november 22, 2011



Úgy gondoljatok erre a dalra, hogy minden egyes szavát komolyan gondolom. Ha soha nem hallgattatok meg egy számot sem, amit ide kiraktam, az sem baj. Ez űbereli az összeset. Talán örökre is.

november 20, 2011

barátság

Fura ez a barátság dolog...Van egy srác, őt tartom a legkedvesebb barátomnak, mégsem olyan a viszonyunk, mint ahogy azt az értelemező kéziszótárnak le kéne írnia.
Én nagyon ritkán keresem őt, pedig egy utca választ csak el tőle. Régebben (vagy talán még most is), folyton elutasított, bárhogyan próbálkoztam. Azóta félek őt felhívni, elhívni valahova. Mindig megvárom, hogy ő keressen. Pedig talán nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Minden reggel azt várom, hogy összefussunk az utcán, a villamoson, bárhol.
Azonban amikor ő hív fel, persze, hogy mindig azonnal ugrom. Bármit szeretne csinálni. Sokszor azt szeretem a legjobbat ha csak tévézünk és beszél hozzám. Annyira ki tud ragadni a saját világomból. Arra a pár órára úgy érzem, legalább van akinek fontos vagyok.
Ja és igen: most is fel akarnom hívni. Csak nem teszem...

november 17, 2011

Hudson - Against The Grain from Dropbear on Vimeo.

november 04, 2011

útlevél - pipa

Ültem a kocsiban délután, édesanyám vezetett. Ausztriából tartottunk hazafelé, és anyám már a 10. percben járt hosszú monológjában. Én ilyenkor félfüllel figyelek csak, mindig elkalandozom. Szóval ültem a kocsiban és bevillant a gondolat: felnőttem. Megéreztem, hogy átléptem a határt. Már nem vagyok gyerek. Már jó ideje teljesen mások a gondolataim. Másképp vélekedem a világról, a társadalomról. Az átlagos fiatalkori gondolatkör elhagyta az agyamat. Nem az jár a fejemben, hogy mekkorát buliztam tegnap, tényleg rám mosolygott-e a srác előttem, mit kell tanulni holnapra.
Nem, mindennek vége van. Szerencsére látom, hogy ezt a szüleim is felismerték. Érzem, hogy partnerként kezelnek, és rájöttek, már nem tudnak nevelni engem. Nem tudnak beleszólni, hogy éljem az életem. Ezen a héten talán a büszkeség halvány fényét láttam megcsillanni egy 3 másodpercre; de végül kialudt.
Nem baj, kezdetnek ez sem rossz.

november 03, 2011

támblör

Itt Budapesten szinte mindenki tumblr-ön ügyködik az új ismerőseim közül. Kipróbáltam én is, ha van valakinek kedve, nézegesse:
www.korhinta.tumblr.com

november 02, 2011

A régi nóta

Annyira más akarok lenni, mint amilyen vagyok.
Élvezem az életemet nagyon is. Minden nap homlokon csókol a szabadság, a szórakozás, a kötetlenség. Imádom. Igazán, szívből imádom.
De ez nem illik hozzám. Nincsen rendszerem. Nem csinálok semmi fontosat, nem vagyok hasznos. Tényleg csak lebegek.
Szeretnék listákat, kitöltött naptárat. Tiszta szobát, rendezett szekrényt és konyhát. Egészségtelenül táplálkozom, megint nem érzem jól magam a testemben. Mohó vagyok. Nagyon mohó.
Azt is tudom, ha leülnék, írnék egy to do listát, azt sem tartanám be. Hiába. Reggel felkelek, kitalálom mit akarok ma csinálni, és így élek nap mint nap.
Helytelen, nagyon helytelen az életem.
Hol a változás ?!

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo