október 14, 2012

Válassz engem. Maradj velem. Szeress engem.

kérlek...

augusztus 30, 2012

Te élsz. Ő él. Én élek?

augusztus 17, 2012


Ez a dal annyira igaz, hogy félek újra és újra meghallgatni.

augusztus 12, 2012

Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat. Nem fordítunk időt olyanokra, hogy kimondjuk ami a szívünkben van akkor, amikor még van rá esélyünk.

augusztus 11, 2012

űr

Hiába várom, hogy csörögjön a telefonom. Hiába várom, hogy üzenetet kapjak. Hiába kapcsolom be a Whatsapp-ot, mert SEMMI nem jön. Se hívás, se üzenet, se semmi.

Belehalok. Hiányzik. Nagyon hiányzik.



Gyere haza!!


Ilyenkor mindig elszomorodom. A szobámban ülök, miközben a világ ezeregy csodái történnek.

augusztus 09, 2012

augusztus 06, 2012

érettség

Amióta az eszemet tudom, idősebbnek szeretnék tűnni a koromnál. Nem tudom mi lehet a baj. Túl vihánc vagyok? Nem hinném. Túlságosan bolond? Lehet. Irigylem a velem egyidőseket, akikre ha ránézek, látom, hogy érettebbek nálam. Pedig aztán, lelkiekben én is nagyon sok mindenen átmentem fiatalságom alatt, amik egy átlag embert is derékba törnének.


Fogalmam sincsen, hogyan tudnék ezen segíteni. Tudom, ilyen a személyiségem, ez a természetes formám. Ha ez ellen cselekszem, a természet ellen harcolok. Ez viszont nem túl érett viselkedés.
Szeretnék úgy lemenni cigit venni, hogy nem kérik el a személyimet.
Szeretném, ha nem én lennék a babaarcú kislány.
Szeretném, ha nem én lennék hófehérke, akit 30as férfiak akarnak játszószerként.

Szeretnék érett olasz dáma lenni.
Szeretnék igazi nő lenni.
Szeretnék felelősséget érezni magam iránt.

...

augusztus 05, 2012

4 nap börtön

Ezen a héten látogatást tettem Mohácson, így rengeteg időm volt gondolkodni, hiszen Mohácson az időn kívül semmit nem birtokolsz.


Azt újfent megtapasztaltam, hogy a családom számára én nem vagyok egy érdekes személy. Tőlem nem kell megkérdezni, hogy megy az egyetem, milyen a munkám, milyenek a barátaim, hogy áll az egészségügyi állapotom, vagy csak úgy egyáltalán... boldog vagyok-e? Bezzeg minden reggel megkérdezték, kérek-e tojást reggelire, én pedig szépen csóváltam a fejemet minden egyes nap. Hiszen köztudott, hogy nem eszem tojást. Ezt a sárgadinnyével is eljátszottuk, a különféle felvágottakkal és a bodzaszörppel is.
Utána azt éreztették velem, mintha 16 lennék megint. Hihetetlen, de bevált. Ilyen kicsinek régen éreztem magam. Megint gyereket csináltak belőlem erre a pár napra. A füleim szinte gügyögést hallottak, egyfolytában idióta beceneveken beszéltek hozzám, már ha beszéltek. Utána jött a kedvencem, amikor is egyes szám harmadik személyben említettek engem a saját jelenlétemben. Édesanyám mindenre válaszolt helyettem, igaz az már nem izgatta, hogy mindenre rosszul.

Pedig eleinte még nagy kedvvel utaztam le. Én vagyok az első és egyetlen unoka, aki Budapesten tanul jó egyetemen. Sőt, most sikeresen elfogatták a második felvételimet is, ezért párhuzamos képzést folytatok. Senki nem említette ezt meg a családból. Egy gratulációt nem kaptam. De a szüleim részéről sem. Már második nap annyira ideges lettem, hogy azóta csúnyán viselkedtem mindenkivel. Nem tudtam fizikailag elviselni a közéjük való bezártságot.
Megszoktam, hogy a magam ura vagyok. Egész nyáron egyedül laktam Budapesten, senki nem volt velem. Felnőttnek éreztem magam. De ez a 4 nap még arra is jó volt, hogy ismét elégedetlen legyek a testalkatommal. Régebben legalább azt megjegyezték, hogy vékony vagyok....

Most a következő beszélgetés zajlott le ebben a témában:
-Anya képzeld találtam egy nadrágot, nagyon tetszik, és 34es!
- Biztos csak azért lányom, mert sztreccses...!

július 28, 2012

7 061 709 162 ember él a Földön. És mégis, egyetlen egyre van szükségem közülük. Egyetlen egy, aki távol van most.

július 01, 2012

cím nélkül

Jó ideje félek a nyártól. Persze ki ne örülne a szabadságnak, a vizsgák utána megváltásnak, a felhőtlen meleg napoknak.
A legjobb barátom elköltözik, nagyon messzire. 2 hónapok keresztül vizsgáztam, még nem igen tudtam foglalkozni a gondolattal. Azonban most a nagy semmi közepette, percenként rám tör az érzés, mi lesz most? Mi lesz a napjaimmal? Kivel fogom tölteni őket. Kivel fogok ebédelni? Kivel fogok filmet nézni? Kit hívok fel ha unatkozom, ha fáj a szívem, ha ideges vagyok, ha boldog vagyok? Kivel táncoljak az utcán? Kivel menjek esténként inni? Ki hallgatná velem a körhintáimat, amikor nagyon szomorú vagyok?

Nem tudom. És nagyon félek emiatt.
Minden kapcsolatban vannak rossz pillanatok, de ezek nem mérhetőek ahhoz a sok jóhoz ami történt velünk, közösen.
Az az igazság, hogy hálásnak kéne lennem. Még ha az egész csak 1 évig is tartott, akkor is volt és szép volt.
Sőt mi több, tökéletes...

április 22, 2012

Vége. Sajnálom, nem folytatom tovább. Kiégtem. 4 év után nincs több mondandóm ezen az oldalon. Egy bizonyos életszakaszomhoz kötöttem, aminek akarva-akaratlanul vége szakadt. Kicsit bánom, mert tudom, hogy nagyon fog hiányozni. De nem tehetek róla. Felnőttem, és ezzel együtt más ember lettem. Teljesen más.

Viszlát!

április 15, 2012

csodaszép

március 28, 2012

felráz, garantálom!

PAUL WELLER / GREEN from RUFFMERCY on Vimeo.

március 20, 2012

február - március

Talán életemben nem volt még 2 ilyen jó hónapom, mint idén a február-március párosítás. A napjaim pörögnek, sok emberrel találkozom. Mindenről van kivel beszélnem. Arról is ha szomorú vagyok, és arról is ha boldog vagyok.

Kezd hasonlítani az életem a jóbarátokra. Van egy lakótársam akit imádok. Vannak barátaim akik feljárnak. Főzök nekik ebédet, együtt nézünk filmeket. Együtt tanulunk. Sokszor egymásnál alszunk.Családként gondolok rájuk. Nem egységesként, hanem sok kicsi. Viszont ha egybe gyűlnek, az is rendkívül különleges.
Sokat játszom. Társasjátékot. Scrabble-t. Beülünk reggel játszani, és még az ebédemet is ott fogyasztom. Hülyéskedünk a metrón. Nap mit nap nagyokat nevetek. Akár a semmin. Nagyszerű estéim vannak. Fekszem az ágyamon, az ablak nyitva és forognak a körhintáim.
Nem vagyok egyedül.-Jelenleg azt érzem, soha nem is leszek.

Mindemellett járok egyetemre. Tanulok, olvasok. Politikai előadásokra járok. Igyekszem kedves lenni a családommal.
Próbálok felnőttesebben viselkedni. Kicsit idősebbnek kinézni. Vagy legalább komolyabbnak. Igaz, ez nem szokott menni. De nem bánom.
Hosszú idő után most élvezem először az étkezést. Az ízeket. Nem látom már magam csúnyának miatta. Nem ítélem el magam, ha vacsorázom. Szeretek enni. Hihetetlen, de kimondtam. Igen. Hát megtörtént ez is.

március 12, 2012

március 10, 2012

változom

Eddigi életemben egyetlen dolog foglalkoztatott úgy különösképpen; a szerelem. Ez is azért, mert kimaradt. Érdekelt, hogy miért. Rengeteg magyarázatot kitaláltam rá. A kreativitásom eléggé a távolba nyúlik. Szinte mindenkinek más választ adtam, ha a szerelemről kérdezett.

A legőszintébb válaszomat megtartottam magamnak. Félek. Tényleg félek tőle. Mi történik, ha más ember leszek miatta? Elveszíthetem mindenemet, amim eddig volt? A személyem egy darabját odaadom valakinek? Soha semmi nem lesz már a régi? Nem tudom. De ezek a kérdések mindig is felzaklattak.
A bátortalanságomat fokozta a környezetemben élő emberek is. Szeptember óta több számomra nagyon fontos ember vesztette el azt akit szeret. Mindegyik fájdalmas és tisztességtelen elválás volt. Én ebből nem kérek. Nem akarok megalázott lenni, sem megalázni valaki mást.
Néztem ma a New Girl legújabb részét. Volt benne egy nagyon jó mondás: semmibe sem vágok bele, aminek tudom mi lesz a vége. Én tudom mi lenne a szerelem vége. Akkor meg minek kezdjek bele? Nem értem.
Persze most jönne a hihetetlen rész, hogy szerelmes lettem. De ez nem volna igaz, ezért erről nem kell beszélnem. Viszont kezdem magam szoktatni a gondolathoz, hogy velem is megtörténhet. Talán nem is olyan sokára...!

március 04, 2012

To Do List from Yaniv Fridman on Vimeo.

február 26, 2012

fájdalom

Amikor nem történik semmi, azt kívánom érjen el a balsors. Azt szeretném ha fájna. Ebből tudom, hogy élek. Rosszat akarok magamnak. Sok káros dolgot. Rengeteg rossz döntést. Akarom, hogy fájjon. Érezni akarom a világot magam körül.
De most nem fáj. Nem is teszek érte.
És nem tudom miért nem.

február 25, 2012

Idén februárban nagyon szeretek élni. Boldog vagyok!

február 19, 2012

A babáktól...



... mindig is kirázott a hideg!

február 18, 2012

nagyon igaz

"It’s like you’re screaming, and no one can hear. You almost feel ashamed, that someone could be that important, that without them, you feel like nothing. No one will ever understand how much it hurts. You feel hopeless, like nothing can save you. And when it’s over, and its gone, you almost wish you could have all that bad stuff back, so that you could have the good."

sajnos...



... jelenleg minden szava igaz!

február 16, 2012

falat kaparok

Tudod milyen az, amikor az agyadban felfújsz egy bolhányi gondolatot elefánttá, és utána csak ezen rágódsz?
Borzalmas. Mostanában események láncolatának vagyok a rabja, és félek, hogy rossz irányba viszi a szívemet. Miért kell nekem mindent komolyan venni? Miért spekulálok ennyit? Miért nem tudom megrándítani a vállam és lehúzni egy vodkát?
Mindig túl józan vagyok a kalandokhoz.
Kijelentem, hogy megőrültem.

február 13, 2012

fekete doboz

Bárhogy is nézzük, be kell hogy valljam, én is felszínes vagyok. Túl sokat foglalkozom azzal, hogy miképp kéne kinéznem. Folyton lesem a mikroblogokat, irigylem a vékony lányokat. Mindig azt hiszem a vékonyság párosul a szépséggel. Ha kevesebbet mutat a mérleg, szépnek érzem magam. Kár, hogy ez ritkán adatik meg nekem.
Folyamatosan érnek az áramlások. Meglátok egy új kabátot, egy új cipőt, új sálat. Minden kéne de rögtön. Nem, nem vagyok a "boltkóros naplójának" közhelye. Távol álljék tőlem. Viszont jelenleg megint elvesztem. Az összes ruhám leselejtezni való, mindenben ronda vagyok.
Ha fele ennyi időt töltenék mondjuk szakkönyvek olvasásával, már rég kész lenne a tanulmányom, aminek a témáján október óta gondolkodnom kéne. Nem mellesleg a határidő február 21.
Zeusz szerelmére....

február 10, 2012

semmi nem igaz

Nem tetszik ahogy viselkedem. Nem szeretem azt a lányt, aki szerda este voltam. Nem szeretem azt a lányt aki e miatt lettem (még ha csak pár napra is). Nem szeretem azt a lányt, aki egész nap ki sem teszi a lábát a budapesti lakásából. Nem szeretem azt a lányt, aki hazudik másoknak, hogy megússzon egy-két dolgot. Nem szeretem azt a lányt, aki nem meri megmondani a másiknak, ha az megbántotta. Nem szeretem ezt a hamis lányt.
Ez nem én vagyok.

február 04, 2012

újratöltve

Mostanában az élet elfutott előlem. Igazán semmi nem történt két vizsga, két cigiszünet és két vodka között.
Január végére egy barátságom átalakult. Nem tudnám új szóval illetni, de jellegében teljesen más lett. Testvériesebb talán a hangulat. Vagy családiasabb inkább? Magam sem tudom. Egész napokat töltünk a másiknál, együtt ebédelünk, együtt filmezünk, együtt tanulunk.
Egy másik barátságom is átalakult, de sajnos negatív értelemben. Elejétől kezdve tudtam; túl szép, hogy igaz legyen. Most megtörtént a baj. Oda a bizalmam. A legrosszabb ami történhetett.

Kezdek megint kulturális hangulatomba jönni. Szívesen olvasnék és írnék egész nap. Műveletlennek érzem magam, nem használom ki a fiatalságomat. Igaz, most mindent alávetettem a tanulásnak (meg is lett az eredménye), de nem vagyok elégedett magammal. Mindent akarok, és egyszerre. Ez itt a nagy baj még mindig.

Ismételten sikerült ömlesztett bejegyzést írnom. De mivel TÉNYLEG semmi nem történt, nem volt miről ódákat zengeni. Na de majd most kezdődik újra az élet: szorgalmi időszak. Muhahahahahaha.....

január 16, 2012

szocializálódás

Az én felfogásomban a társadalmi helyzetünket és felemelkedésünket 3 dolog szabályozza: könyv, zene, film. Tudom, hogy ez nagyon naiv gondolat. Tapasztalatból mondom.
Van képzeletben egy értékrendem, amin a 3 tényező helyet foglal. Megpróbáltam kialakítani egy olyan nézetet, amely kiszűri az erkölcstelen, semmit mondó, abszolút átlagos dolgokat. Világéletemben két félelmem volt: közönségesnek illetve közhelyesnek lenni. Ha bármelyik megtörténne velem, tovább tényleg nem látnám értelmét a világomnak.
Sajnos kevés emberrel találkoztam akik ezt értékelik bennem. Vannak páran, értük tényleg tűzbe tenném a kezemet. Ők olyannak látnak, amilyennek lenni szeretnék. Ez erőt ad ahhoz, hogy elhihessem magamról, sikerül amit elterveztem. Önbizalmat ad.
Mostanában kevés emberrel ismerkedtem meg.Ezt bánom is. Pedig igazán hiányzik már a lényemnek valami új behatás. Ami előbbre visz. Ezt persze nem haszonélvezeti célból mondom.
Nagyon vágyom az új élményekre. Csak tudjam, van értelme annak, ahogy élek és gondolkozom.

január 06, 2012

Annyira csodás az élet,

hisz bármikor képes vagy őszinte érzelmekre.



Clock Opera - Once And For All (2012 Album Version) from Clock Opera on Vimeo.

január 03, 2012

nagyon tetszik

Москва'2011(Moscow/Russia) from zweizwei |motion timelapse| on Vimeo.

január 01, 2012

Szilveszter 2011

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo