Egy újabb hétfő tiszteletére neki állok sokadszorra rendbe tenni az életem!
Mindenki szorítson.
július 12, 2010
hétfő
július 10, 2010
július 06, 2010
július 05, 2010
élek
Azt hiszem más vagyok mint a többi ember. Vagy csupán szeretném ezt hinni.
Élünk mindannyian. Ki keveset, ki sokat. De a különbség mégis az, hogy van aki nincsen erre felkészülve.
Én nem értem a lényeget. Nem tudom mit kell keresnem. Nem tudom mi benne a jó. Nem tudom felfogni. Én félek élni. Az agyunkon milliárdnyi gondolat fut át, de nem találom az élet helyét az agyamban.
Talán nem kell mindenkinek élni. Talán vagyunk,akiknek csak ízelítő jut. Csak az előételből kapunk. Nem vágyunk a főfogásra, sem a desszertre. Szinte fáj lenyelni az előétel minden egyes falatját.
Nem az vagyok,aki az élet értelmét keresi. Aki a boldogságot hajkurássza, de sosem találja meg.
Nem.
Nekem csupán nincsen helyem a világban. Rólam nem írt a sors könyvet. Talán egy novellát sem.
Csupán.... egy mesét.
június 27, 2010
csak egy hétvége
Ha a véletlenek az anyák kezébe kerülnek, egy olyan hétvége marad hátra,aminek a legszívesebben minden részletét kitörölnéd az emlékeid közül. Én kézrátételes gyógy tanfolyamra mentem.
Ha az előbbi sorokból nem derült volna ki a negativitásom, akkor most ezt jelzem.
Szerintem kevesen éreznénk jól magunkat két napig egy terembe zárva, ahol az érzéseidről beszélgetsz... Háromszor kellett meditálni, majd kielemezni az érzéseinket, a zenét és a tapasztalatainkat. Én arra támaszkodtam,hogy egyedüli gyerek vagyok a csoportban, így nevettek rajtam egy jóízűt,majd befeléfordultak.
Az egyik hölgy arról mesélt, hogy a meditáció alatt találkozott egy piros köpönyeges szerzetessel, és leültek beszélgetni. Leírta az emberünk arcát, mozdulatait, szavait, milyen érzéseket váltottak ki belőle.
Másikunk pedig imitálta, hogyan nyíltak ki képzeletbeli szárnyai a megnyugvás alatt.
Én szokás szerint ellenálltam a kezelésnek. A vezetett meditáció alatt semmit nem úgy csináltam, mint kellett volna, sőt pont, hogy az ellenkezőjét.
Ha dombon voltunk én városban, ha ettünk én ittam, ha megújultunk, én meghaltam. Hihetetlennek tűnik,hogy más emberek ezt élvezzék, sőt megnyugvást találjanak benne.
Tudom,hogy cinikus vagyok. De azt hiszem....ez több volt a sok(k)nál.
június 26, 2010
június 23, 2010
game
Egy izgalmas foci meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amelyeket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok és a fejtörők mind időtöltésre valók. Hogy feldobják az életünket, és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről.
Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, döntetlen az állás- A játékban benne vagyunk. Akár akarunk, akár nem.
Tessék csak. Perelj a bírókkal. Írd át a szabályokat. Csalj egy kicsit, pihenj meg, és figyelj a sebeidre. De játssz ! Játssz erősen és gyorsan. Játssz lazán és szabadon. Játssz úgy, mintha nem lenne holnap.
Nem az számít,hogy nyerünk-e vagy sem. Hanem, hogy hogyan játszunk.
Igaz?


