Közöny

Mostanság nem ismerek magamra. Belenézek a tükörbe, és nem látom benne önmagamat.
Mintha minden megváltozott volna. Közönyös lettem. Olyan dolgokat teszek, bármilyen érzés nélkül, amit régebben el sem tudtam volna képzelni. Vagy akár már a gondolattól is rosszul éreztem volna magam.
De most.... Nem érdekel lassan senki és semmi. Nem félek és nem aggódok a tetteim következményeitől.
Sok dologról tudom, hogy tönkretesz engem, vagy ha a szűk környezetem megtudja, óriási bajom lehet belőle. Mégsem érdekel.
És mi a legrosszabb...? Az, hogy élvezem.

stílus

Ez a kép annyira magával ragadott!
Nem tudom megmondani, miért.

múlt

Visszatértem 2009. júniusába. Félő, hogy a végkimenetel is egyezni fog. Azt viszont nem tudom, hogyan vészelném át maradandó sebek nélkül.
Ismételten nem tudom mit tegyek. Nem hallgathatok mindig a szívemre. Néha racionálisan kell élni. Igaz? Ha rációval fogom fel a dolgokat, az életem függvénye egy szinusz függvény. Periodikus. Vannak mélypontok, de vannak csúcspontok is.
És ahogy a dolgozatban elrontottam a szinusz függvény integrálását, talán a saját életemet ugyanúgy fogom elrontani.
Rosszul döntök.

pince

Fogod a múltat, és beteszed egy pincébe. Aztán találkozol valakivel, és szeretnéd odaadni neki a kulcsot. Mondván: Nyisd ki, lépj be. De nem lehet. Mert a pince sötét... tele démonokkal. És ha bárki látná, milyen csúf...
Annyira szeretném. Feltárni az ajtót. Beengedni a fényt, hogy kitisztítson mindent. Bár foghatnék egy nagy radírt, és kitörölhetnék mindent.

Ákos - Keresem az utam

színház

Szeretem a színházat. Van egy bizonyos bája. Mindig fel tud vidítani, még ha drámát adnak elő, akkor is.
A színház számomra biztonságot is ad. Tetszik, hogy itt sosem történnek váratlan események. Az előadás során megismerjük az összes szereplőt, az összes eseményt, az összes mellék szálat. Véges elemekből nem tudunk végtelen kombinációt előállítani. Csak az történhet meg, amihez van egy szereplőnk, egy helyszínünk vagy egy háttértörténetünk.
Bárcsak az életünk is ilyen lenne. Nem kéne a váratlan, rossz dolgoktól rettegni. Nem kerülnének az életünkbe nem kívánt személyek. Nem ismerkednénk meg minden hétvégén újabb emberekkel, akik a változatosság kedvéért összetörik a szívünket, cserbenhagynak, vagy éppen átvágnak.

Rájöttem, hogy én is színházban akarok élni. Ennek érdekében, mától kerülöm a melodrámákat. Nem szeretnék több problémát, több álmatlan éjszakát, több bűntudatot.
Szeretném jól érezni magamat ott, ahol vagyok.

Lehet színház az életünk?

tea party

24

Hétvégén 24 órás vetélkedőn voltam, Sopronban. Egy kis mosolyt is kell adnom a blogomnak, ez a kép ott készült :)
A fiú gésának, én szumósnak öltöztem.

a bejegyzsének nincs értelme

Amikor az életem unalmas, és nem történik semmi, nagy dolgokra vágyom. Szerelembe esni, valaki összetöri a szíved, fura helyzetekbe kerülni emberekkel.
Viszont mikor már megtörténnek ezek a dolgok, vissza vágyom az unalmas hétköznapokba. Pedig azt mondják, ha valaki összetöri a szívünket, nem is annyira vészed dolog. Hiszen maga a tudat, hogy valakit annyira közel engedsz a szívedhez, hogy félsz elveszíteni, az már önmagában is jó.
De én nem látom most benne a pozitívumot. Inkább szenvedek...

valóság

Azt hiszem, most nagyon elvesztettem a kontrollt önmagam fölött. Bizarr dolgok történnek. Lassan önmagamnak sem merem bevallani őket.

Only Love Can Break Your Heart - Saint Etienne

Nem tudok betelni ezzel a számmal.

időzítés

Van egy ismerősöm, akire sokat gondolok, ha Sopron utcáin sétálok. Valahogy sosem botlunk egymásba, pedig viszonylag sok a közös ismerősünk, ugyan azokat csinálja iskola után mint én, valamint a gimnáziuma közel van az enyémhez.
Akaratlanul azon gondolkoztam, vajon máshogy alakulna az életem, ha átmennék néha a piros lámpán? Vagy ha nem sietnék mindig mindenhova?
Tényleg minden az időzítésen múlik? Talán többször látnám ezt az ismerőst? Vagy esetleg teljesen más lenne a múltam?
Nem tudom. Kicsit félek ezen gondolkozni.
Hiszen, ha biztosan tudnám a választ, örökké bánkódhatnék a múltamon.

csütörtök

Ha valaki keresne, elköltöztem a kétségbeesés és a tehetetlenség utca sarkára.

események

A magánéletem nagyon zavaros. Talán még sosem éreztem úgy mint most.
Amikor az eszem mindent felfog, de az agyam... az agyam az nem. Nagyon visszavágyom a hétvége eseményeibe. Szeretném őket újra és újra, vagy akár örökké is átélni.
De ennek nem csak a fizika törvényei mondanak ellent, hanem egy bizonyos személy is.

Milyen kár. Pedig most aztán igazán változhatott volna valami!

Anthology Magazine Presents "Print Is Not Dead"

alzheimer-kór

Az az érzésem van, hogy az életem hasonlít az alzheimer-kórban szenvedőkére.
Időm nagy részét a nagyobbik halmaz teszi ki, azaz az irreális világ. Pont mint a betegek, én sem a valóságban élek. Ők benne ragadnak egy bizonyos időben. Nekem is bekattan valami, ami aztán napokig, sőt akár hónapokig úgy marad. Nem tudom magam helyesen felmérni, sem másokat. Az el nem érhetetlen vágyaimnak élek. Ilyenkor siklik el mellettem az életem.
A kisebbik halmaz a reális világ. Ritkán fordul elő, hogy benne élek. A fogas kerekek ismét jól működnek, s mint a betegek, hirtelen én is ráébredek hol vagyok. Vagy mit kéne tennem, miért kell küzdenem, és a legfontosabb, mit kell értékelnem.