augusztus 31, 2010

az utolsó tangó

Az utolsó évem következik a gimnáziumban. Ma elgondolkodtam rajta, hogy 12.-es leszek. Amikor kisebb voltam, folyton megbámultam őket. A lányok magasak, csinosak és tökéletesek voltak. Jó érzés öntött el, ha az én jövőmre gondoltam.
Tessék. Én is a 18. élet évemben vagyok. Elvileg pont olyan vagyok, mint akkor ők. Mindig rácsodálkozom arra, hogy felnőttem.
Hiszen nem elég az, hogy hajnali 4kor járok haza, vagy hogy annyit ittam, amennyit már egy férfi sem szégyellne.
A felelősség, az hiányzik belőlem. Még félelemmel élek. Félek felhívni valakit telefonon, vagy ajtót nyitni a postásnak. Még most is sokszor elbújok ha vendég jön, vagy izgulok amikor beszédet kell tartanom.
Ez a felnőttség még nem jött el. Viszont nagyon akarom. Nem arról van szó, hogy önálló vagyok, magamra főzök, egyedül élek egy nagyvárosban és azt csinálok amit akarok. Szeretném ha ez a félelem már elmúlna, és én is érett magabiztos nő lehetnék.

augusztus 30, 2010

19 perc

Egy közgazdász matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per . Azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből következik, hogy a boldogsághoz két út vezet. Az ember javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja Vágyait.
Mi van akkor ha valakinek nincsenek vágyai? Hiszen, ugye, nullával nem lehet osztani. Eszerint, ha az ember csak úgy sodortatja magát, és állja a csapásokat, akkor nem lehet boldog?

Egyáltalán mi a boldogság, és én miért hajkurászom ?????

augusztus 27, 2010

Oasis - Songbird

tökéletes !

valaki csütörtököt mondott !

Nem szokásom hinni a különféle teológiai tételeknek. Mindegyik annyira különböző, no meg összeegyeztethetetlen. Általában azokon szoktam elgondolkozni, amelyek ráhúzhatóak az életemre. Papír szerint római katolikus vagyok, mégis jobban szimpatizálok a többi vallással.
Kálvin János elmélete szerint, Isten már születésünk előtt ítélkezik rólunk. Hamar eldől, hogy jók vagy rosszak vagyunk-e, és ezek alapján kapjuk meg a sorsunkat.
Határozott állításom, hogy Isten engem boldogtalanságra és magányra ítélt. Éppen ezért nem engedhetem meg magamnak az olyan luxusokat, mint öröm vagy elégedettség.
Isten valószínüleg szabadságon volt szerdán, mert olyan érzést tapasztaltam meg,amit szinte még soha.
Egy régi, ám borzasztóan fontos barátomat kaptam vissza. Ez az érzés leírhatatlan. Aznap este mosoly ült az arcomra. Nem szoktam ennyit mosolyogni,mint akkor.
El sem hiszem, hogy megtörtént. Ugyanis, nagy jelentőséggel bír a kapcsolatunk. Tudom, hogy vissza fogok találni régi önmagamhoz. Már látom a fényt az út végén, még ha egy távoli csillagnak tűnik, akkor is.
Érzem, hogy sikerülni fog !


augusztus 23, 2010

The Cure - Just Like Heaven

augusztus 21, 2010

üres napok

Nem igazán teng túl bennem az írói ihlet. A napjaim üresek, semmi kézzel fogható nem történik. Kezdek ellaposodni.
Másfél hét van hátra a nyárból. Még nem mertem számvetésen gondolkozni, nincs hozzá elég merszem. Nem sok minden jót csináltam ezen a nyáron. Olyan volt mint az eddigiek.
Szürke.

képek

Túl sokat ábrándozom. Olyan dolgokra vágyom, amik elérhetetlennek tűnnek. Van két kedvenc fotós blogom. Ahogy elnézem az egyszerű, ám stílusos életet ábrázoló képeket, elönt egy különös érzés. Talán irigység. Azt hiszem. Olyan apró dolgok iránt, amiket én sosem teszek meg. Sosem ülök kint a teraszon és olvasgatok. Sosem heveredek le a fűben, pedig a mező közepén lakom.
Mindig találok valami kifogást. Például, ehhez idősebbnek kell lenni, ehhez más városban kell lakni, ehhez önállónak kell lenni. Éppen ezért annyira hamis képet alkotok a jövőmről. Azt képzelem, hogy az enyém pontos mása lesz a képeknek. Holott elég nagy rá az esély, hogy olyan leszek akkor is, mint most. Talán nem tudok megváltozni.
Talán másról kéne fantáziálgatnom.



augusztus 14, 2010

barátság

Kisebb koromban szerettem a lányos filmeket. Irigyeltem a szereplőket, mert sok barátnőjük volt. Megosztották egymással titkaikat, felmentek egymáshoz, együtt sütöttek, filmet néztek. Minden hülyeséget együtt csináltak. Akkoriban azt hittem,mindenkinek ez a sorsa, és rám is ez fog várni. Sosem gondoltam, hogy pont az ellentéte jut nekem.
Értem nem álltak sorban az emberek. Nem hívtak telefonon, hogy csináljunk valamit. Mindenkinek az utolsó ötlete voltam, ha unatkozott. Mostanra kialakult egykét barátságom, de már abban a korban vagyok, hogy a barátság szó mást jelent.
A barátságot leginkább a muszlím hasonlattal tudnám leírni. A muszlím szó jelentése: aki magát Allah kezébe adja. Szerintem az az ideális barátság,amikor magunkat rábízzuk másokra. Felelősséggel tartozunk egymás iránt. Jóban és rosszban is. El kell fogadnunk,hogy mindenki megbotlik. Egy barátság sem zökkenő mentes. Mindig is akadni fognak hibák. De ezek legyőzhetőek.
Nekem nincsen sok tapasztalatom igazi barátság terén. 17 éves koromra alakult ki egy darab. Többre azt hittem hogy az. De tévedtem.
Igaz, nincsen szabály arra milyen egy igaz barát. Ember válogatja. Talán a tapasztalat lehet a legjobban hasznunkra. Ami miatt elromlott egy barátság, a következőt már nem fogja veszélyeztetni.
Legalábbis, én ebben hiszek.




augusztus 10, 2010

Funny face

Napok óta csak Audrey Hepburn filmeket nézek.
Úszom a mámorban...!


augusztus 03, 2010

szülők

Ma, egy véletlen folytán kezembe került a régi családi videó kazetta. Kivételesen a családunk többi tagja nálunk vacsorázott, így közösen telepedtünk le a nappaliban, hogy felidézzük a múltat.
Az emberek többsége nagyokat nevetett kiskori énemen. Olyan mondatok hangzottak el, mint "De édes vagy" , "De ennivaló vagy".
Engem akarva-akaratlanul mindez hidegen hagyott. Egész idő alatt arra tudtam csak gondolni, vajon hova tűnt mindez? Régebben a szüleink jelentették az egész világot, most pedig ők azok, akikkel a legkevesebb időt akarunk tölteni. Ők voltak,akiknek mindent elmondtunk a világon, örömünket, bánatunkat. Most mindenről hazudok nekik.
Tudom,hogy nem ezt érdemlik. Hiszen szeretetet, biztonságot adnak. S csupán tisztességet várnak el tőlem. Mégis, hol rontottam el?
Érzem magamon,hogy napról napra rosszabb a kapcsolatom a szüleimmel. Tisztában vagyok vele,hogy az én hibám. Persze nem szánt szándékos. Csupán nem tudom elviselni őket.
Dolgok,amik régebben még fel sem tűntek, vagy nem foglalkoztam velük, olyan idegesítő tulajdonságukká váltak, ami egyre negatívabb a szememben.
Szégyenlem magam. Tényleg.
De mikor ezek a gondolatok megfogalmazódtak bennem, ismét olyat tettek,amitől ..... máris nem lett bűntudatom. Sőt !

augusztus 01, 2010

a kristálytükör meghasad

Van egy barátom. Mindig különlegesnek tartottam. Nem azért mert az is, hanem mert elő tudta magát adni olyannak,mint senki más. Éppen ezért magunkat éreztük különlegesnek mellette, ha kitüntetett a figyelmével. Ilyen emberek vannak. Folyton arra vágytam,hogy olyan legyek mint ő. Annyira máshogy él mint én. Kötöttségek nélkül.
Azt hittem az ő élete tökéletes. Mígnem tegnap összefutottam vele egy szórakozó helyen, és a tükör milliomnyi darabra tört. Annyira ad a látszatra, hogy sosem gondolnám, ő maga is lehet boldogtalan. Pont úgy mint én. Holott az én üresnek mondható életem fel sem ér az ő életéhez.
Eddig úgy gondoltam, minden a külsőségeken múlik. Mit mutatunk a világnak.
De ezek szerint tévedtem.

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo