értem/érzem

Vannak ritka pillanatok az életben. Amikor megérted, hogy jó helyen vagy és jó emberekkel. És neked tényleg akkor és ott és abban a társaságban kell lenned.
Én ekkor vagyok boldog.
Tegnap boldog voltam!

one

Szeretnék egy napot. Egyetlen egyet.
Amikor úgy nézek ki mint a képeken a lányok. Szeretném magam annyira tökéletesnek és jó stílusúnak érezni mint amilyenek ők.
Tudom, hogy az egész átverés, amit a divatszakma a külvilágnak sugall.
Mégis, egy nap önbizalomra és ragyogásra vágyom.
Jelenleg semmi többre.

lakat ujjaimon

Néha kínosan érzem magam, ha a blogról van szó. Nem tudom hol vannak a határok. Meddig mehetek el, mennyire lehetek személyes. Írhatok-e neveket, konkrét helyeket, szituációkat. Sokszor nem merek leírni valamit, hátha negatív színben tüntetem fel magam előttetek.
Nem mondanám, hogy paranoiás vagyok, mégis félek, hogy illetéktelenek szeme elé kerülök. Sopron kisváros, sok az ismerősöm, az iskola tanulóinak java része is ismer. De ennél is kellemetlenebb, hogy akadnak rosszakaróim is.
Nem szeretnék pletykák tárgyává válni. Bár, nem egyszer részesültem már bennük.

Eddig próbáltam mértéktartó lenni, és úgy fogalmazni, hogy ne tárulkozzak ki a nyilvánosság előtt. Nem neveztem senkit nevén, s nem egy dologról nem írtam, pedig akartam.

Veszély fenyeget?

teli vagy üres?

Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Arról, hogy mikor mondjuk: elég. Elmosódik a határvonal. A szükséges a vágy barométere. Csak is kizárólag az egyéntől függ, na meg attól, hogy mi az, amit a pohárba töltenek. Néha csupán csak kóstolót akarunk. Máskor pedig, nem létezik olyan, hogy elég. A pohár feneketlen?
... és mindig egyre többet akarok!

szombat délután

meglepetés!

Vannak dolgok, amiket nem mondunk el senkinek. Nem azért, mert titkokról van szó, hanem mert nincsen az a szituáció, amelyben ildomos lenne ezeket megemlíteni.
Nem mondhatod el a srácnak, aki elhív, hogy milyen számodra a tökéletes randi. Nem tudhatja, hogy körhintázni szeretnél vele. Szeretnéd, ha azt a filmet ajánlaná fel, ami titokban a kedvenced; pont úgy készítené a spagettit, ahogy szereted, vagy neked adná az ananászait a pizzájáról.
Ugyanígy nem mondhatod el a barátaidnak, milyen szülinapi meglepetésre vágysz. Hiszen, honnan tudnák, hogy egy olyan szobába szeretnél érkezni, ami tömve van lufival, mint a Patch Adams-ben; vagy éppenséggel arra vágysz, hogy megsüssék a kedvenc tortádat.
Oda szoktam figyelni az ilyen kis apróságokra. Rendeztem már bulit, kitaláltam a tökéletes ajándékot, szerveztem ezt-azt. Azt remélem, egyszer valaki viszonozza a precizitásomat.

Én már azzal is meg lennék elégedve, ha az emberek tudnák, mit adjanak nekem ajándékba. Folyton csokikat kapok.
De kérdem én, senki nem veszi észre, hogy nem eszem csokoládét ?!

valentin nap

Megtapasztaltam, mi a világ legborzalmasabb érzése: amikor valakinek azt akarod mondani, hogy szeretlek. De tudod, hogy nem mondhatod...

szélcsengő receptre

Az orvosom tanácsára hobbiba kellene fognom. Bármilyen tevékenység megtenné, ami kicsit is kikapcsol, s még kedvem is lenne hozzá. De mint tudjuk, nem rendelkezem különösebben tehetségek tárházával, ezért elég szerények a lehetőségeim.
Szombat délelőtt kitaláltam, hogy feldobom a szobámat. Elővettem az ezer éves HVG-imet, és kivágtam belőle minden olyan kis felületet, aminek érdekes mintája vagy szép színe volt. E mellé kerestem olyan képeket, amelyek a kedvenceimet ábrázolják. Került a szélcsengőre Budapest, Vogue, Chanel, Dior Párizs, Berlin,Beatles, Audrey Hepburn... Egészen estig dolgoztam a "remek"művemen:

Berlin calling!

Tegnap kaptam meg az e-mailt Németországból. Továbbküldték Magyarországról az ösztöndíjas papírjaimat. Bekerültem a szűk körbe!

kipróbáljuk?

levegőt!

Éreztétek már, hogy nem kaptok levegőt? Mintha minden egyes lélegzeted több levegőért ordítana? Én igen.
Azonban ma csoda történt. Este 6kor sétáltam hazafelé. Fülemben a We plants are happy plants ment, az égbolt beborult, a szél süvített. Hirtelen szabadság vágyam támadt, és sikerült igazán fellélegeznem.
Mosolyra is fakadtam, annyi megdöbbentem.
Kesze-kusza ez a bejegyzés, nehéz átadnom a felszabadult érzéseimet!
Futni támadt kedvem...

bűbájos

bál

Az utolsó gimnazista bálom.

(én a bal oldali vagyok)

gének

Elképzeltem magamnak egy világot. Nem volt nehéz. Összeraktam pár fotót városokról, hangulatokról, ruhákról, emberekről. Ennek már 5 éve. És cseppet sem reális.
Bármit, amire vágytam, sikerült valakinek tönkretennie. Az eredendő elégedetlenségemet is tudom honnan gyökereztetni. Azokra az emberekre vezetem vissza, akik meghatározták a gén állományomat, és azt hitték, az emberi tulajdonságaim, mint pl. az akarat, ízlés, életfelfogás, az is öröklődik, akárcsak a szemünk színe. Még mindig nem fogják fel, hogy tévedtek.
Én a családban a jó kislánynak számítok. Mert céltudatos vagyok, épp ezért mindig jó jegyeim voltak, mert hosszú barna hajam van, mert sokat mosolygok... és mert ilyennek akarnak beállítani. 16 éves koromban nagyon megelégeltem ezt a fajta megítélést, és új vizekre eveztem. Elkezdtem rossz dolgokat tenni, azzal a céllal, hogy megváltozzon a rólam kialakított képük. Több veszélybe is belekevertem magamat. Azonban, ennek során kivesztek belőlem az eddigi gátjaim. Sokszor nem érzek bűntudatot. Nem gondolok arra, mekkora fájdalmat okozhatok ezzel nekik, vagy károsítom a magam egészségét, vagy akár olyan dolgokat tehetek, amelyeket később nagyon megbánnék.
De a családom még mindig nem tud a tevékenységemről. Egyszerűen nem érdeklem őket? Két éve űzöm ezeket a károsító hobbikat, és mégsem tűnik fel nekik semmi. Eleinte azt hittem, hamar észreveszik, és úgysem kell folytatnom az akciót. De nem így történt. Nemtörődömségükkel sajnos még mélyebbre taszítottak, ahonnan tudom, hogy nincsen visszaút.
Elvesztettem az önmagamba vetett hitemet. Nem érzem magamat sem különlegesnek, sem szépnek, sem határozottnak. A régi kedves barátom - tükör - mára az ellenségemmé vált.
Új barátaimról pedig ne is essék szó. Jól nevelt lány nem beszél ilyenekről.

muzsika

ki tudja?

Hogy is fogalmazzak... : nem érzem mostanában jól magam a bőrömben. Még ha azokkal a számokkal ki is egyeztem éppenséggel. Unom a monoton hétköznapokat. Folyton apró dolgokba tudok csak kapaszkodni, mint egy vicc, egy nevetséges sztori, egy jó jegy, vagy valamilyen sikerélmény. Pedig mostanában jól összejöttek a dolgaim. Meglett mindkét nyelvvizsgám, behívtak az ösztöndíj szóbeli elbeszélgetésére, felélénkítettem egy régi kapcsolatot, és még báli ruhám is van szombatra. Örülnöm kéne a fejemnek, de mégsem tudok.
Nehezen tudok tanulni itthon. A szobám annyira egyhangúvá vált. Próbálom feldobni egykét átrendezéssel, de semmi komoly. Nem hiszek a feng-shuiban, de ha létezik, az én szobám biztosan elégtelent érdemelne minden követelménnyel szemben. Az íróasztalom olyan negatív energiát sugároz, amitől azonnal elmegy minden kedvem és életunt leszek.
Kéne valami pozitív változás. Valami, ami kizökkent a mostani állapotomból. Valami nagyszerű, vagy valaki nagyszerű.

Je ne sais pas!