november 29, 2010

futok egy érzés elől

Hónapok óta menekülök valaki vagy inkább valami elől. Egy érzés elől, amit egy bizonyos ember vált ki bennem. De ma, ez a gyötrelem utolért, és borzalmas pillanatokat éltem át.

Tökéletes szám:

november 28, 2010

vegyes

Meg vagyok lőve. A határidő naplóm zsúfolásig tele van tennivalókkal. Azonban semmi erőm nekiállni a feladatoknak. Pedig nem szabadna lazsálnom.
Valamint, mindjárt itt a karácsony. Következő hétvégén elutazom Pécsre, utána hétvégén Krakkóba, és máris szünet lesz. Addig pedig 2 nyelvvizsgán és egy elsősegély vizsgán kell átesnem. Nem könnyű a helyzet.

Pénteken az ELTE-n jártam. Nyílt nap volt az állam- és jogtudományi karon. Nem igazán vagyok elragadtatva az ott látottaktól és hallottaktól.

Igyekszem a blogomat ellátni karácsonyi hangulattal, azonban engem ez még kissé idegesít. Tudom, hogy ma gyújtottuk meg az első gyertyát, de még csak november van. Mire ténylegesen beköszönt a tél, ígérem, pompázni fogok!

november 24, 2010

fénykép

Ma volt a tablófotózásunk. Talán annyira nem is lett vészes!:)

november 22, 2010

Johnny Come Home

radír

Mától, úgy döntöttem, új szabály lép érvénybe. Olvastam egy pszichológiai metódusról, miszerint ha valami rossz dolog történt veled, egyszerűen kitörlöd az emlékezetedből. Úgy teszel, mintha nem történt volna meg. Megfogsz egy radírt, és az élményeidből kitörlöd a negatív tényezőket. Így csak örömteli pillanataidat fogod érezni. Semmi többet.
Tudom, hogy ez irreálisnak és naivnak hangzik, de jobb ötletem nem volt. Valaminek változnia kell az életemben.
Ma kipróbáltam. Működött. Igaz, fura érzés. Ürességet érzek magamban, de különös módon, jól eső ürességet. Mintha erre vágytam volna évek óta.

november 21, 2010

elmúlt

Mostanában hatalmába kerített egy régi gondolat, amelyet magaménak tudhattam még 2 évvel ezelőtt. Bár eddigi életem talán legsötétebb korszaka volt. Nem voltam boldogabb mint most, nem ment jobban az iskola, nem volt több barátom. Mégis minden annyival jobb volt.
De ehhez tennem kéne valamit. Ami akkoriban még egyszerűen ment. 16 éves voltam. Megtehettem, hogy az érzelmeimnek élek. De manapság, az érettségi előtt, nem engedhetném meg magamnak azt a luxust, hogy foglalkozzam a problémáimmal.
És.... amitől mindig is féltem: elmúlt. Már nem vagyok rá képes, hogy újra megtegyem. Senki nem is emlékszik az akkori énemre. Úgy tartottam tőle, hogy ez lesz. Megfeledkezik róla mindenki. Már nem illetnek egy bizonyos jelzővel, már nem mindenkinek ez az első gondolata rólam.
Nem vagyok hozzá elég erős, hogy megtegyem.

november 16, 2010

külsőség

Hazugság minden. Hiába próbálnak azzal hitegetni, hogy nem a külső számít, Marilyn Monroe is teltkarcsú volt, az önbizalom a lényeg... Átverés. Mindannyian rájövünk erre, amikor a strandra nem merünk kimenni, rosszul érezzük magunkat az uszodában, aerobik előtt is magunkat takargatva öltözünk fel.
Önámítás karcsúsító tükrökkel telerakni a lakást, vagy szorító harisnyát hordani. Hiábavaló. Hiszen mindig is lesz egy természetes, racionális szám, ami megmutatja mennyire nézel ki jól.
Gyűlölöm a mérlegeket.

november 15, 2010

marketing

November 15. van, több mint egy hónap karácsonyig. DE, Sopron már ráhangolódott az ünnepekre.

november 10, 2010

kérlek

november 09, 2010

filozófia

Hérakleitosz szerint a bánat és a betegség az élet megédesítője. Félő, hogy egy páran cukor betegségben fogunk elhalálozni!

november 08, 2010

perfekt

Talán, nehéz nekem lenni. Nehéz lehet úgy érezni, ahogy én érzek. Nehéz lehet ennyire elfogadhatatlannak lenni.
Régóta keresem, sőt űzöm a tökéletességet. Tökéletes alak, tökéletes ruha, tökéletes külső, tökéletes élet, tökéletes barátok, tökéletes minden.
De sajnos egyre inkább hajkurászom, annál inkább távolodom tőlük az elégedetlenségbe. Az én világomban lehetek bármilyen vékony is, nekem az sosem lesz elég. Lehet bármennyi ruhám, mindig a másé fog kelleni. Lakhatok a nagyvárosban, és majd csendre vágyom. Lehetnek barátaim, én mégis egyedül akarok lenni. Semmi sem jön össze.
Végülis... igen, esetleg. Kisebbségikomplexusban szenvedek. Amikor otthonról eljövök, magabiztosnak érzem magam. Meglátom az első embert akinek tetszik a haja, és lealacsonyodva érzem magam. Elég az is, ha tv-t nézek. Mivel nem látom önmagamat a nap 24 órájában, irigykedve nézem az embereket a varázs dobozban, miközben lehet, hogy feleannyira sem vékonyak vagy szépek vagy jól öltözöttek mint amilyen éppen akkor én vagyok.
Nagyon nem tetszik ez nekem.

november 07, 2010

vasárnap délután

Minden annyira..... törékeny. Hát nem jöttél még rá?

november 04, 2010

Kanye West - Homecoming

újabb őrület!


emberek

Mindig is úgy tartottam, hogy koromhoz képest eléggé problémás alkat vagyok. Velem sok minden rossz megtörtént, ami nem kellene egy 17 éves, épeszű lánnyal megtörténnie. Éppen ezért sok dolog teljesen természetes és normális, ami másnak nem.
Valójában nagyon nehezen tudom elviselni, amikor mások, az én dolgaimat abszurdnak tartják, és ha megtörténik velük, akkor világgá kürtölik, ők is a "problémás ember típusba" tartoznak.
Bővebben kifejtve: nem szeretem ha a facebookom jajj de másnapos vagyok kiírásokkal van tele, méghozzá olyan emberektől, akik engem lenéznek hétvégi tevékenységeimért.
Valahol talán... szánalmat érzek irántuk.

november 03, 2010

kapcsolatok

Lassan beleivódik a társadalmunkba, hogy egy korombeli, 17 éves lánynak kapcsolatban kéne élnie, vagy legalább rendelkeznie szerelmi múlttal.
Ha a nagyszüleimhez utazom, az első kérdésük mindig ugyanaz. Van udvarlód?
Én szépen mosolygok, és azt válaszolom nincs. Annyi merszem már nincsen bevallani, hogy azért nincs mert az előzőekkel pórul jártam, illetve, hogy én jól érzem magam kapcsolat nélkül is.
Bennem nem él a vágy, hogy függjek valakitől, hogy kiszolgáltatva legyek, valamint , hogy mindig gondolnom kelljen egy másik emberrel is.
Eddigi viszonyaimban általában önző voltam. Ugyanis szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogy én akarom. nekem vannak elvárásaim és elképzeléseim, és szeretném ha minden pontban megfelelnének neki. E mellett pedig, a másik nagy igazságra nem régiben jöttem rá. Kialakítottam egy élet stílust, amit nagyon nehéz megbontanom, egy másik ember kedvéért.

Elvagyok a hétvégi "kalandjaimmal" (nem negatív értelemben). Persze ezt a családom előtt nem tálalhatom ki. Pedig ha tudnának róluk, végre békén hagynának.

A nagy gond csupán akkor van, amikor megtetszik valaki. Én pedig hoppon maradok. Lassan, de biztosan már neki álltam kezelni tudni az ilyen ügyeket is.

november 02, 2010

apróság

Tapasztalatból tudom, hogy nem szabad köz szemlére tennem azt, ha legalább egy kicsit jól érzem magam.
Viszont, leküzdöm most a babonámat, és annyit elárulhatok, hogy a dolgaim kezdenek pozitív irányt venni. Az életem fenekestül megváltozott, amit élvezek.
Tetszik most minden!

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo