Szép napot!

Két féle embertípus van a Földön. Az egyik képes az empátiára, a másikuk nem.

- Gyerekem, olyan szakmát válassz magadnak,ahol nem kell emberekkel foglalkoznod. Benned egy csöpp empátia sincs - jegyzi meg szülőanyám inmár sokadszorra életemben,de még mindig azt hiszi,hogy újat mond vele. Téved. Ha valamit,hát ezt tudom magamról. Empátia az nuku. Maximum kedvesség, de az is elvétve, és nem vagyok rá büszke. Az ember vagy legyen ekdves,vagy sem. de a kettő keverékéből csak naiv emberek lehetnek. Én így gondolom.

Nem mondható,hogy érdekes napom volt. Az egészből talán annyi a megjegyezendő, hogy mikor hazafele jöttem A.-val,és úgy köszöntem el tőle,hogy szép napot! , annak lehet e valamiylen varázs értéke. Majd ezen tanakodtam úton-útfélen,és azon,ezt majd hogyan fogalmazom meg szalonképesre,ide a blogba. Mondok egy konkrét példát. Nyár elején küldtem egy pár levelet,és a végükre azt írtam:szép nyarat. Persze a válaszban szintén emgkaptam mindenkitől ugyanezt.(és persze senki ne higyjen ennyire mesében élőnek)Érdekes módon,életem legszebb nyarát töltöttem el. Vajon ekkora hatalma van tényleg a szavaknak, vagy csupán kislány beképzeléseim c. listámat bővíthetem vele? Reméltem,hogy az A.-nak szintén szép délutánja lesz. Ő annyit válaszolt:neked is. És tényleg,egészen szép délutánom volt. Nem tanultam semmit, intéztem pár ügyet, filmet néztem,zenét hallgattam,olvastam. Sőt plusszban még a vaaló is bedöglött,pont amikor 2 kosárnyi vasalni valót kellett volna helyrepofoznom. Ez a sors keze, vagy a szavak hatalma? Szeretném az utóbbit hinni. Kicsit párhizamba vonhatnám Fejős Éva 'az univerzum emgsegít' elméletével,csak én nem intéztem kérést az univerzumhoz, hanem csak utaltam rájuk a szép napottal. Régebben,mikor Körk az első halam még élt,minden nap úgy köszöntem tőle el reggel a buszra menet,hogy szép napot Körk. Hát ezekután nem is csodálom,hogy iylen sokáig élt.