március 31, 2011

arc

Ha kisvárosban élsz és tevékenykedsz, hamar unalmassá válhat minden. Egyszer csak azon kapod magad, hogy bár sokat jársz szórakozóhelyekre, mégsem ismersz meg új embereket. Ugyanazokkal az ismerősökkel mész el minden hétvégén bulizni, velük beszélgetsz, velük kávézol, velük cigizel.
Kezd hiányozni az újdonság varázsa. Pedig szükségem van arra, hogy megkedveljek új embereket, hogy elmondhassam nekik mit gondolok a világról. Ezek olyan izgalmas dolgok. Hisz bárki lehet a következő szerelmünk, barátunk, szinte már testvérünk. Bámulatos.
Ilyenkor valamilyen szinten tiszta lappal kezdhetünk. Nem ismerik a rossz tulajdonságainkat, mit rontottunk el a múltunkban, valamint életünk sötét foltjait.
Hiányzik ez a pezsgés!

március 29, 2011

ballagás

Ma az osztályfőnököm, aki egyben igazgató helyettes is, felkért a vezetőség nevében, hogy én tartsam meg a ballagási beszédet.
A feladat nagyon is megtisztelő, mégis ambivalens érzések dúlnak bennem. Nem szeretem az iskolámat. 8 éve koptatom a padjait, és meg kellett állapítanom, hogy egyre nehezebb a létfenntartás az intézmény falain belül. A színvonal esik, mind a tanárok mind a diákok részéről. Elveszik a tehetség, nem számít az egyén. Bármit csinálsz, a megbecsülés hiányával szembesülsz.
Az igazat megvallva, nem tudnék olyan beszédet írni, ami pozitív hangvételű lenne.
péntekig van időm dönteni. Mit tanácsoltok?

Nagy örömömre a szüleim beruháztak egy fényképtartóra, amely a szobám falán kapott méltó helyet. Készítettem egy képet, kérlek tekintsetek el a minőségétől, telefonnal készítettem.

március 27, 2011

meseszép

március 24, 2011

számvetés

Lassan eljön az április, és belépek a felnőttek sorába. Ha visszatekintek az eddigi éveimre, nem tölti el lelkemet a boldogság, s ennek több oka is van.
Édesanyám pedagógus. Heti 5 napot egy általános iskolában tanít, ahol 6-10 évesek veszik körül. Ennek okán rendelkezik egy bizonyos problémával, nem tud elvonatkoztatni gyerek és fiatal között. Persze amíg kisebb voltam, ez a probléma nem merült fel. Élveztem, hogy édesanyám gyerekcentrikus, sokat foglalkozott velem, és minden olyan tökéletesnek tűnt.
E tulajdonsága akkor kezdett el igazán zavaró lenni, amikor kis gimnáziumba kerültem. A barátnőim mind soproniak voltak, én egyedül vidéki. A szüleimnél már itt kiverte a biztosítékot, hogy el akartam járni otthonról a lányokhoz. Sorban jöttek az m betűs kérdések: miért,mikor megyek el, mikor jövök haza, stb.
Ez a mai napig így megy. Ez az egész folyamat építette ki végül a személyiségemet.
Nagyon keveset és lényegtelen dolgokról beszélgetek csak a szüleimmel. A legkevésbé sem szeretném őket bevonni az életembe. Annak hatására, hogy ők viselkedésükkel indirekt módon taszítanak engem, én ugyanúgy taszítom őket.
A családom végül páli fordulatot vett, s tönkrementünk. Meghalt a kommunikáció. Nem eszünk együtt, kivéve a vasárnapokat, de én akkor is hamarabb elmegyek az asztaltól. Nem nézünk közösen filmet, nem beszélgetünk a napunkról. Nem kíváncsiak arra, miként gondolkozom a világról, a hitről. Nem tudják a bánatomat, mi zajlik bennem. Amikor 16 éves koromban táplálkozási zavarokkal küzdöttem, sosem érdekelte őket, mi ennek az oka. Csak a tényekkel foglalkoztak, gyarapítani a kilóim számát.
Talán vétek ezt ki mondani, de nem is ismernek engem.
Ambivalencia tombol bennem.Nagyon örülök annak, hogy ennek az időszaknak pár hónap és vége lesz. Lehetséges, hogy ennek hatására jobb lesz a kapcsolatunk. Azonban néha olyan vagyok, mint egy kislány. Arra vágyom, hogy édesanyám átöleljen, vagy csak úgy odabújhassak hozzá. De azt a régi érzést, miszerint édesanyánknak bármit elmondunk, ő mindent megold, azt is szívesen átélném még néhányszor.

március 21, 2011

kérdés

Néha elgondolkozom azon, miért pont én vagyok a kivétel, és miért nem a szabály?

március 15, 2011

a katona felesége

Ezt a lélegzetvételnyi, szünetnek becézett hosszú hétvégét Mohácson töltöttem a nagypapámnál és annak lassan több mint 20 éve meglévő feleségénél. A családunk nem is tudja, minek köszönje ezt a nagy szerencséjét, hogy Isten megáldott minket vele.
Képzelhetitek, magával a tökéletességgel van dolgunk. Akár hiszitek, akár nem, ez a nő mindenről olvasott, vagy hallott eddigi életében. Minden betegség előfordult már a családjában, de ezeket valamilyen csoda folytán orvosolni is tudta ő maga, méghozzá gyógynövényekkel. Olyan tág ismeretekkel rendelkezik, hogy egy ültő helyében elemezni tudta nagypapám orvosi leleteit. Sőt, mind e mellett, még a történelem feladatsoromhoz kinyomtatott megoldókulcsot is felül tudta bírálni. Politikai nézetei is tökéletesen fedik a valóságot, s nem rendelkezik a rátukmálás tulajdonságával. Nagy szerencsém, hogy kitűnő az ízlése, így már tudom, hogyan alakítsam át a ruhatáramat, vágassam le a hajamat és adjam le a felesleges kilóimat. Bár utóbbinak nem tehettem eleget a hétvégén, hiszen ő annyira jól tud főzni, hogy háromszor is repetáztam ebédkor.

Minő kár, hogy félévente csak egyszer utazunk hozzájuk!

március 09, 2011

egyetlen egy

Szeretném megtalálni azt az embert, aki mellett én is szép, különleges és tökéletes lehetek.

március 08, 2011

régi varázslat

Coldplay pillangókkal álmodom!

március 07, 2011

válság

Van egy bizonyos téma, ami körül zajlik az életem. De nem merem leírni. Inkább körülírom.
Tegyük fel, hogy világ életedben a nyarat szeretted. Soha nem gondolkoztál el rajta, hogy más évszak legyen a kedvenced. Ám történik valakivel valami, és elgondolkodsz rajta, a tél milyen csábító. Mennyivel jobban éreznéd magad, ha a telet preferálnád. Kipróbálod. Majd nem tudod magad leszoktatni róla. Jön a krach. A barátaid megtudják, hogy a telet szereted. Szerintük ez beteges, és minden erejükkel azon vannak, hogy visszaszokj a nyárra.
Sikerül is. Ismét normális vagy, a nyarat szereted mint mindenki más. De havonta egy-két hétre titokban átállsz a tél oldalára. Nem szólsz senkinek róla. azt hiszed sokáig csinálhatod, előtted a cél: boldogabb tudsz lenni. Ám kiderül, hogy túl gyenge vagy hozzá. Visszatérsz a nyárhoz.
Ez így működik 2, lassan 3 éve. Minden egyes hónapban szembesülsz a problémáddal. Akarod, nem vagy elég erős. Mindig elhatározod, hogy igen, most sikerülni fog. De mindig kudarcot vallasz egy hét után.
Azonban ott a nagy kérdés: ha minden hónapban nekiállsz, mert akarod, akkor ez a sorsod, nem? Muszáj erősnek lenned, és sikerülnie. Mert annyira akarod. Újra és újra nekiállsz teljesíteni a küldetésed.
Igazam van? vagy nincs ??

március 05, 2011

március 01, 2011

sziporkázás

Nem szeretnék évek múltán arra ébredni, hogy unalmas és átlagos életet éltem.
Hiányzik egy kis spiritusz, egy kis svung!

számok

A számok világában élek. Nem elég, hogy az elérhetetlent tűzik ki céljaikul, de a mindennapjaimon sem hagynak békén. Meglapulnak a ruhaméretemben, a mérlegen, a barátaim számában (ahol a kevesebb néha több). Meghatározzák, hány órakor keljek fel, mikor jöjjek haza; mennyi időt tudhassak be szabadidőnek, és mennyit írhassak a kötelesség rovására.
A képembe kiáltanak az iPod kijelzőjén, a HVG lapjain, de a pénztárcámban is elég otthonosan mozognak. Tudomást adnak róla, hány évad van még hátra a Grace klinikából, hányadik Beethoven szimfóniát hallgatom, hány nap múlva lesz a VOLT fesztivál.

A sors fintora, hogy pont matek illetve történelem faktra jelentkeztem?

u.i.: de ha nem lennének, nem süthetnék süteményt!

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo