november 08, 2010

perfekt

Talán, nehéz nekem lenni. Nehéz lehet úgy érezni, ahogy én érzek. Nehéz lehet ennyire elfogadhatatlannak lenni.
Régóta keresem, sőt űzöm a tökéletességet. Tökéletes alak, tökéletes ruha, tökéletes külső, tökéletes élet, tökéletes barátok, tökéletes minden.
De sajnos egyre inkább hajkurászom, annál inkább távolodom tőlük az elégedetlenségbe. Az én világomban lehetek bármilyen vékony is, nekem az sosem lesz elég. Lehet bármennyi ruhám, mindig a másé fog kelleni. Lakhatok a nagyvárosban, és majd csendre vágyom. Lehetnek barátaim, én mégis egyedül akarok lenni. Semmi sem jön össze.
Végülis... igen, esetleg. Kisebbségikomplexusban szenvedek. Amikor otthonról eljövök, magabiztosnak érzem magam. Meglátom az első embert akinek tetszik a haja, és lealacsonyodva érzem magam. Elég az is, ha tv-t nézek. Mivel nem látom önmagamat a nap 24 órájában, irigykedve nézem az embereket a varázs dobozban, miközben lehet, hogy feleannyira sem vékonyak vagy szépek vagy jól öltözöttek mint amilyen éppen akkor én vagyok.
Nagyon nem tetszik ez nekem.

3 megjegyzés:

lanu írta...

iszonyatos hogy mennyire hasonlítok rád.
úgyértem ez inkább jó mint rossz.csak érdekes.

Judi írta...

Én is hasonlóan érzek, mikor már azt hinném, hogy most jó, akkor mindig látok valamit, ami miatt elbizonytalanodom. Mindig többet, jobbat akarok. Hülye tökéletesség mánia.

lanu írta...

ami jó is egy bizonyos szinten de kell néha elégedettnek lenni...

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo