december 30, 2010

évzáró

Az idei karácsonyom olyan volt mint egy Jennifer Lopez film. Könnyen jött, könnyen ment, és nem hagyott mély nyomot.
Minden szokás szerint alakult. Nagy lakomák, ajándékátadás. Folyton csak azt vettem észre, hogy este van, megyek aludni. A nap java részében pedig nem csinálhattam semmit, mert ugyebár hiába van szünet, karácsonykor nem szórakozunk a barátainkkal.

Várhatóan már csak a jövő évben fogok írni. Nem tudom mit írhatnék az év összegzéséül, hiszen ismeritek az összes gondolatom, ami átfutott az agyamon 2010-ben. Nem volt egy sikeres év. Történtek ugyan szép és emlékezetes dolgok, de javarészt inkább negatív hangulatba burkolózott.
Nagyon remélem, hogy 2011-ben változik valami. Tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok nem egy szempillantásról a másikra fognak megváltozni. Igyekszem tenni is a saját érdekemben. Ki kell lábalni a tehetetlenségből.
Apropó, 2 új évi fogadalmam van: megszabadulok egy káros szokásomtól, valamint sportot viszek az életembe.

Nem kívánok boldog új évet. Sokkal inkább erőt és akaratot kívánok. Remélem, ha én nem is, ti erősek lesztek, és olyan életetek lesz, amilyet megálmodtatok!
Jó szórakozást Szilveszterre!


december 24, 2010

képeslap

Drágáim!
Mézeskalácsban gazdag karácsonyt kívánok mindannyiótoknak. Remélem szépen fog telleni mindenkinél ez a pár nap.
Szeretném ismét megköszönni, hogy itt vagytok nekem!
Sok puszi és ölelés!


december 22, 2010

ragaszkodás

Ma anyukám szembesített a kemény valósággal. Én nem vagyok ragaszkodó típus. Sem emberhez, sem állathoz, sem tárgyhoz nem ragaszkodom. Legalább 1 órán keresztül gondolkoztam azon, talán kihez vagy mihez fűződhet pótolhatatlan kapcsolatom, de nem találok ilyet. Kétségbeesésemben már a cipőimet és ruháimat vettem számba, de nincs olyan, ami nélkül ne lennék meg.
Több állatom is volt. Kutya, macska, halak. De rajtam a gondoskodás halvány jelei sem látszanak. Nem tudok róluk gondoskodni. Pedig igazán jó volna. Egyetlen olyan embert sem tudnék mondani, akiben feltétel nélkül megbízom, aki még sosem csapott be, és hagyott cserben. Végtelenül pocsék érzés, hogy ezek után a bizalmam és a ragaszkodásom is odavész.
Remélem, hogy egyszer majd fordul a kocka, és lesznek emberi érzéseim, mint a ragaszkodás...

december 21, 2010

ajándékok

Sikeresen beszereztem, majd be is csomagoltam a családomnak szánt ajándékokat :-) Ezt a procedúrát szeretem a legjobban a karácsonyban. Persze a szobám olyan, mintha bomba csapott volna be. A " kreatívkodós " ládikámat felbolygattam évekkel ezelőtt vásárolt csomagolópapírokért és szalagokért. Mindenhol papírfecnik, az asztal pedig teleragasztva celluxszal.
Öröm az ürömben: legalább megérte!


ami leköt

Évek óta nincsen semmilyenféle hobbim. Nem sportolok, már zeneiskolába sem járok, nincsen ügyességem a rajzoláshoz sem, sőt semmilyen gyűjteménnyel nem rendelkezem.
Ma álltam a könyvesboltban, és megtaláltam az új hobbimat. Útikönyveket fogok gyűjteni. Mindez úgy kapcsolódik a személyiségemhez, hogy amióta az eszemet tudom, azt tervezem, hogy érettségi után bejárom Európát. Imádok utazni, és a legszívesebben a Föld összes országába ellátogatnék.
Remélem, ha az egyetem is úgy akarja, felvesznek szeptemberben, majd olyan képesítéssel ellátott emberke leszek, aki szinte minden hónapban máshol dolgozik.
Ugyanis, nem bírok egy helyben maradni.


december 20, 2010

Krakkó 2010

Megérkeztem Krakkóból. Felejthetetlen hétvégém volt. A csapat felével sikerült megismerkednem. Hihetetlenül jó emberek. Régen találkoztam már ilyen feltétel nélküli tisztességgel, kedvességgel, és jósággal.
Maga a város is gyönyörű volt. A karácsonyi vásárban kicsit csalódnom kellett, fel sem ér a számomra megszokott bécsi vásárral.
Sok képet nem csináltam, de azért készült pár megörökített pillanat.




december 16, 2010

helyzetjelentés

Évről évre észrevettem, hogy az ünnepek előtt fura feszültség lesz úrrá a házban. Idén már most elkezdődött. Engem nagyon frusztrál, és az egész napomra rányomja a bélyegét. Nehéz úgy vidámnak lenned, ha otthon senki nem beszélget veled, vagy nem kérdezi meg, hogy vagy, mi történt.

Holnap karácsonyi osztályvacsoránk lesz az egyik pizzériában. Régi hagyomány az osztályunkban. Én magam nagy híve vagyok.
Éjfélkor pedig kezdetét veszi a várva várt utazás: megyek Krakkóba a hétvégére.

Remélem minden jól fog alakulni, igyekszem később beszámolni róla.

december 13, 2010

Cserháti Zsuzsa - A boldogság és én

Olyan szép.


december 12, 2010

mézes

A mai délután nagy örömömre, mézeskalács készítésével töltöttem. Hiányzott ez a pepecselős munka. Szerencsére kiélvezhettem "ferde hajlamaimat" a sütemények díszítésében. Nincsen köztük extra minta, vagy nem mindennapi. A képek minőségétől legyetek szívesek és tekintsetek el, ugyanis lámpafénynél és telefonnal készültek.


december 11, 2010

karácsonyi láz

Nagy lázban égek. Neki láttam kigondolni, kinek mit adok karácsonyra. A családom tagjainak javarészt sikerült mit kitalálnom, annak a pár barátomnak, akivel pedig szorosabb a kapcsolatom, a jövőhétvégi krakkói látogatásom során szeretnék ajándékot keríteni.
Nagyon remélem, hogy idén nem futok ki az időből, és nem 24-én fogok csomagolni.

El-elnézegettem délután a hangulatos karácsonyi videókat. Azon gondolkodtam, vajon csak nálunk nem ilyen meghitt a karácsony? A mi hagyományainkból hiányzik a nevetgélős, boldog fadíszítés, nem sütünk együtt, nem sétálunk a hóban, a lakást is anya díszítette fel egyedül. Amin idén nagyon kiborultam: anyukám nem engedi, hogy mézeskalácsot süssünk. Ezek után kicsit képmutatásnak és árulásnak érzem a mi karácsonyunkat. Amúgy is kevés tradícióval rendelkezik a család, nagy bánatom, hogy ezt is elveszítjük.

december 10, 2010

spiritusz

Manapság egyre több fiatal ír blogot. Meg is értem miért, hiszen én is imádom. Viszont egyesek kezébe nem adnék blogspot jelszót. Az tuti biztos.

Mindegyikünk azt hiszi, hogy nem mindennapi gondolatai vannak, és nem hétköznapi események történnek vele. Úgy gondolják, egyedi a stílusuk, amelyet megpróbálnak fényképekkel és idézetekkel reprezentálni. Azonban, ami igazán lényeges az elveszik. A legtöbb ember megelégszik azzal, hogy olyan fényképekkel fölényeskedik, amit nem ő készített, valamint hírhedt sorozatok és filmek monológjait, valamint elmélkedéseit írja le.

Mindezt átverésnek érzem. Hiszen ezekkel a blogokkal a szerző csupán azt éri el, hogy mindenki irigykedve bámulja nap mint nap, izgalommal várja az új bejegyzéseket. Mindezt azért, mert elhisszük, hogy a másiknak megadatott ez a hihetetlenül stílusos életforma, és ha rendszeres olvasóivá válunk, mi is elsajátíthatjuk a fortélyokat, amely a mi boldogságunkhoz vezethetne.

Kevés ember látja viszont be azt, hogy ezek a blogerek is ugyanarra vágynak mint mi. Szeretnének olyanná válni, mint a képeken a lányok. Ugyanolyan szenvedélyesnek, boldognak, netalántán szerelmesnek lenni.
Ők is csak űzik a spirituszt.

december 09, 2010

jelen - jövő

Amíg gyerekek vagyunk, egy bizonyos önkénytelen szituációban találjuk magunkat. Nem tudjuk befolyásolni, hol éljünk, mit tanuljunk, mit tegyünk sok helyzetben. A szüleink keze nagyon messzire ér el.
Azonban, talán pozitívan is felfoghatjuk mindezt. Ha már tudjuk mit nem szeretnénk, könnyebben rá találunk arra, ami igazán nekünk való.
Felépíthetünk magunknak egy olyan életstílust, ami minden egyes pontjában illeszkedik a személyiségünkhöz. Csinálhatunk olyan programokat, amik igazán szórakoztatónak. De még arra is rájöhetünk, hogy muszáj elmosogatnunk vacsora után.

Csak ne volna annyira távol a jövő. Csak ne vágynék minderre már most. Bárcsak tudnám értékelni a jelent, és kihasználni ezt az időt arra, amit később nem tehetek meg.
Hiszen, mikor leszek annyira felelősségmentes, mint most? Mikor raknak tetőt a fejem fölé, és vacsorát az asztalomra?

Sosem tudom értékelni azt, amim van.

december 06, 2010

rövid haj

8. éve járok ugyanazzal a busszal. Reggel a negyed8-kor indulóval, hazafelé pedig általában a fél 3as busszal. Körübelül fél óráig tart, mire hazaérek. Ha nagyon nincsen mit csinálnom, megszoktam figyelni az embereket. Az tetszik a legjobban, hogy az utasok túlnyomó többsége egyszerű ember. Olyan nők és férfiak, akik képesek 20 éve ugyanazt a csizmát és kabátot télen hordani. És ami bámulatos, hogy ez igazán nem zavarja őket. Mégis, nem a hanyagság és igénytelenség jeleként mutatkozik meg náluk, csupán nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget külsejüknek. Egyen rövidre nyírt hajak, vörös melír, szőrmés kabát. Nekik nem kell ennél több.
Azt ugyan nem tudom, hogy ők vajon mit tartanak fontosnak az életükben. Mivel én a 21. század gyermeke vagyok, nekem választásom sem volt. Kötelességem, hogy rosszul érezzem magam rossz külsővel.
Persze, még mindig nem tudom eldönteni, melyik a jobb élet. Örökké elégedetlennek lenni úgy, hogy egy látszólagos színvonalat fenntartunk, vagy elégedettnek lenni egy a társadalomtól elítélt világban.
Egyszer talán egy kis időre beállnék az ellentáborba is, de ahhoz nagy bátorság kellene.

Ezzel szemben azonban ott van Dosztojevszkij féreg elmélete. Mindenki szeretne a különleges, az értékes ember típusba tartozni (megjegyzem, ez kissé a nemzeti szocialista ideológiára hasonlít). Az elején talán még mindenkiben benne van az akarat a különlegességre, az egyediségre, és arra, hogy megváltsa a világot. Mikor vesznek ki belőlünk ezek a csodás gondolatok? Mikor kezdünk úszni az árral? Mikor jövünk rá, hogy nem vagyunk eléggé harcedzettek ahhoz, hogy akaratunkat érvényesítsük?
Kezdem én is elveszíteni a rendíthetetlen akaratomat!

december 03, 2010

végre!

Első nyelvvizsga letudva, kedden jön a következő. Utána végre hangolódhatok a karácsonyra!


december 02, 2010

news

Nagyszerű hírem van!
Sopronban indul egy ifjúsági internetes újság, 14 évesek részére. Viszont, szükségük van, korombeli 17-18 éves emberkékre is. Nem rég kaptam a hírt, hogy engem is felkérnek szerkesztőnek és írónak is egyaránt. Az internetes újságot valószínűleg februártól üzemeltetik.
Igaz, mindezt addig csinálhatom, amíg középiskolás vagyok, de remélem, hogy élvezni fogom azt a pár hónapot.

december 01, 2010

köszönöm

Szeretném elmondani nektek, drága Olvasóim, hogy mennyire hálás vagyok nektek. Emlékszem azokra az időkre, amikor még csak magamnak írogattam, most pedig 13an kíváncsiak a gondolataimra. Nagyszerű érzés :)


 
Blogger design by suckmylolly.com - background image by Wagner Campelo