december 31, 2011

Drága olvasóim,

órák kérdése és átérünk 2012-be. Hihetetlen, hogy repül az idő, ez lesz a 4. év, hogy blogot írok.
szeretném megköszönni, hogy itt vagytok és olvastok. Köszönöm a kritikákat, és a biztató szavakat. Nagyon hálás vagyok nektek!

BUÉK!

december 29, 2011

ébredések

Szentimentális lettem, érzem. Kezdem meglátni az emberekben a szépet is, nem csak a rosszat. Mintha egymástól lenne szép az élet. Nagyon sok embernek szép a lelke és a szíve, erre csak most jöttem rá. Azért csak most, mert a sok átlagos és semmilyen ember közül már kitűnnek az értékesek. Ennek nagyon örülök.
Ez segít azon, hogy én is jobbá váljak. Már tudom értékelni azt, amim van. Van családom, még ha nem is tökéletes. Vannak barátaim, akik igazak, és számíthatok rájuk. Van célom, van jövőm.
Jelen életemben minden más elenyésző jelentőségű!

Életem legszebb ajándékát kaptam ma: körhintás nyakláncot!

december 27, 2011

változás

Minél több dolog változik, annál több marad ugyanaz. Nem tudom ki volt az, aki legelőször mondta ezt. Talán Shakespeare, vagy talán Sting. De ebben a percben ez az a mondat, ami a legjobban megmagyarázza a hibámat. Képtelen vagyok megváltozni. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Minél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája.
Nem akarok megváltozni. Ameddig csak lehet, ilyen akarok maradni. Ettől jobban érzem magam. Mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom. Ha rászánod magad a változásra, mindig valami váratlan történik. Ki tudja milyen fájdalmak várnak rád odakint. Lehet, hogy ennél sokkal rosszabbak. Jobb neked a régi állapot. Válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz. Nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit. Kivéve talán saját magadat...
Amikor megváltozunk, a változás nem olyan mint egy földrengés vagy egy robbanás. Pedig hirtelen más emberek leszünk. Azt hiszem, a változás észrevétlen. A legtöbben fel sem figyelnek rá, hacsak nem néznek nagyon közelről. Hála Istennek ezt sosem teszik.
Te viszont észreveszed. Saját magadban látod a változást, és reméled, hogy jól érzed. Mert ez az a személy, aki örökre leszel. Akin már nem kell változtatni.

december 26, 2011

bomba robban

Régebben azt hittem, az evés büntetés. Azt nem tudtam ki részéről, és mi célból, de határozottan akaratom ellen kényszerítettek rá. Ez a gondolat egyik percről a másikra fészkelte be magát az agyamba. Mintha Leonardo di Caprio az én kis talizmánomat is megpenderítette volna.
Nemrégiben jött a felismerés, hogy eddig tévhitben éltem. Enni jó. A barátaim szeretnek enni, és jó időtöltés a közös ebédelés vagy vacsorázás. Kezdtek átértékelődni a fejemben a dolgok. Ugyan még mindig nagyon finnyás vagyok, de hamar belementem a főzésekbe, rendelésekbe, házhozszállíttatásokba. Még azt is elfogadtam, hogy ez általános társadalmi viselkedési norma.
Mindig is gyanítottam, hogy ne fogom sokáig értékelni a dolgot. Igazam is lett. Amint a mérleg többet mutatott az amúgy is gyűlöletes számomnál, kétségbe estem. Elrontottam mindent. A karácsony meg még egy lapáttal rátesz. Utána vizsgák. Nem tehetem meg azt amit régen. Nem lehetek gondatlanul a világban. Most nem csak magamra kell gondolnom.
Pedig mennyivel szebb volt akkor minden.

december 23, 2011

Karácsony 2011



Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Legyetek mámorosak a forralt bortól, tömjétek tele magatokat süteménnyel, hallgassatok Beatlest és szeretgessétek a családotokat!

december 22, 2011

óhaj-sóhaj

Ha tehetném, visszamennék a 20as évekbe. Egész álló nap cigarettáznék, innék, politizálnék és hallgatnám az isteni muzsikát. Minő kecsegtető gondolatok..!

december 20, 2011

Nem találok rá szavakat

Snow Globe Los Angeles from All Cut Up Films on Vimeo.

mielőtt a csapból is ez folyna

december 16, 2011

bazinga

2006-ban a világ akkori leggazdagabb emberének, Bill Gates-nek az egyévi jövedelme meghaladta Etiópia egyéves nemzeti jövedelmét.
Zsír a buli.

december 13, 2011

lenyűgöző

Hero from Miguel Endara on Vimeo.

december 12, 2011

szívás

Az egyetemisták többsége mindig panaszkodik a vizsgaidőszak miatt. Bár, hozzá kell tenni, a legtöbbnek azért sír a szája mert lusta vagy úgy érzi, meghaladja a képességeit a követelmény.
Én is szívesen panaszkodnék. De nem a fent említett okok miatt. Nagyon is szeretek tanulni, mert minden egyes tantárgyam érdekel, valamint tudom, hogy az anyag elsajátítása segít, hogy azzá váljak akinek lennem kell. És szeretnék nagyon jó lenni.
Ami zavar az az, hogy úgy érzem, ilyenkor a világ elhalad mellettem. Szorgalmi időszak alatt én nagyon sok dolgot csináltam. Minden nap jó volt felkelni, mert tudtam milyen jó lesz a délutánom, vagy az estém. Ha találtam egy jó könyvet, akkor inkább azt olvastam és nem mentem be iskolába. Nagyon sokat jártam konferenciákra és előadásokra. Rengeteg embert ismertem meg a 'szakmából'. Tényleg úgy éreztem, hogy azzal foglalkozom ami érdekel, amit később csinálni akarok. Nagyon boldog voltam tőle, ha politológusokat láttam, vagy hallgathattam. Sok érdekes ember lett az ismerősöm. Elkezdtem kiépíteni a kapcsolataimat.
De most, hogy tanulnom kell, mindezt meg kell vonnom magamtól. Kéne valami "nikotin tapasz" ezekre a hetekre, mert hülyét kapok az úgymond semmit tevéstől. Mert a tanulás ebből a szempontból tényleg az. Sorban hagyom ki az eseményeket, amiktől eddig zsúfolásig tele volt a naptáram. Most pedig üres. Azt érzem, hogy lemaradok valamiről. Mindig azok a legérdekesebb és legjobb dolgok, amikre az ember lánya nem megy el és kihagyja. Pont most tartanak iszonyat érdekes témáról vitákat, és olyan embereket hívnak meg, akiket abszolút tisztelek.

De még egy karácsonyi kávéra sincsen időm...!

december 11, 2011

nosztalgia

Arra az időre gondolok, amikor önfeledtem cigiztem és söröztem a Deákban órákon át. A barátnőimnek nem volt szerelmi bánatuk, még nem utaztak el, és egész nap röhögcséltünk az embereken.
Most pedig mindenki máshol tart. Más pasi, más iskola, más város. Mi köt még össze minket?
Képesek vagyunk ugyan órák hosszat telefonálni meg fecsegni. De azért nem mindegy 1 hónap után látni pár percre a másikat, vagy másnap a vállán sírni.

Én meg el vagyok foglalva a vizsgákkal; mi legyen az ebéd; van-e tiszta ruhám; ki vigye le a szemetet. Na meg a magánéleti ZŰRÖK. Mert bizony ezen a téren kesze-kusza minden.

december 07, 2011

december 06, 2011

Csodálatos estém volt. Komolyan. Nagyon rég voltam ennyire önfeledt!

december 05, 2011

kiút

Kifogytam. Komolyan kifogytam a témából és az írásképességből.
Ugyan történnek velem dolgok, de mind-mind olyan személyes és bensőséges, hogy jobb volna nem közszemlére tennem. Nagyon szívesen írnék arról mit csináltam ma este, mi van a suliban, a barátaimmal. Milyen Budapesten, milyen a politika.
De az utóbbi témák senkit nem érdekelnek, míg a legelsőről nem írhatok.
Benne van a pakliban, hogy én vagyok a paranoiás. Viszont túl sokáig éltem Sopronban ahhoz, hogy tudjam, veszélyes vizekre eveznék.
Nem tudom mi lesz a blogom sorsa. Nagyon szeretem és sokat köszönhetek neki, beleértve titeket is, akik olvastok. Az írás, viccen kívül átsegített életem legnehezebb időszakán.
Talán azért nem tudok írni, mert boldog vagyok. Ki tudja. Talán engem a szomorúság ihlet meg. Majd kiderül.
Ez nem búcsú, csak nem szeretnék pofátlan lenni, és hónapokig üresen hagyni a sorokat.

 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo