7 061 709 162 ember él a Földön. És mégis, egyetlen egyre van szükségem közülük. Egyetlen egy, aki távol van most.

cím nélkül

Jó ideje félek a nyártól. Persze ki ne örülne a szabadságnak, a vizsgák utána megváltásnak, a felhőtlen meleg napoknak.
A legjobb barátom elköltözik, nagyon messzire. 2 hónapok keresztül vizsgáztam, még nem igen tudtam foglalkozni a gondolattal. Azonban most a nagy semmi közepette, percenként rám tör az érzés, mi lesz most? Mi lesz a napjaimmal? Kivel fogom tölteni őket. Kivel fogok ebédelni? Kivel fogok filmet nézni? Kit hívok fel ha unatkozom, ha fáj a szívem, ha ideges vagyok, ha boldog vagyok? Kivel táncoljak az utcán? Kivel menjek esténként inni? Ki hallgatná velem a körhintáimat, amikor nagyon szomorú vagyok?

Nem tudom. És nagyon félek emiatt.

Minden kapcsolatban vannak rossz pillanatok, de ezek nem mérhetőek ahhoz a sok jóhoz ami történt velünk, közösen.

Az az igazság, hogy hálásnak kéne lennem. Még ha az egész csak 1 évig is tartott, akkor is volt és szép volt.

Sőt mi több, tökéletes...

Vége. Sajnálom, nem folytatom tovább. Kiégtem. 4 év után nincs több mondandóm ezen az oldalon. Egy bizonyos életszakaszomhoz kötöttem, aminek akarva-akaratlanul vége szakadt. Kicsit bánom, mert tudom, hogy nagyon fog hiányozni. De nem tehetek róla. Felnőttem, és ezzel együtt más ember lettem. Teljesen más.

Viszlát!

csodaszép

felráz, garantálom!

PAUL WELLER / GREEN from RUFFMERCY on Vimeo.

február - március

Talán életemben nem volt még 2 ilyen jó hónapom, mint idén a február-március párosítás. A napjaim pörögnek, sok emberrel találkozom. Mindenről van kivel beszélnem. Arról is ha szomorú vagyok, és arról is ha boldog vagyok.

Kezd hasonlítani az életem a jóbarátokra. Van egy lakótársam akit imádok. Vannak barátaim akik feljárnak. Főzök nekik ebédet, együtt nézünk filmeket. Együtt tanulunk. Sokszor egymásnál alszunk.Családként gondolok rájuk. Nem egységesként, hanem sok kicsi. Viszont ha egybe gyűlnek, az is rendkívül különleges.

Sokat játszom. Társasjátékot. Scrabble-t. Beülünk reggel játszani, és még az ebédemet is ott fogyasztom. Hülyéskedünk a metrón. Nap mit nap nagyokat nevetek. Akár a semmin. Nagyszerű estéim vannak. Fekszem az ágyamon, az ablak nyitva és forognak a körhintáim.

Nem vagyok egyedül.-Jelenleg azt érzem, soha nem is leszek.

Mindemellett járok egyetemre. Tanulok, olvasok. Politikai előadásokra járok. Igyekszem kedves lenni a családommal.

Próbálok felnőttesebben viselkedni. Kicsit idősebbnek kinézni. Vagy legalább komolyabbnak. Igaz, ez nem szokott menni. De nem bánom.

Hosszú idő után most élvezem először az étkezést. Az ízeket. Nem látom már magam csúnyának miatta. Nem ítélem el magam, ha vacsorázom. Szeretek enni. Hihetetlen, de kimondtam. Igen. Hát megtörtént ez is.