A Kalocsán eltöltött pár nap alapján 2 dolgot ha biztosan megtanultam. Az egyik az,hogy mit csinál a magyar ember idegen társaságban. Szidja a politikát/gazdaságot amihez nem ért, a közlekedést amiben nem kimondottan ügyes és panaszkodik rossz egészségi állapotáról. Ezek nem vagy-vagy dolgok,hanem erősen és dolgok. Együtt kapod egy csomagban. Így hát ha egy idegen megkérdezi ebédnél, hogy leülhet-e melléd, erősen ajánlatos nemet mondani, pláne akkor, ha az illető komunikációraveszélyesen néz ki.
A másik dolog amiről hasznos tapasztalatot szereztem a feleség uralma a férje fölött. Nem is akármilyen területen, hanem a bűvös tánc terén. Az étteremben mindenki szépen fogyasztotta a svédasztalos - 5 fogásos gyertyafényes vacsorával álcázott - dinner-jét és hallgatta az elkerülhetetlen szörnyűséges szintetizátoron játszott régi magyar slágereket,mellyel biztosan a kellemes hangulat elérése lett volna a cél. Ekkor egy feleségecske kitalálja,hogy férje ura táncoltassa meg, a nem kimondottan jó zenére és megfelelő helyszínen. Ám férjének nem akaródzott a táncolás,így hölgyeményünk megsértődött, felállt a vacsora asztaltól és hűvösen távozott.
Egy személyes kérdés: miért kötelezőolvasmány egy 16 éves befolyásolható gyermek számára egy olyan könyv (hozzáteszem remek könyv) , amely egy férfi megbetegedését, azzal járó kín szenvedéseit majd halálát írja le?
Végül,de nem utolsó sorban végre sikerült megnéztem a Coco avant Chanelt
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése