Csárdás

A Kalocsán eltöltött pár nap alapján 2 dolgot ha biztosan megtanultam. Az egyik az,hogy mit csinál a magyar ember idegen társaságban. Szidja a politikát/gazdaságot amihez nem ért, a közlekedést amiben nem kimondottan ügyes és panaszkodik rossz egészségi állapotáról. Ezek nem vagy-vagy dolgok,hanem erősen és dolgok. Együtt kapod egy csomagban. Így hát ha egy idegen megkérdezi ebédnél, hogy leülhet-e melléd, erősen ajánlatos nemet mondani, pláne akkor, ha az illető komunikációraveszélyesen néz ki.

A másik dolog amiről hasznos tapasztalatot szereztem a feleség uralma a férje fölött. Nem is akármilyen területen, hanem a bűvös tánc terén. Az étteremben mindenki szépen fogyasztotta a svédasztalos - 5 fogásos gyertyafényes vacsorával álcázott - dinner-jét és hallgatta az elkerülhetetlen szörnyűséges szintetizátoron játszott régi magyar slágereket,mellyel biztosan a kellemes hangulat elérése lett volna a cél. Ekkor egy feleségecske kitalálja,hogy férje ura táncoltassa meg, a nem kimondottan jó zenére és megfelelő helyszínen. Ám férjének nem akaródzott a táncolás,így hölgyeményünk megsértődött, felállt a vacsora asztaltól és hűvösen távozott.

Egy személyes kérdés: miért kötelezőolvasmány egy 16 éves befolyásolható gyermek számára egy olyan könyv (hozzáteszem remek könyv) , amely egy férfi megbetegedését, azzal járó kín szenvedéseit majd halálát írja le?

Végül,de nem utolsó sorban végre sikerült megnéztem a Coco avant Chanelt

Tristan Tzara : Hogyan írjunk dadaista verset

Fogjon egy újságot.
Fogjon egy ollót.
Válasszon ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versét tervezi.
Vágja ki a cikket.
Azután vágjon ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a cikk áll, és rakja egy szütyőbe.
Rázza meg szelíden.
Aztán húzza ki egymás után a kivágott szavakat.
Másolja le lelkiismeretesen.
abban a sorrendben, ahogy a szütyőből kikerültek.
A vers önre fog hasonlítani.
S lám máris egy rendkívüli eredeti író ön, és elbűvölő érzékenységű, ámbár ezt az érzékenységet a köznép kellően még nem érzékeli. (Parancs János fordítása)

(Gabitól loptam)

Egyre kevesebb a munkahely

Meghaladja Esztergomban 12 aránya a környékén százalékot. Csökkent foglalkoztatottak vizsgált tíz legnagyobb, megyében a száma . Csökkent százalékot a munkáltatóknál ma a munkanélküliség alatt.Egy országban 13,4 százalék,az Esztergom egyedül Komárom által dolgozók meghaladó mértékben Egyedül Dorog százalékkala KSH 11 év fél.

Játék

Rájöttem miért van olyan sok társasjáték a világon. Ha jól megfigyeljük,nincsen az a család,akik játék közben nem vitatkoznak. A játékot mindig egy vita fejezi be,valaki emgsértődik, a gyerek el kezzd sírni, a feleség feláll és azt mondja a férje egy barom,hogy ilyen a gyerekeivel. Szóval a játékról rossz emlékeink maradnak,ezért inkább nem játszunk velük.Betesszük a szekrény mélyére, vagy a polc legmagasabb fokára, hogy a gyereknek még esze ágában se legyen,azzal játszani. Telik múlik az idő. Jön egy karácsony, szülinap , névnap,gyerek nap, etc. és mit vegyünk a gyereknek? Játékot. Amivel újra nem tudunk játszani. Így az évek során óriási mennyiségű játék kupacot halmozunk fel,amik szinte érintetlenek, drágák, és hiába valóak. Elajándékozzuk,ha a gyerek nagy lesz, vagy karácsonykor valamilyen szeretetszolgálatnak adjuk. Ami persze nem bűn, sőt kihoztuk az emberi természetünkből gyökeredző problémából a legjobbat. Ilyenek vagyunk mi emberek. Ezen pedig egy másik ember jól-jól meggazdagszik.

Na de mi van az élettel?Az is egy nagy társasjáték?És ha igen, a mi játékunk véges? Újabb életet nem kapunk. Viszont a veszekedésekből adódóan kaphatnánk. Vagy más megközelítésből nézve a dolgokat.Veszekedés után mi is inkább egy szekrénybe zárjuk a sértetségünket. A halom meg csak gyűlik gyűlik, van akinél kirobban, van akinél elveszik a süllyesztőben. Újabb embert ismerünk meg - újabb játékot kapunk - akikkel a veszekedés miatt szintén nem játszhatunk többé együtt. Ezek vagyunk mi emberek? Szóval az egyedüllét oka, saját magunkból ered? Mennyire ösztönös ez, és mennyire önhibájú?

sztárok meg az utánzás

Rosie elégedett lehet

A lány ronda, a barna haj nem passzol, és végignéztem a Szex és New York mind a 94 részét (nem egyszer) és Carrie iylen cipőt sosem hordott és nem is venne fel.

Szégyen és gyalázat . Audrey Hepburn forog a sírjában

Hangulatok

A mai naphoz a legfontosabb kifejezés,amit kapcsolok:brrrrr. Szívesen lennék Londonban, a kandalló mellé kucorodva egy bögre kakaóval (igen a holidayből idézve).

Ez az egyik legkedvesebb időszakom. Mindent hó borít (márha van), az emberek kedvesek, jön a karácsony,mindennek más illata van. A világot más járja át, olyan különös érzés,amikor kilépsz a ház kapuján,szippantasz egy nagyot,és úgy indulsz útnak. Szoknyák harisnyák,csizmák. Ó micsoda mennyei gondolatok.

Ennek hangulatában átfagyva hazaérkeztem, bementem a konyhába, és kijelentettem,én sütni fogok. Ha átfázva jövök haza, vagy almás lepényt vagy rácsos linzert sütök. Ez szokás. Most is így tettem, egy óriási almás pite díszeleg az étkező asztalon.

Ami rossz hír, Dunaújvárosban 0 fok is lesz. Ennyit arról,hogy bőrdzsekiben megyek a nem kedvenc tornacipőm társaságában.

Szép napot!

Két féle embertípus van a Földön. Az egyik képes az empátiára, a másikuk nem.

- Gyerekem, olyan szakmát válassz magadnak,ahol nem kell emberekkel foglalkoznod. Benned egy csöpp empátia sincs - jegyzi meg szülőanyám inmár sokadszorra életemben,de még mindig azt hiszi,hogy újat mond vele. Téved. Ha valamit,hát ezt tudom magamról. Empátia az nuku. Maximum kedvesség, de az is elvétve, és nem vagyok rá büszke. Az ember vagy legyen ekdves,vagy sem. de a kettő keverékéből csak naiv emberek lehetnek. Én így gondolom.

Nem mondható,hogy érdekes napom volt. Az egészből talán annyi a megjegyezendő, hogy mikor hazafele jöttem A.-val,és úgy köszöntem el tőle,hogy szép napot! , annak lehet e valamiylen varázs értéke. Majd ezen tanakodtam úton-útfélen,és azon,ezt majd hogyan fogalmazom meg szalonképesre,ide a blogba. Mondok egy konkrét példát. Nyár elején küldtem egy pár levelet,és a végükre azt írtam:szép nyarat. Persze a válaszban szintén emgkaptam mindenkitől ugyanezt.(és persze senki ne higyjen ennyire mesében élőnek)Érdekes módon,életem legszebb nyarát töltöttem el. Vajon ekkora hatalma van tényleg a szavaknak, vagy csupán kislány beképzeléseim c. listámat bővíthetem vele? Reméltem,hogy az A.-nak szintén szép délutánja lesz. Ő annyit válaszolt:neked is. És tényleg,egészen szép délutánom volt. Nem tanultam semmit, intéztem pár ügyet, filmet néztem,zenét hallgattam,olvastam. Sőt plusszban még a vaaló is bedöglött,pont amikor 2 kosárnyi vasalni valót kellett volna helyrepofoznom. Ez a sors keze, vagy a szavak hatalma? Szeretném az utóbbit hinni. Kicsit párhizamba vonhatnám Fejős Éva 'az univerzum emgsegít' elméletével,csak én nem intéztem kérést az univerzumhoz, hanem csak utaltam rájuk a szép napottal. Régebben,mikor Körk az első halam még élt,minden nap úgy köszöntem tőle el reggel a buszra menet,hogy szép napot Körk. Hát ezekután nem is csodálom,hogy iylen sokáig élt.

Dosztojevszkij : Bűn és bűnhődés

"Micsoda vakmerő dolgot tervezek, és közben ilyen ostobaságoktól rettegek! - gondolta különös mosollyal. - Hm...így van az...kezünkben tartjuk sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk...Igen, ez alapigazság....Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől,az új,lényeges szótól. Különben...nagyon is sokat okoskodom. Azért nem csinálok semmit,mert okoskodom. Bár... talán nem is így van,azért okoskodom,mert nem csinálok semmit. Most az utóbbi hónapban szoktam rá, mert naphosszat csak heverek az odúmban, és elmélkedem...sok semmiről. Minek is megyek ma oda?Hát meg tudom én tenni...azt? Hát komoylan gondolom? Eh,dehogyis. Képzeletemet mulattatom vele. Játszom.Ez az:játék"