semmi

A legszívesebben eltűnnék pár órácskára. Vagy akár örökre is. Csak úgy....eltűnnék !

A legjobbat reméljük, de a legrosszabbat tartjuk szem előtt

Egyedül

Azt hiszem, semmi nem fog változni e téren. Nagyon remélem, ha egy ici - pici esélyem is lesz arra, hogy valakiben megbízzam, elüt egy autó, öngyilkos leszek, vagy éppen megöl a kutyám.
Ezen a hétvégén ismételten elkövettem egy óriási hibát. Egy emberre bíztam magam, aki ismételten ugyanúgy számba se vett, mint a többi 6,5 milliárd ember a Földön. Nem sajnáltatom önmagam, csupán ha mással történne ez, szánalmat éreznék iránta. Szánalmas egyedül egy diszkó közepén állni, ahol mindenki táncol, te azt sem tudod hol vagy, és a cigi mámorában úszol. Borzasztó érzés egy teljes órát így eltölteni.
Hát velem minden megtörténik. Ismeretlen betegség, pszichiátriai problémák, magányosság, és a vonatoktól való félelem.
Nem. Ezt nem fogom kinőni.
Örökre egyedül maradok!

utóirat: kiborultam

kommunikáció

Ez az első dolog, amit életünkben megtanulunk. A vicces az, hogy ahogy nősz, értesz szavakat és kezdesz beszélni, egyre kevésbé tudod, hogyan beszélj vagy hogyan kérdezd azt, amit szeretnél.
Lesznek dolgok,amiken nem segíthetsz, csak beszélsz róluk. Vannak dolgok, amiket nem akarunk hallani, és dolgok, amiket mondunk, mert nem akarunk tovább hallgatni. Van, amikor több van a szavaid mögött, mégpedig az, amit teszel. Vannak dolgok,amiket elmondasz, mert nincsen választásod. Vannak dolgok, amiket megtartasz magadnak.
És nem túl gyakran, vannak dolgok, amik magukért beszélnek.

Cogito ergo sum

Ez volt az első latin mondat, amit 7.-ben meg kellett tanulnom. Ha arra gondolok,mennyi kíntól és fájdalomtól menthettem volna meg magamat, sőt másokat is, inkább befogtam volna a fülemet.
Mindig is reál beállítottságú voltam. Szeretem a matekot, mert ott csak olyan lépéseket tehetsz, amire van magyarázat. Nem kell félned tőle, hogy meglepetés ér. Tudod, ha két számot összeadsz, egy harmadikat kapsz. Nincsen olyan, hogy a szám eltűnik, vagy sztrájkba kezd, vagy fogja magát és átmegy a betűvilágba. A szám szám marad. Se több se kevesebb.
Viszont az élet más. Folyton kérdésekbe ütközöm,amiket magamnak teremtek. Miért nem tudok cselekedni? Miért nem élek úgy, hogy just do it ? Na tessék, újabb kérdések.
Azt hiszem, félek. Félek a rossz döntésektől, és attól amit okoznak. Félek minden egyes hibámat elkövetni. Pedig abból sok van.
De mióta megy ez így? Mióta nem tudok úgy tükörbe nézni, hogy valami ne szúrná a szememet? Mióta nem tudok reggel felöltözni? Mióta,miért,hogyan? Véget vetek a kérdéseknek. Leszámolok mindegyikkel.
Nem keresem önmagam. Kiforrott vagyok. Van véleményem, érdeklődési köröm, emberek akik értékelnek és szeretnek úgy ahogy vagyok.
Nem félek attól,hogy egyedül leszek, vagy hogy mindig lesz egy szám a mérlegen ami nincs a helyén, vagy hogy hátralévő életemben gyógyszereznem kell magamat.
Olyan vagyok,mint a folyadék. Kitöltöm a teremet és összenyomhatatlan vagyok.

véletlenek

Az év legtöbb napja jelentéktelen. Elkezdődnek és befejeződnek. S a kettő között nem születnek örök emlékek. A legtöbb nap nincs hatással egy élet folyására. Ha valamit megtanultam, hát azt, hogy nincs kozmikus jelentőségük a földi eseményeknek. Véletlen, minden csak véletlen. Semmi több. Nincsenek csodák. Végzet nem létezik.

Sopron, a páros város

Kétségek között élünk. Melyik ruhát vegyük fel, melyik hajszín passzol hozzánk, fogyjunk vagy hízzunk, szépek vagyunk vagy rondák, egyedül vagy párban éljünk. Ezekről a kérdésekről mindenki máshogy vélekedik. Én úgy gondoltam, hallgatok az előttem élő bölcsekre, és Vörösmarty tanácsát követem. Miszerint Csongor és Tünde akkor találja meg a boldogságot, ha végre egymásé lehetnek. Így aztán, bennem is élt a gondolat, hogy az ember társas lény, és még gondolnom sem szabad arra, hogy egyedül bármit is csináljak. Ne biciklizzek egyedül, ne nézzek egyedül filmet, ne menjek el egyedül egy kiállításra. Azonban ha az embert maximum két ember veszi körül, akiket viszont többen, rájön, hogy ez a metódus mégsem túl eredményes.
Ma volt bátorságom mindennek az ellenkezőjét tenni. Felültem a buszra, és elsüvítettem Sopron városába. Sikeresen vettem magamnak egyedül egy kávét, majd leültem a tóhoz. Na és kopp, mit csináljak egyedül a tónál 1 órán keresztül. Persze, hogy semmit. Utána egy másik helyen próbálkoztam,de szintén eredménytelenül. Velem szemben egy apuka evett fagyit az elbűvölő kislányával. Majd mellém leült egy fiatal pár és egy fagyit ettek közösen. Majd jött egy hölgy kutyát sétáltatva. Aztán egy család, majd végül egy menyasszony és egy vőlegény. Nem bírtam tovább, hazamentem.
Bíztam benne, hogy mindez a véletlen műve, de még Fertőrákoson is egy ikerbabakocsit láttam. Hihetetlen volt az egész délután.
Beismerem, megijedtem. Félek ettől az életformától. De talán majd megtanulom ezt is.
Ha már a cipőmet betudom kötni, talán ez is sikerülni fog.