éreztem volna magam.
De most.... Nem érdekel lassan senki és semmi. Nem félek és nem aggódok a tetteim következményeitől.
Sok dologról tudom, hogy tönkretesz engem, vagy ha a szűk környezetem megtudja, óriási bajom lehet belőle. Mégsem érdekel.
És mi a legrosszabb...? Az, hogy élvezem.

stílus

Ez a kép annyira magával ragadott!
Nem tudom megmondani, miért.

múlt

Visszatértem 2009. júniusába. Félő, hogy a végkimenetel is egyezni fog. Azt viszont nem tudom, hogyan vészelném át maradandó sebek nélkül.
Ismételten nem tudom mit tegyek. Nem hallgathatok mindig a szívemre. Néha racionálisan kell élni. Igaz? Ha rációval fogom fel a dolgokat, az életem függvénye egy szinusz függvény. Periodikus. Vannak mélypontok, de vannak csúcspontok is.
És ahogy a dolgozatban elrontottam a szinusz függvény integrálását, talán a saját életemet ugyanúgy fogom elrontani.
Rosszul döntök.

pince

Fogod a múltat, és beteszed egy pincébe. Aztán találkozol valakivel, és szeretnéd odaadni neki a kulcsot. Mondván: Nyisd ki, lépj be. De nem lehet. Mert a pince sötét... tele démonokkal. És ha bárki látná, milyen csúf...
Annyira szeretném. Feltárni az ajtót. Beengedni a fényt, hogy kitisztítson mindent. Bár foghatnék egy nagy radírt, és kitörölhetnék mindent.

Ákos - Keresem az utam

színház

Szeretem a színházat. Van egy bizonyos bája. Mindig fel tud vidítani, még ha drámát adnak elő, akkor is.
A színház számomra biztonságot is ad. Tetszik, hogy itt sosem történnek váratlan események. Az előadás során megismerjük az összes szereplőt, az összes eseményt, az összes mellék szálat. Véges elemekből nem tudunk végtelen kombinációt előállítani. Csak az történhet meg, amihez van egy szereplőnk, egy helyszínünk vagy egy háttértörténetünk.
Bárcsak az életünk is ilyen lenne. Nem kéne a váratlan, rossz dolgoktól rettegni. Nem kerülnének az életünkbe nem kívánt személyek. Nem ismerkednénk meg minden hétvégén újabb emberekkel, akik a változatosság kedvéért összetörik a szívünket, cserbenhagynak, vagy éppen átvágnak.

Rájöttem, hogy én is színházban akarok élni. Ennek érdekében, mától kerülöm a melodrámákat. Nem szeretnék több problémát, több álmatlan éjszakát, több bűntudatot.
Szeretném jól érezni magamat ott, ahol vagyok.

Lehet színház az életünk?

tea party

24

Hétvégén 24 órás vetélkedőn voltam, Sopronban. Egy kis mosolyt is kell adnom a blogomnak, ez a kép ott készült :)
A fiú gésának, én szumósnak öltöztem.

a bejegyzsének nincs értelme

Amikor az életem unalmas, és nem történik semmi, nagy dolgokra vágyom. Szerelembe esni, valaki összetöri a szíved, fura helyzetekbe kerülni emberekkel.
Viszont mikor már megtörténnek ezek a dolgok, vissza vágyom az unalmas hétköznapokba. Pedig azt mondják, ha valaki összetöri a szívünket, nem is annyira vészed dolog. Hiszen maga a tudat, hogy valakit annyira közel engedsz a szívedhez, hogy félsz elveszíteni, az már önmagában is jó.
De én nem látom most benne a pozitívumot. Inkább szenvedek...

valóság

Azt hiszem, most nagyon elvesztettem a kontrollt önmagam fölött. Bizarr dolgok történnek. Lassan önmagamnak sem merem bevallani őket.

Only Love Can Break Your Heart - Saint Etienne

Nem tudok betelni ezzel a számmal.

időzítés

Van egy ismerősöm, akire sokat gondolok, ha Sopron utcáin sétálok. Valahogy sosem botlunk egymásba, pedig viszonylag sok a közös ismerősünk, ugyan azokat csinálja iskola után mint én, valamint a gimnáziuma közel van az enyémhez.
Akaratlanul azon gondolkoztam, vajon máshogy alakulna az életem, ha átmennék néha a piros lámpán? Vagy ha nem sietnék mindig mindenhova?
Tényleg minden az időzítésen múlik? Talán többször látnám ezt az ismerőst? Vagy esetleg teljesen más lenne a múltam?
Nem tudom. Kicsit félek ezen gondolkozni.
Hiszen, ha biztosan tudnám a választ, örökké bánkódhatnék a múltamon.

csütörtök

Ha valaki keresne, elköltöztem a kétségbeesés és a tehetetlenség utca sarkára.

események

A magánéletem nagyon zavaros. Talán még sosem éreztem úgy mint most.
Amikor az eszem mindent felfog, de az agyam... az agyam az nem. Nagyon visszavágyom a hétvége eseményeibe. Szeretném őket újra és újra, vagy akár örökké is átélni.
De ennek nem csak a fizika törvényei mondanak ellent, hanem egy bizonyos személy is.

Milyen kár. Pedig most aztán igazán változhatott volna valami!

Anthology Magazine Presents "Print Is Not Dead"

alzheimer-kór

Az az érzésem van, hogy az életem hasonlít az alzheimer-kórban szenvedőkére.
Időm nagy részét a nagyobbik halmaz teszi ki, azaz az irreális világ. Pont mint a betegek, én sem a valóságban élek. Ők benne ragadnak egy bizonyos időben. Nekem is bekattan valami, ami aztán napokig, sőt akár hónapokig úgy marad. Nem tudom magam helyesen felmérni, sem másokat. Az el nem érhetetlen vágyaimnak élek. Ilyenkor siklik el mellettem az életem.
A kisebbik halmaz a reális világ. Ritkán fordul elő, hogy benne élek. A fogas kerekek ismét jól működnek, s mint a betegek, hirtelen én is ráébredek hol vagyok. Vagy mit kéne tennem, miért kell küzdenem, és a legfontosabb, mit kell értékelnem.

kedd este

Ez a dal tökéletes lezárása a mai napnak. Végre egy szabad estém is van.

vágy

Nem tudom, hogy sikerülhet-e bárkinek egy csettintésre megváltoznia. Elég hozzá az akarat? Vagy valami környezeti hatás is kell hozzá?
Annyira vágyom rá. Csak kipróbálnám. Milyen egy napig nem Ninának lenni. Hanem valaki teljesen másnak. Az Antikrisztusnak. Az antiénemnek.
Magabiztosság, derű. Milyen szép is volna!

Viszont jó magam is berögzült vagyok. Vannak szokásaim, még ha tudatalattiak is, de akkor is léteznek. Amelyeket még a leghatékonyabb gyomirtóval sem tudom " kikapálni " magamból.

Majd meglátjuk...!

tükör

Az az érzésem, mintha egyes nő egyedek csak is azért élnének a földön, hogy bennem, kisebbségi komplexust váltsanak ki.
Általában reggelente hosszasan készülődöm. Szeretek úgy felöltözni, hogy az adott ruha legalább egy kis önbizalommal dobjon meg. Ez egészen addig működik, amíg nem találkozom másokkal. Lehet az illetőnek két számmal nagyobb a ruha mérete, vagy akár kevésbé népszerű. Annyi is elég, hogy éppen akkor legyen szoknyában, amikor én farmerben és tornacipőben vagyok. Úgy tűnik, az én érzéseimnek ez nem akadály. Könnyedén lealacsonyodom tőlük.
Szeretném ezt a korszakomat kinőni. Szeretnék elégedett lenni magammal. Ezt a vágyat már két éve űzöm, de ideje lenne végre megpihenni, és elejteni a zsákmányt.
Lehetséges ez egyáltalán?




Szívesen belenéznék egyszer a gonosz mostoha tükrébe.

Prága

A múlt hétvégét Prágában töltöttem. Különös érzés fog el, ha vissza gondolok rá. Megismertem egy srácot. Olyan fura belegondolni, hogy akár soha többet az életben nem fogjuk látni egymást. Az is lehet, hogy már most nem emlékszik rám, mert bár mind ketten részegek voltunk, ő nálam sokkalta inkább. De az is lehetséges, hogy pont ebben a pillanatban ő is gondol rám.
Furcsa az élet.

az önző ember

Volt "szerencsém" megismerni az igazán önző ember típust.
Akinek minden tette egy célt képvisel. Önmagának jót tenni. Az önző ember megválogatja a barátait, a környezetét. Azokkal kedves illetve tisztességes, akiben hasznot lát. Minden mozdulatában fellelhető az egoizmus.
Bár azt hinnénk, könnyen kiismerhetünk egy ilyen embert, miközben korántsem.
Minden egyes alkalommal tudnak még meglepetést okozni...!

foltok

Biztosan többen elképzeltük már, milyen jó lenne, ha a lelkünket ugyanolyan könnyedén kitisztíthatnánk, mint egy ruhát. Egyszerűen bedobnánk a lélek mosógépbe, öntenénk rá egy kis cloroxot, és patyolat tiszta lelket kapnánk vissza.
Azonban vannak bizony ronda, ocsmány foltok, amik még " anyunak " is problémát okoznának. Az olaj foltok, vagy festék nyomok ugyanúgy eltüntethetetlenek a szövetekből, mint a lelkiismeret furdalás, vagy a megbántottság.
Két megoldásunk van. Az ecetes olló, vagy mint kiskorunkban, a foltra varrunk egy bilétát.
A tudósok állítása szerint, ha a lelket fizikailag megtalálnánk, az biztosan az agyban lenne.

Ezek után felteszem a kérdést: cérna vagy olló?

zene

Meglepetésnek szántam az új zenelejátszót.
Igyekszem jó zenéket berakni, remélem tetszeni fog!

köszöntelek ősz

A hétvégére kissé benáthásodtam, ami tökéletes alkalmat rejt a sorozat nézésre. Pont olyan részek voltak soron a Szívek szállodájában, amelyek őszi hangulatot árasztottak.Így a hétvégém az ősz jegyében telt. Szerencsére az időjárás is nekem kedvezett, már jön vissza a jó idő, és az a friss őszi illat.
Őszintén szólva nagyon boldog lettem tőle. Egy kis amerikai kisvárosba képzeltem magam, verandás ház, a kertben fa levelek. Egy bögre tea.

Remélem, hogy a holnap nem lesz nagy csalódás ebből a szempontból.

U.i.: Ha vannak köztünk Gossip girl rajongók, ők örvendhetnek. Hétfőn, azaz 13-án kezdődik a 4. évad!

Moby - Why does my heart feel so bad

?

Mit tegyünk olyankor, amikor nem tudjuk mit kéne tennünk ??

szeptember

Így érzek most. Csak mindez a köbön !

Zsófi 17

Az unokatestvérem, és egyben nagyon jó barátnőm pénteken ünnepelte a 17. születésnapját. Ennek örömére meglepetés bulit szerveztem. Szerencsére nagy volt az öröm :-)

Két képet szeretnék megmutatni.
A csoportképen az ünnepelt a pezsgős lány, Zsófi. Közvetlen mellette (teljesen jobb oldalt) állok én.



A születésnapi torta ( az íze azért kárpótolt formai tökéletlenségéért )

az utolsó tangó

Az utolsó évem következik a gimnáziumban. Ma elgondolkodtam rajta, hogy 12.-es leszek. Amikor kisebb voltam, folyton megbámultam őket. A lányok magasak, csinosak és tökéletesek voltak. Jó érzés öntött el, ha az én jövőmre gondoltam.
Tessék. Én is a 18. élet évemben vagyok. Elvileg pont olyan vagyok, mint akkor ők. Mindig rácsodálkozom arra, hogy felnőttem.
Hiszen nem elég az, hogy hajnali 4kor járok haza, vagy hogy annyit ittam, amennyit már egy férfi sem szégyellne.
A felelősség, az hiányzik belőlem. Még félelemmel élek. Félek felhívni valakit telefonon, vagy ajtót nyitni a postásnak. Még most is sokszor elbújok ha vendég jön, vagy izgulok amikor beszédet kell tartanom.
Ez a felnőttség még nem jött el. Viszont nagyon akarom. Nem arról van szó, hogy önálló vagyok, magamra főzök, egyedül élek egy nagyvárosban és azt csinálok amit akarok. Szeretném ha ez a félelem már elmúlna, és én is érett magabiztos nő lehetnék.

19 perc

Egy közgazdász matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per Vá. Azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből következik, hogy a boldogsághoz két út vezet. Az ember javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja Vágyait.
Mi van akkor ha valakinek nincsenek vágyai? Hiszen, ugye, nullával nem lehet osztani. Eszerint, ha az ember csak úgy sodortatja magát, és állja a csapásokat, akkor nem lehet boldog?

Egyáltalán mi a boldogság, és én miért hajkurászom ?????

Oasis - Songbird

tökéletes !

valaki csütörtököt mondott !

Nem szokásom hinni a különféle teológiai tételeknek. Mindegyik annyira különböző, no meg összeegyeztethetetlen. Általában azokon szoktam elgondolkozni, amelyek ráhúzhatóak az életemre. Papír szerint római katolikus vagyok, mégis jobban szimpatizálok a többi vallással.
Kálvin János elmélete szerint, Isten már születésünk előtt ítélkezik rólunk. Hamar eldől, hogy jók vagy rosszak vagyunk-e, és ezek alapján kapjuk meg a sorsunkat.
Határozott állításom, hogy Isten engem boldogtalanságra és magányra ítélt. Éppen ezért nem engedhetem meg magamnak az olyan luxusokat, mint öröm vagy elégedettség.
Isten valószínüleg szabadságon volt szerdán, mert olyan érzést tapasztaltam meg,amit szinte még soha.
Egy régi, ám borzasztóan fontos barátomat kaptam vissza. Ez az érzés leírhatatlan. Aznap este mosoly ült az arcomra. Nem szoktam ennyit mosolyogni,mint akkor.
El sem hiszem, hogy megtörtént. Ugyanis, nagy jelentőséggel bír a kapcsolatunk. Tudom, hogy vissza fogok találni régi önmagamhoz. Már látom a fényt az út végén, még ha egy távoli csillagnak tűnik, akkor is.
Érzem, hogy sikerülni fog !

The Cure - Just Like Heaven

üres napok

Nem igazán teng túl bennem az írói ihlet. A napjaim üresek, semmi kézzel fogható nem történik. Kezdek ellaposodni.
Másfél hét van hátra a nyárból. Még nem mertem számvetésen gondolkozni, nincs hozzá elég merszem. Nem sok minden jót csináltam ezen a nyáron. Olyan volt mint az eddigiek.
Szürke.

képek

Túl sokat ábrándozom. Olyan dolgokra vágyom, amik elérhetetlennek tűnnek. Van két kedvenc fotós blogom. Ahogy elnézem az egyszerű, ám stílusos életet ábrázoló képeket, elönt egy különös érzés. Talán irigység. Azt hiszem. Olyan apró dolgok iránt, amiket én sosem teszek meg. Sosem ülök kint a teraszon és olvasgatok. Sosem heveredek le a fűben, pedig a mező közepén lakom.
Mindig találok valami kifogást. Például, ehhez idősebbnek kell lenni, ehhez más városban kell lakni, ehhez önállónak kell lenni. Éppen ezért annyira hamis képet alkotok a jövőmről. Azt képzelem, hogy az enyém pontos mása lesz a képeknek. Holott elég nagy rá az esély, hogy olyan leszek akkor is, mint most. Talán nem tudok megváltozni.
Talán másról kéne fantáziálgatnom.

barátság

Kisebb koromban szerettem a lányos filmeket. Irigyeltem a szereplőket, mert sok barátnőjük volt. Megosztották egymással titkaikat, felmentek egymáshoz, együtt sütöttek, filmet néztek. Minden hülyeséget együtt csináltak. Akkoriban azt hittem,mindenkinek ez a sorsa, és rám is ez fog várni. Sosem gondoltam, hogy pont az ellentéte jut nekem.
Értem nem álltak sorban az emberek. Nem hívtak telefonon, hogy csináljunk valamit. Mindenkinek az utolsó ötlete voltam, ha unatkozott. Mostanra kialakult egykét barátságom, de már abban a korban vagyok, hogy a barátság szó mást jelent.
A barátságot leginkább a muszlím hasonlattal tudnám leírni. A muszlím szó jelentése: aki magát Allah kezébe adja. Szerintem az az ideális barátság,amikor magunkat rábízzuk másokra. Felelősséggel tartozunk egymás iránt. Jóban és rosszban is. El kell fogadnunk,hogy mindenki megbotlik. Egy barátság sem zökkenő mentes. Mindig is akadni fognak hibák. De ezek legyőzhetőek.
Nekem nincsen sok tapasztalatom igazi barátság terén. 17 éves koromra alakult ki egy darab. Többre azt hittem hogy az. De tévedtem.
Igaz, nincsen szabály arra milyen egy igaz barát. Ember válogatja. Talán a tapasztalat lehet a legjobban hasznunkra. Ami miatt elromlott egy barátság, a következőt már nem fogja veszélyeztetni.
Legalábbis, én ebben hiszek.

Funny face

Napok óta csak Audrey Hepburn filmeket nézek.
Úszom a mámorban...!

szülők

Ma, egy véletlen folytán kezembe került a régi családi videó kazetta. Kivételesen a családunk többi tagja nálunk vacsorázott, így közösen telepedtünk le a nappaliban, hogy felidézzük a múltat.
Az emberek többsége nagyokat nevetett kiskori énemen. Olyan mondatok hangzottak el, mint "De édes vagy" , "De ennivaló vagy".
Engem akarva-akaratlanul mindez hidegen hagyott. Egész idő alatt arra tudtam csak gondolni, vajon hova tűnt mindez? Régebben a szüleink jelentették az egész világot, most pedig ők azok, akikkel a legkevesebb időt akarunk tölteni. Ők voltak,akiknek mindent elmondtunk a világon, örömünket, bánatunkat. Most mindenről hazudok nekik.
Tudom,hogy nem ezt érdemlik. Hiszen szeretetet, biztonságot adnak. S csupán tisztességet várnak el tőlem. Mégis, hol rontottam el?
Érzem magamon,hogy napról napra rosszabb a kapcsolatom a szüleimmel. Tisztában vagyok vele,hogy az én hibám. Persze nem szánt szándékos. Csupán nem tudom elviselni őket.
Dolgok,amik régebben még fel sem tűntek, vagy nem foglalkoztam velük, olyan idegesítő tulajdonságukká váltak, ami egyre negatívabb a szememben.
Szégyenlem magam. Tényleg.
De mikor ezek a gondolatok megfogalmazódtak bennem, ismét olyat tettek,amitől ..... máris nem lett bűntudatom. Sőt !

a kristálytükör meghasad

Van egy barátom. Mindig különlegesnek tartottam. Nem azért mert az is, hanem mert elő tudta magát adni olyannak,mint senki más. Éppen ezért magunkat éreztük különlegesnek mellette, ha kitüntetett a figyelmével. Ilyen emberek vannak. Folyton arra vágytam,hogy olyan legyek mint ő. Annyira máshogy él mint én. Kötöttségek nélkül.
Azt hittem az ő élete tökéletes. Mígnem tegnap összefutottam vele egy szórakozó helyen, és a tükör milliomnyi darabra tört. Annyira ad a látszatra, hogy sosem gondolnám, ő maga is lehet boldogtalan. Pont úgy mint én. Holott az én üresnek mondható életem fel sem ér az ő életéhez.
Eddig úgy gondoltam, minden a külsőségeken múlik. Mit mutatunk a világnak.
De ezek szerint tévedtem.

1 éves

Pontosan ma 1 éve, hogy elkezdtem írni a blogot. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa. Dupla köszönet annak, aki megjegyzéseivel segít is nekem!

1 hét

Elutaztam nyaralni, vigyázzatok magatokra! Addig is hallgassatok jó zenét, nézzetek művész filmeket, és éljetek hangosan!

by John Lennon

Van két alapvető motiváló erő: félni és szeretni. Amikor ijedtek vagyunk, visszahúzódunk az életből. Amikor szerelmesek vagyunk, kinyílunk mindenhez, amit az élet szenvedéllyel ajánl : izgalom, és elfogadás. Meg kell tanulnunk először szeretni magunkat a dicsőségünk és tökéletlenségük egészében. Ha nem tudjuk szeretni magunkat, nem tudunk teljesen kinyílni a képességünkre, hogy szeressünk másokat vagy az alkotási lehetőségünket. Az evolúció és minden egy jobb világ iránti remény olyan embereknek a bátorságában és nyíltszívű látásában pihen, akik életet teremtenek meg.

nyár

Idén nyárra sok mindent terveztem. Az érettségit követő első nap leültem, és listába vettem mit akarok, és mit nem. Őszintén szólva nem merem újra megnézni a listát, ugyanis biztos ismét csalódnék magamban. Nem sok dolgot tettem az idei nyáron, holott a fele talán már el is ment.
Szerettem volna önfeledten délig aludni minden nap,aztán lebiciklizni a tóra. Szerettem volna rengeteg könyvet elolvasni, könyvtárba meg kávézni járni. Olyan tökéletes nyári filmbe illő életet szerettem volna.
Egy ideig még láttam benne esélyt, de még az első krimin sem vagyok túl. Ezért aztán egy héttel ezelőtt újabb listát írtam. Ami még nagyobb bukást jelent, mint az első. Már maga az exisztenciája.
De azért álmodozom. Ilyenkor külföldi országokban járok. Sziklákat mászok, magassarkúban lejtek végig Velencén, vagy éppen Floridában élvezem a monszunokat. De igazán beérném azzal is, ha esténként a tetőről nézhetném a csillagokat, vagy a függőágyban olvasgathatnék.

Talán azt utálom a legjobban, hogy csak tervezek. De sosem megy a kivitelezés. Álmodom a holdról, de még a csillagokig sem jutok el. Én a jövőben élek. Nem a valóságban.
Pedig végre kanalat kéne ragadnom.

erre vágyom !

boldog?

Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerű. Boldogságot. Talán ez az elvárás. Habár, pont az, hogy boldogok akarunk lenni tart távol attól, hogy azok legyünk. Lehetséges, hogy minél többet próbálkozunk és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel sem ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni szeretnénk...

hétfő

Egy újabb hétfő tiszteletére neki állok sokadszorra rendbe tenni az életem!
Mindenki szorítson.

Tájékoztató

Nem vagyok sem bulémiás, sem drogos !
jegyezze meg mindenki jól.

Beyoncé - Why Don't You Love Me

élek

Azt hiszem más vagyok mint a többi ember. Vagy csupán szeretném ezt hinni.
Élünk mindannyian. Ki keveset, ki sokat. De a különbség mégis az, hogy van aki nincsen erre felkészülve.
Én nem értem a lényeget. Nem tudom mit kell keresnem. Nem tudom mi benne a jó. Nem tudom felfogni. Én félek élni. Az agyunkon milliárdnyi gondolat fut át, de nem találom az élet helyét az agyamban.
Talán nem kell mindenkinek élni. Talán vagyunk,akiknek csak ízelítő jut. Csak az előételből kapunk. Nem vágyunk a főfogásra, sem a desszertre. Szinte fáj lenyelni az előétel minden egyes falatját.
Nem az vagyok,aki az élet értelmét keresi. Aki a boldogságot hajkurássza, de sosem találja meg.
Nem.
Nekem csupán nincsen helyem a világban. Rólam nem írt a sors könyvet. Talán egy novellát sem.
Csupán.... egy mesét.

csak egy hétvége

Ha a véletlenek az anyák kezébe kerülnek, egy olyan hétvége marad hátra,aminek a legszívesebben minden részletét kitörölnéd az emlékeid közül. Én kézrátételes gyógy tanfolyamra mentem.
Ha az előbbi sorokból nem derült volna ki a negativitásom, akkor most ezt jelzem.
Szerintem kevesen éreznénk jól magunkat két napig egy terembe zárva, ahol az érzéseidről beszélgetsz... Háromszor kellett meditálni, majd kielemezni az érzéseinket, a zenét és a tapasztalatainkat. Én arra támaszkodtam,hogy egyedüli gyerek vagyok a csoportban, így nevettek rajtam egy jóízűt,majd befeléfordultak.
Az egyik hölgy arról mesélt, hogy a meditáció alatt találkozott egy piros köpönyeges szerzetessel, és leültek beszélgetni. Leírta az emberünk arcát, mozdulatait, szavait, milyen érzéseket váltottak ki belőle.
Másikunk pedig imitálta, hogyan nyíltak ki képzeletbeli szárnyai a megnyugvás alatt.

Én szokás szerint ellenálltam a kezelésnek. A vezetett meditáció alatt semmit nem úgy csináltam, mint kellett volna, sőt pont, hogy az ellenkezőjét.
Ha dombon voltunk én városban, ha ettünk én ittam, ha megújultunk, én meghaltam. Hihetetlennek tűnik,hogy más emberek ezt élvezzék, sőt megnyugvást találjanak benne.
Tudom,hogy cinikus vagyok. De azt hiszem....ez több volt a sok(k)nál.

semmiotletem.blogspot.com !

Abban sem vagyok biztos, hogy ide valaha is írnom kéne....!

game

Egy izgalmas foci meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amelyeket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok és a fejtörők mind időtöltésre valók. Hogy feldobják az életünket, és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről.
Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, döntetlen az állás- A játékban benne vagyunk. Akár akarunk, akár nem.
Tessék csak. Perelj a bírókkal. Írd át a szabályokat. Csalj egy kicsit, pihenj meg, és figyelj a sebeidre. De játssz ! Játssz erősen és gyorsan. Játssz lazán és szabadon. Játssz úgy, mintha nem lenne holnap.
Nem az számít,hogy nyerünk-e vagy sem. Hanem, hogy hogyan játszunk.
Igaz?

semmi

A legszívesebben eltűnnék pár órácskára. Vagy akár örökre is. Csak úgy....eltűnnék !

A legjobbat reméljük, de a legrosszabbat tartjuk szem előtt

Egyedül

Azt hiszem, semmi nem fog változni e téren. Nagyon remélem, ha egy ici - pici esélyem is lesz arra, hogy valakiben megbízzam, elüt egy autó, öngyilkos leszek, vagy éppen megöl a kutyám.
Ezen a hétvégén ismételten elkövettem egy óriási hibát. Egy emberre bíztam magam, aki ismételten ugyanúgy számba se vett, mint a többi 6,5 milliárd ember a Földön. Nem sajnáltatom önmagam, csupán ha mással történne ez, szánalmat éreznék iránta. Szánalmas egyedül egy diszkó közepén állni, ahol mindenki táncol, te azt sem tudod hol vagy, és a cigi mámorában úszol. Borzasztó érzés egy teljes órát így eltölteni.
Hát velem minden megtörténik. Ismeretlen betegség, pszichiátriai problémák, magányosság, és a vonatoktól való félelem.
Nem. Ezt nem fogom kinőni.
Örökre egyedül maradok!

utóirat: kiborultam

kommunikáció

Ez az első dolog, amit életünkben megtanulunk. A vicces az, hogy ahogy nősz, értesz szavakat és kezdesz beszélni, egyre kevésbé tudod, hogyan beszélj vagy hogyan kérdezd azt, amit szeretnél.
Lesznek dolgok,amiken nem segíthetsz, csak beszélsz róluk. Vannak dolgok, amiket nem akarunk hallani, és dolgok, amiket mondunk, mert nem akarunk tovább hallgatni. Van, amikor több van a szavaid mögött, mégpedig az, amit teszel. Vannak dolgok,amiket elmondasz, mert nincsen választásod. Vannak dolgok, amiket megtartasz magadnak.
És nem túl gyakran, vannak dolgok, amik magukért beszélnek.

Cogito ergo sum

Ez volt az első latin mondat, amit 7.-ben meg kellett tanulnom. Ha arra gondolok,mennyi kíntól és fájdalomtól menthettem volna meg magamat, sőt másokat is, inkább befogtam volna a fülemet.
Mindig is reál beállítottságú voltam. Szeretem a matekot, mert ott csak olyan lépéseket tehetsz, amire van magyarázat. Nem kell félned tőle, hogy meglepetés ér. Tudod, ha két számot összeadsz, egy harmadikat kapsz. Nincsen olyan, hogy a szám eltűnik, vagy sztrájkba kezd, vagy fogja magát és átmegy a betűvilágba. A szám szám marad. Se több se kevesebb.
Viszont az élet más. Folyton kérdésekbe ütközöm,amiket magamnak teremtek. Miért nem tudok cselekedni? Miért nem élek úgy, hogy just do it ? Na tessék, újabb kérdések.
Azt hiszem, félek. Félek a rossz döntésektől, és attól amit okoznak. Félek minden egyes hibámat elkövetni. Pedig abból sok van.
De mióta megy ez így? Mióta nem tudok úgy tükörbe nézni, hogy valami ne szúrná a szememet? Mióta nem tudok reggel felöltözni? Mióta,miért,hogyan? Véget vetek a kérdéseknek. Leszámolok mindegyikkel.
Nem keresem önmagam. Kiforrott vagyok. Van véleményem, érdeklődési köröm, emberek akik értékelnek és szeretnek úgy ahogy vagyok.
Nem félek attól,hogy egyedül leszek, vagy hogy mindig lesz egy szám a mérlegen ami nincs a helyén, vagy hogy hátralévő életemben gyógyszereznem kell magamat.
Olyan vagyok,mint a folyadék. Kitöltöm a teremet és összenyomhatatlan vagyok.

véletlenek

Az év legtöbb napja jelentéktelen. Elkezdődnek és befejeződnek. S a kettő között nem születnek örök emlékek. A legtöbb nap nincs hatással egy élet folyására. Ha valamit megtanultam, hát azt, hogy nincs kozmikus jelentőségük a földi eseményeknek. Véletlen, minden csak véletlen. Semmi több. Nincsenek csodák. Végzet nem létezik.

Sopron, a páros város

Kétségek között élünk. Melyik ruhát vegyük fel, melyik hajszín passzol hozzánk, fogyjunk vagy hízzunk, szépek vagyunk vagy rondák, egyedül vagy párban éljünk. Ezekről a kérdésekről mindenki máshogy vélekedik. Én úgy gondoltam, hallgatok az előttem élő bölcsekre, és Vörösmarty tanácsát követem. Miszerint Csongor és Tünde akkor találja meg a boldogságot, ha végre egymásé lehetnek. Így aztán, bennem is élt a gondolat, hogy az ember társas lény, és még gondolnom sem szabad arra, hogy egyedül bármit is csináljak. Ne biciklizzek egyedül, ne nézzek egyedül filmet, ne menjek el egyedül egy kiállításra. Azonban ha az embert maximum két ember veszi körül, akiket viszont többen, rájön, hogy ez a metódus mégsem túl eredményes.
Ma volt bátorságom mindennek az ellenkezőjét tenni. Felültem a buszra, és elsüvítettem Sopron városába. Sikeresen vettem magamnak egyedül egy kávét, majd leültem a tóhoz. Na és kopp, mit csináljak egyedül a tónál 1 órán keresztül. Persze, hogy semmit. Utána egy másik helyen próbálkoztam,de szintén eredménytelenül. Velem szemben egy apuka evett fagyit az elbűvölő kislányával. Majd mellém leült egy fiatal pár és egy fagyit ettek közösen. Majd jött egy hölgy kutyát sétáltatva. Aztán egy család, majd végül egy menyasszony és egy vőlegény. Nem bírtam tovább, hazamentem.
Bíztam benne, hogy mindez a véletlen műve, de még Fertőrákoson is egy ikerbabakocsit láttam. Hihetetlen volt az egész délután.
Beismerem, megijedtem. Félek ettől az életformától. De talán majd megtanulom ezt is.
Ha már a cipőmet betudom kötni, talán ez is sikerülni fog.

mese

Bruno Bettelheim " A mese bűvölete és bontakozó gyermeki lélek " c. művében a mesék fontosságáról írt. Kis korunk óta mesékkel tömnek bennünket. Mindenki ismeri a csúf békát aki daliás herceggé változott, Hamupipőkét, akit megtalált a herceg, vagy Csipkerózsikát, akit az örök szerelem hozott vissza az élők sorába. Bruno Bettelheimnak nem volt igaza. Nincsen szükségünk ilyesfajta mesékre. Semmi álomvilágra,semmi happy endre. Csupán a szín tiszta valóságra.
Andersen horrorisztikus meséit feljavították. A Grimm testvérek történeteiből csak a nevek maradtak meg. A könyveket hamisan filmesítik meg.
Egyedül a mitológiának hihetünk. Amiben a valóságot írták le. Az emberek hittek benne, és ez volt valóságos életük alapja. Erkölcsi tanulságot ültettek meséikbe, amelyet minden generáció hordozott magával.
Bezzeg mi, fiatalok, hiszünk az amerikai csoda filmeknek, a lányok megtalálják bámulatos és gazdag mesebeli hercegeiket, és chanelben mondják ki a boldogító igent.
Legalább elmondhatom, a hiba nem bennünk keresendő, hanem a Bruno Bettelheimban, aki Hermionét játszott, s nem nyugodott amíg ezt mindenki észre nem vette.

megváltoztam

Sokat és sokszor írtam már a változásról. Ez az egyik dolog,amivel hadilábon állok. Az éremnek két oldala van. Ez igaz is !
Az életem fenekestül felfordult. Még térképpel sem igazodnék ki rajta. Az ágyam és az emberek közötti főutakon elvesztem, de a mellékutakon egyenesen el is tűntem. 3 éve ugyanazt a pizzát rendelem az utcánkban lévő étteremből. Tegnap azon kaptam magam, hogy átváltottam a 13-ról 5-re. Szomorúan tapasztaltam, hogy ízlett a változás, pedig nem kellett volna.
Néha elgondolkodtam azon, mi lenne ha egy internetes társkereső oldalon mesélnem kéne magamról. Minden ember különlegesnek szeretné magát beállítani, olyannak ami rögtön megfogja a másikat, de mégsem tűnünk kétszínűnek. Régebben azt hittem ez menne is. Sőt még szívesen szeretem most is azt hinni. De az a tapasztalatom, hogy a hobbik és az érdeklődési körök listája egyre rövidebb lesz.
Megváltoztam. Elvesztettem a régi önmagam. És bár nagyon sokáig jól éreztem magam így, de amikor rádöbbensz mit fel nem adtál mások kedvéért, nem fogod magad rózsásan érezni.
Megtanultam más zenéket hallgatni, más filmeket nézni, más ruhákba öltözni, más szókincset használni. De legfőképpen annyira tökéletesen megtanultam a leckét, hogy az álarc lassan az én arcommá vált.
Igyekszem lemosni magamról a sminket, és visszatalálni azokhoz az emberekhez, akik jó hatással vannak rám.
Hiszen a vakolat alatt, azt hiszem, túl szép bőr leledzik ahhoz, hogy ne engedjük mutogatni.
Viszont, vissza kell szoknom a régi életembe. Amikor egy héten csak egy dolog történt, amikor órák előtt zenét hallgattam, és amikor még nem voltak kétszínűek a barátaim.

Hibák

Pár száz évvel el ezelőtt Benjamin Franklin megosztotta a világgal sikerének titkát. Amit ma megtehetsz - mondta, ne halaszd holnapra. Ez az ember fedezte fel a villamosságot. azt hinnénk, többen is megfogadjuk a szavát. Nem tudom miért halogatjuk a dolgokat. De ha tippelnem kéne, azt mondanám, a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk. Mert hogy, mi van, ha tévedünk. Mi van, ha helyrehozhatatlan hibát követünk el. Akármitől is félünk, egy dolog tuti biztos. Idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit, nagyobb mint a félelem, hogy megtegyük.
Ki korán kel, aranyat lel. Kétszer ad ki gyorsan ad. Aki sokat markol, keveset fog. Nem csinálhatunk úgy mint akinek nem szóltak. Mind ismerjük a közmondásokat. Hallottuk a filozófusokat, a nagyszüleinket akik a rohanó időről beszéltek. Ugye ismerős a mondat: ragadd meg az alkalmat. Mégis néha magunknak kell rájönnünk. El kell követnünk a saját hibáinkat. Meg kell tanulnunk a leckét. A ma lehetőségeit besöpörjük a szőnyeg alá. De egyszercsak nem megy. És akkor végre tényleg felfogjuk miről beszélt Benjamin Franklin. Hogy jobb tudni, mint sötétben élni. Hogy jobb az ébredés, mint az alvás. És hogy a legnagyobb bukásnál is a legcsúnyább, a legszörnyűbb hiba is jobb, mintha mégse próbáljuk.

Edith Piaf - La foule

hivatás

Már kiskorom óta bennem van a vágy, hogy cukrász lehessek. De hát ha az ember lánya gimnáziumba jár, önkéntelenül is csak az egyetemek között keresgél.
Voltak napok, amikor 3 süteményt is megsütöttem. Mostanra túl vagyok tortákon, fagylaltokon, saját recepteken is. Pozitív visszajelzések miatt megnőtt az önbizalmam, és erősödött bennem a vágy, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Nézegettem az interneten tanfolyamokat. Találtam is egyet, 8 hónapos. A gond az, hogy a nyáron megkeresendő pénzemet jogosítványra, vagy cukrász tanfolyamra költsem.
Nehéz kérdés.
A mai nap 2 féle süteményt sütöttem, holnapra is kilátásban van egy.
Egyszerűen ismételten belebolondultam a kavarásba, habverésbe, kóstolásba.
De végre megint irányt látok az életemben! És ez nagyszerű.

tapasztalat

Kezdem érezni, hogy nem azért leszek egyre tapasztaltabb az életben, mert például minden bulin ott vagyok, vagy ismerem azt akit ismernem kell. Nem. Hanem azért mert történnek velem ezen kívüli dolgok is, vagy ezen kívüli emberek is.
Hiszem, hogy az emberek taníthatnak meg az életre.
Azért lesz jó az érettségid, mert tanultál, és nem azért, mert másra bíztad magad; ergo, hogy nem lesz senki sem olyan kegyetlen, hogy érthetetlen feladatot rakjon be.
Azért nem fogsz pofára esni, mert nem hagyod, hogy mások kijátszanak.
Akkor jössz rá, hogy a körülötted élő világ valótlan, amikor mások megmutatják, hogy te nem illesz bele.
Akkor jössz rá, hogy semmi sem számít, amikor megmutatják, hogy te nem számítasz.
És végül akkor jössz rá, hogy mégsem vagy olyan elveszett, amikor valaki puszit nyom az arcodra annak ellenére, hogy nem szereted ezt a társadalmi "közlési" formát.
Én hálás vagyok mindenkinek, ha rosszat tesz, ha jót, azért, hogy a végén tapasztalt legyek. De neked, aki elviseli,ha imitálom az emberek tánc mozdulatait a nappaliban, neked a legjobban!

!

Olyan vagyok, amilyen ! :)

jómagam

A nevem Nina.
16 éves koromig tudtam ki vagyok, mit akarok és hova tartok. Mostanra magamra maradtam a már nem létező gondolataimmal.
A szüleim egyszerű polgárok. Kiskoromban elhitették velem,hogy én nem vagyok az, és hogy nagy dolgokra hivattam. Amint hazavittem az első rossz bizonyítványomat tavaly, a rózsaszín köd szertefoszlott, és maradt a lebecsmérlés.Ezek után szokásos önbizalom nélküli kamasszá váltam. Sosem leszek elég vékony,elég szép,elég okos magamnak. De talán másnak sem.
Úgy gondolom,előző életemben egy király lehettem akit 14 évesen koronáztak meg. Ötlete sok, de nem tudja őket megvalósítani. Hiányzik belőle az önbizalom, és az elhatározás.
Sok gondolatom van,de nehezen fogalmazom meg őket. Sokszor logikátlannak tűnik.
Az időm legnagyobb részét kitölti az,hogy azon gondolkozom, miért vagyok magányos és boldogtalan.
Vannak emberek,akik megszületnek és élik az életüket. Buták,rondák. De ők legalább nem törik a fejüket olyanokon, ami minket boldogtalanná tesz. Pl.: kilátástalan a jövőnk, nincsenek barátaink, mi az élet értelme, miért nem tetszem neki, miértmiértmiért? Én túl sokat spekulálok. Talán nem is vagyok életre való. Vagy talán ebbe is belenövünk?

Kőolaj

Szerintem túlcsépelt.

?

Minden, amit akarsz, egy kérdésnyire van.

elveszett kincsek

Sosem tudjuk milyen szerencsések is vagyunk igazából,amíg el nem veszítünk dolgokat, vagy éppen mindent. Én nagyon is jól tudom. Most már. Sosem tudtam értékelni igazán a dolgokat.
Nem használtam ki, hogy vannak barátaim, amíg el nem vesztettem őket. Nem élveztem a 17. élet évemet, ameddig rá nem jöttem, hogy 17 éves lettem. Nem mondtam valakinek, hogy igazán fontos nekem, amíg el nem tűnt az életemből. Nem éreztettem másokkal, hogy számíthatnak rám, ameddig mindenki elfordult tőlem. Nem töltöttem elég időt a családommal, amíg még ők sem maradtak meg nekem.
Remélem, az életem nem így fog elveszni.
Szeretném,ha mindenki érezne hálát azért amije van. Még ha csak hétköznapi dolgok is. Örülj,hogy vannak barátaid, hogy van valakid akire bármikor számíthatsz, hogy nem vagy egyedül, hogy van aki szeressen, ha van,aki mellett biztonságban lehetsz.
Én az élettől nem is kérnék többet. Ennyi elég is.