október 24, 2011

családi perpatvar

Édesapám összeveszett 6 éve egyetlen nővérével. A részletek előttem nem publikusak, csak halvány sejtésem van a dologról. Sajnálatos módon a család ezen része tőlünk 300 km-re lakik. Na már most, én 6 éve nem találkoztam az unokatestvéreimmel és a nagynénémmel.
Most, hogy egyedül lakom, egyedül utazom, elhatároztam, hogy változtatok a helyzeten, és igenis látni szeretném a családomat. Ezen a hétvégén meglátogattam őket. Én sosem voltam nagyon családcentrikus. Mindig akadtak konfliktusok, amelyeket nem voltunk képesek kezelni és a kommunikáció mint olyan kihalt a családból. Azonban a 6 év távolság még rajtam is kifogott, és igenis pityeregtem. Elmondhatatlanul jó érzés volt átölelni őket, de már csak a puszta tény, hogy látjuk egymást és beszélgetünk, leírhatatlan.
Este elgondolkoztam a dolgokon. Tudom, hogy nincsen közöm hozzá, mi a veszekedés tárgya. Az sem rám tartozik melyiküknek van igaza, ki bántotta meg a másikat. Azonban ez irdatlan nagy önzőség a részükről.
Megosztották a családot, így nem csak rájuk van kihatással az, hogy nem beszélnek egymással.
Én is sokat veszekedtem mindig is a testvéremmel, nem a legjobb a kapcsolatunk. De nem tudom elképzelni, hogy ne beszéljünk egymással. 101%-ig biztos vagyok benne, hogy egy idő után mindketten meg fogják bánni. Főleg ha - ne adj Isten - valami komoly dolog történne.

Úgy gondolom elég idős vagyok ahhoz, hogy leüljek beszélni erről Édesapámmal. Bár, ki tudja, lesz-e elég bátorságom hozzá.

október 08, 2011

lomtalanítás magyar módra

október 05, 2011

zsongás

Fő érdeklődési köröm a politika és a nemzetközi kapcsolatok. Nem mondhatnám el, hogy tájékozott vagyok ebben a két dologban, sőt nem is tettem érte nagyon semmit, hogy az legyek. Olvastam ugyan heti politikai magazint, mégis elég tájékozatlannak számítok. Mindig is azt hittem, majd az egyetemen megtanulok mindent, jön az magától.
Persze koppant a fejem, és zuhant az önbecsülésem vagy több ezer kilométert. Az általános elvárás az, hogy mostani életkoromra legyen minden politikai eseményről véleményem, cáfolatom. Ámulva néztem azokat az embereket, akik fiatalabbak nálam, és fele annyi gyötrelemmel jutottak hozzá ahhoz az inteligenciaszinthez, ami általam áhított.
Amióta itt vagyok Budapesten, két politikai vitán illetve konferencián vettem részt. Állítom, hogy többet tanultam belőlük mint eddigi életemben bármit is. Vidéki mivoltomból adódóan tátott szájjal bámulom, milyen neves emberekkel voltam egy teremben ezeken az eseményeken. Ma például mellém ült egy alkotmányjogász, aki 33 éves lététre 2 doktorival rendelkezik és számos neves külföldi intézményekben oktatott. Minderre persze itthon jöttem rá, miután a fickóról a WIKIPÉDIÁN is volt bejegyzés. Pedig úgy ült mellettem mint egy ártatlan, hétköznapi ember: blackberryn smsezgetett, nézegette a könyvet amit olvastam, támaszkodott a széktámlámon. Végig azért imádkoztam szóljon hozzám, bár bennem volt a félsz is - csekély tudásommal nem tudtam volna elkápráztatni.
Nagyon be vagyok zsongva, gondolom ezt észrevettétek. Hogy rátegyek még egy lapáttal, jelentkeztem egy politológia szakkörbe. Kutyaharapás szőrivel

október 03, 2011

szerinted?

Ma szembesültem egy kérdéssel: melyik emberi tulajdonság örök?
Biztos voltam benne, hogy könnyű lesz értelmes választ sőt válaszokat adnom. Azonban próbálkozásaim a Dunába fulladtak. Bármire gondoltam, a végén meg tudtam cáfolni az állításomat.
Olyan világban élünk, ahol a tested minden apró részletét meg tudod változtatni, a személyiséged a divat függvényében napról napra de akár óráról órára változhat. Nincsen egy olyan állandó kapaszkodód, ami a támpontod, ahová mindig visszanézhetsz, amiben bízhatsz.
Szerencsések azok, akiknek előző mondatom után a családjuk ugrott be. Mindez szép gondolat, de kiskapuk és apró betűk mindenhol vannak.
Már a nemzeti identitás, vallás, politikai beállítottság sincs kőbe vésve.

Kiben vagy miben higgyünk, ha még magunkat sem ismerjük ?!

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo